Árpád

Színpadon a kultúra arcai – beszélgetés a New York Kávéházban

2017.06.20. 15:34

Programkereső

Thuróczy Szabolcs képes sírni egy jó könyv vagy zenemű hatására, Dragomán György pedig vállaltan nem csapatjátékos, egyvalakinek a véleményét azonban mindig megfogadja. Mindez a KULT50 kiadványhoz kapcsolódó beszélgetésen derült ki a New York Kávéházban.

A New York Művész Páholy június 19-én megtartott szezonzáró irodalmi estjét a Fidelio gondozásában megjelent magazinnak szentelték. A KULT50 a jelen magyar kultúra lenyomata, a listára felkerült ötven művészt hét olyan személyiség válogatta, akik a kultúra egy-egy szegmensének kiváló ismerői. A telt házas rendezvényen a zsűri tagjai közül részt vett Winkler Nóra, az Artmagazin művészeti lap alapítója, valamint Fáy Miklós kritikus, míg az ötvenes listáról Dragomán György íróval és Thuróczy Szabolcs színművésszel találkozhatott a közönség.

A beszélgetés elején Juhász Anna, az est háziasszonya a listaállítás igényéről kérdezte a vendégeket, amely kapcsán Winkler Nóra elmondta, napjainkban különösen népszerűek a listák, az emberek igénylik a bőséges információ pontokba szedett, átlátható megfogalmazását. A művészeti újságíró örömmel vállalta a felkérést, miután megbizonyosodott róla, hogy a zsűriben valóban elismert szakemberek foglalnak helyet. Fáy Miklós felidézte, hogy a válogatás idején közel százötven nevet szedtek össze közösen, amelyeket egy fehér táblára írt fel, majd a kieső neveket egy szivaccsal törölte le, hogy végül ötven maradjon. A kritikus kiemelte, hogy nem életműveket, hanem az elmúlt időszak kiemelkedő művészi teljesítményét értékelték, aki pedig most nem fért fel a listára, talán jövőre ott szerepel majd rajta.

Thuróczy Szabolcs boldogan értesült róla, hogy bekerült a kiadványba, mégpedig olyan nagyságok mellé, mint Törőcsik Mari vagy Zsótér Sándor. Mint mesélte, nagy kíváncsisággal olvasta el a portrékat, annak pedig különösen örült, hogy a listán olyan nevek is szerepelnek, akikre általában kevésbé irányul a reflektor, noha munkájuk révén megérdemelnék a figyelmet – itt Zányi Tamás hangmérnök nevét emelte ki. A színművésznek az utóbbi időben különösen sok feladata adódott, a beszélgetésen szóba jött az Aranyélet, valamint más sorozatok és filmek forgatása, színházi alakítások, illetve egy olyan komolyzenei projekt is, ahol egyik vasárnap délután személyesen Fischer Iván korrepetálta a művészt a Budapesti Fesztiválzenekar óbudai próbatermében.

A New York Művész Páholy sorozatán évekkel ezelőtt épp Dragomán György volt az első vendég, a mostani alkalmon pedig számos azóta összegyűlt anekdota elhangzott neves írókkal, költőkkel kapcsolatosan. A Máglya című kötet szerzője a fiatalkori évekre visszaemlékezve megemlítette a Tóth Krisztinánál havi rendszerességgel megtartott baráti (író)találkozókat, amelyek az évek során valamiért elmaradtak. Mostanában feleségével, Szabó T. Anna költővel beszélik meg a szövegeiket kölcsönösen, ha pedig az ítélet úgy kívánja meg, képesek teljes műveket is elsüllyeszteni a feledés homályában – ahogy tette azt korábban Dragomán György két kevéssé sikerült regényével.

Az elmúlt másfél év kimagasló művészi teljesítményeit tekintve feltétlenül ott kéne szerepelnie az ötvenes listán két olyan személynek, akik ma már sajnos nincsenek köztünk: Esterházy Péternek és Kocsis Zoltánnak. Fáy Miklós szerint ők ketten – „őszsörényű” emberek – olyan fontos iránytűi voltak a kultúrának, akik segítettek minket az eligazodásban. Halálukkal elengedték a kezünket. Esterházyval 2016-ban Winkler Nóra készített interjút az Aegon Irodalmi Díj kampányának részeként. Mint felidézte, a beszélgetéskor valamiért biztos volt benne, hogy Esterházy Péter nem fog meghalni. Ma az interjú és a köré forgatott film fontos része az író emlékezetének. Éppúgy, mint a művei, amelyek által Dragomán György szerint rendkívül közel lehet kerülni Esterházy Péter személyéhez és gondolkodásmódjához. „Az összes írónk közül ő halt meg legkevésbé” – tette hozzá Dragomán.

Az erdélyi származású író egyébként azt is felidézte, hogy 15 évesen az első könyv, amit Magyarországon megvásárolt a Bevezetés a szépirodalomba címet viselte. Thuróczy Szabolcs Ottlik Géza Hajnali háztetők című kötetét említette meg, amelyet vonatútjai során előszeretettel hordott magánál, de ugyancsak fontos mű számára A Mester és Margarita, valamint József Jolán visszaemlékezései József Attilára – ennek első kétszáz oldalát a színész végigsírta.

A KULT50-ben az ötven művészt bemutató portrék mellett számos elemző, magazinos cikket találhatnak az olvasók, amelyek mind-mind egy külön beszélgetés témái lehetnének. A kiadvány megvásárolható az újságárusoknál, és megrendelhető online is, ide kattintva.