Szilárda

a cirkuszművészet rovat támogatója a fővárosi nagycirkusz

10+1 film, amitől biztosan megszereti a cirkuszt

2017.11.26. 12:07

Programkereső

A bohócok és artisták világa a legnagyobb rendezőket is megihlette - válogatásunk olyan színes, mint maga a cirkusz: horror, vígjáték, animációs és romantikus film is belefért.

A mozi egy idős örömlány, aki a cirkuszhoz hasonlóan tudja, hogyan kell változatos módon örömet okozni

- mondta Fellini, aki tudta miről beszél: 12 évesen elszökött otthonról és csatlakozott egy cirkuszi társulathoz. Karrierje során több filmjében visszanyúlt ehhez a világhoz - de művei akkor is cirkusz-szerűek, ha épp nem bohócok vagy artisták szerepelnek benne: jellemzőek rájuk a vásári forgatagok, figurái a legszélsőségesebb érzelmeken zongoráznak, és végig az az érzésünk, hogy egy hatalmas porondon járunk. Nem véletlenül:

Fellini ragaszkodott ahhoz a nézetéhez, hogy a világ cirkusz, az emberek pedig bohócok.

A következő filmek részben, vagy egészben a cirkusz színes, olykor felkavaró világában játszódnak; némelyikük szemkápráztató, vagy vicces, de akad borzongató és félelemteli mozi is - a válogatás pont olyan színes, mint maga a cirkusz.

Országúton (1954)

Fellini mesterművének főszereplői az utazó artista és erőművész Zampanó, valamint társa, a bájos és együgyű Gelsomina, akit szüleitől vásárolt meg maga mellé. Zampanó durván, állatias kegyetlenséggel neveli és tartja maga mellett Gelsominát, akinek csak erőtlen elszökési kísérletekre futja. Egyedül a cinikus Bolond hoz látszólag fényt az életébe, de Zampanó ezt is megakadályozza. A film szikár pontossággal tárja elénk a típus-karaktereket, akik az egyszerű történet során keményen koppannak egymáshoz - ezek a kisebb-nagyobb összecsapások pedig a végére szívszaggató drámává állnak össze. Az Országúton megkapta A legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscar-díjat, de nem csak ezzel írta be magát a filmtörténetbe: Fellini ezzel a mozijával alapozta meg hírnevét mint a filmnyelvet tudatosan, addig nem látott módon használó művész.

Fellini: Országúton
Fellini: Országúton

Nagy Hal (2003)

Tim Burton legjobb filmje  valójában maga is egy hatalmas mese: a halál előtt álló Edward Bloom emlékszik vissza csodás, vagy annak hazudott életére. Bloom tipikus, a társalgások középpontjában álló ember, akinek mindig van egy épp oda passzoló vicces, szomorú, de legtöbbször bizarr vagy ironikus története. Például amikor

csatlakozott egy utazó cirkuszi társulathoz csak azért, hogy megtudja ki az a gyönyörű szőke hajú lány, akit véletlen látott meg előadás közben.

Képes hónapokig trágyát hányni, vagy épp élő bombaként az ágyút tesztelni, csak hogy néhány információmorzsát kapjon a kiszemeltjéről: például hogy mi a kedvenc virága, vagy hogy hova jár iskolába.  A cirkusz csak egy állomás Bloom életében, amely furcsaságaival sem számít kiugrónak - hogy igazat mond-e, azt a tőle eltávolodott fiával együtt nekünk is magunknak kell eldöntenünk.

Szörnyszülöttek (1932)

A szakállas hölgy, a törpe vagy a sziámi ikerpár tipikus, régi idők cirkuszához tartozó figurák - Tod Browning filmje azért az egyik leghatásosabb horror, mert a porond mögé nézve megmutatja a társulat tagjainak igazi arcát, és azt, hogy

bár az ember a legkülönfélébb formákban születhet meg, de az emberi gyarlóság és gonoszság univerzális.

A filmet valódi karniváli fellépőkkel forgatták, így a kisnövésűtől kezdve a kezek és lábak nélküli emberi torzóig mindenki önmagát alakítja, ami csak még hátborzongatóbbá teszi a mozit - mely kényelmetlen kérdést vet fel: voltaképp kik is az igazi szörnyszülöttek?

Rémségek cirkusza (2009)

Darren Shan könyvének adaptációja az Alkonyat sikerének farvizén evezve próbálta a Young Adult- és vámpírkultuszt meglovagolni, de kritikailag és pénzügyileg is megbukott, így a történet folytatásai már nem készültek el. A film valójában nem több egy könnyed, instant light-dark mesénél, ilyen minőségében viszont nincs vele baj: a vázlatosan felskiccelt karakterek a megfelelő, hangulatos körítésben pont mozgásban tartják a filmet, mely a 14 éves Darrenről szól, aki egy utazó rémséges vurstli bővkörébe kerül, majd nem sokkal később egy háború közepén találja magát.

Az összes cirkuszi közhely felbukkan a moziban, de ez inkább a jóleső ismertség érzését adja. 

Bogáncs (1958)

A legismertebb pulikutya kalandjai pont annyira szentimentálisak, amit egy ilyen családi filmtől elvár az ember:

a gazdájtól elkóborolt Bogáncs a cirkuszosok között talál átmeneti otthonra, egy öreg bohócban pedig ideiglenes gazdára.

A kutya itt is önállósítja magát, egy gyepmesternél tett kitérője után viszont ismét a bohócnál köt ki - mielőtt visszatalál gazdájához. A végén persze minden jóra fordul, a kutya, a gazdája és a bohóc is jól jár - néha ennyi is elég egy bájos kalandfilmhez. 

Fejér Tamás: Bogáncs
Fejér Tamás: Bogáncs

Kötéltánc (2015)

Az Oscar-díjas dokumentumfilm, az Ember a magasban már magában, műfajától szokatlanul is izgalmas és akciódús volt - Robert Zemeckis viszont mindezt egy drámai akcióköntösbe bújtatta, főszereplőnek pedig megtette generációja egyik legjobb színészét, Joseph-Gordon-Levitt-ot, aki zseniálisan hozza a nyughatatlan artistát, Philip Petit-et. Bár a jobban koncentrál magára a nagy mutatványra mint a doku, valójában ugyanúgy egy nyughatatlan zseni portréját vázolja fel, aki előtt csak a cél - egy kifeszített kötélháló a World Trade Center ikertornyai között - lebeg, minden más pedig mellékessé válik: az őt körülvevők, és emberi kapcsolatai is. 

A földkerekség legnagyobb show-ja (1952)

A megalomán filmjeiről ismertté vált Cecil B. Demille 2 Oscar-díjas mozija az ultimate cirkuszi film: 2 és fél órás játékideje alatt megismerjük a cirkuszt és működését, az egész társulatot, és a tagok közötti kapcsolatokat is. Mindezt pedig akcióval és humorral teli jeleneteken át, a kor legkiválóbb színészeinek prezentálásában. A film tipikus példája annak, amikor az Oscar-díj inkább ártott, mint használt egy film megítélésének és emlékezetének: olyan emlékezetes műveket megelőzve nyerte meg a Legjobb film díját, mint az vagy a Délidő, ezt pedig sokan a mai napig nem bocsátották meg neki. A földkerekség legnagyobb show-ja valójában olyan, mint egy cirkuszi előadás: könnyed, érzelmekkel teli, szórakoztató - de inkább szívmelengető mint fajsúlyos.

Ha egyetlen filmet kellene mondanom, amitől biztos mindenki megszereti a cirkuszok világát, én ezt a mozit mondanám.

A cirkusz (1928)

Chaplin Aranyláz után, pont a hangosfilmváltás határán forgatta egyik legemlékezetesebb filmjét, melynek főszereplője az ikonikus Csavargó, aki véletlenül válik bohóccá - aztán rá kell jönnie, hogy nem tud direkt, csak véletlenül vicces lenni. A film bármilyen könnyed hangvételű, Chaplin karrierjének egyik legnehezebben elkészülő mozija volt: a forgatást stúdiótűz, Chaplin válása és anyjának halála is megnehezítette.

Ma már persze úgy beszélünk róla, mint Chaplin karrierjének egyik fénypontja és a cirkuszi filmek egyik alapdarabja.

Chaplin: Circus
Chaplin: Circus

Egy őrült szerelem balladája (2010)

Történelmi drámaként kezdődik, majd valami egészen egyedi, őrült horror-szatírává válik Álex de la Iglesia filmje. A történet helyszíne Spanyolország, Franco diktatúrájának idején. Két bohóc, a szomorú és a vidám küzd meg a gyönyörű akrobata szerelméért -

az egész történet egy parabola, ami valójában Spanyolország múltjáról és sorsáról szól.

Persze mivel az Egy őrült szerelem balladája  egy eszeveszett cirkuszi ámokfutás, nem kell kifinomult elemzőkészség és történelmi ismeretek ahhoz, hogy szájtátva végigborzongjuk az egészet.

Dumbó (1941)

Valószínűleg ez a legbájosabb Disney-film, ami még a cirkusztól viszolygók szívét is meglágyítja.

Dumbó, a hatalmas fülekkel megáldott kiselefánt egy cirkuszi társulatban botladozik, míg egyetlen barátja, Timothy, a kisegér segítségével fel nem fedezi valódi képességeit.

A bájos állatos mesék non plus ultrája magának Walt Disneynek is a kedvence volt - ez volt egyébként az első Disney-film, amely Amerikában, és az első, amely bemutatsának korában játszódott.

+ A legnagyobb showman (2017)

Michael Gracey filmje csak decemberben érkezik az amerikai és magyar mozikba - vagyis pont abban az időszakban, amikor az Oscarra pályázó filmeket szokás bemutatni. A Barnum cirkusz alapítójáról szóló musicalnek minden esélye meg is van rá, hogy villoghasson a díjszezonban. Különösen a főszereplő Hugh Jackmant emlegetik esélyesként, aki ismét énekel, de ezúttal táncol is hozzá - legutóbb A nyomorultakban fakadt dalra, amiért akkor Oscar-jelölést érdemelt. A legnagyobb showman a jelek szerint egy hatalmas és színes, karneváli film lesz, amiben a zenés produkciók mellett a történet drámai oldala is hangsúlyos részt kap majd.