Etelka, Aletta

Hogyan vált Freud kanapéja popkulturális szenzációvá?

2017.11.30. 09:31

Programkereső

A legtöbben valószínűleg nem tudnák kifejteni az Ödipusz-komplexus lényegét, vagy az ego és a superego közötti különbséget - de ha egy kanapét látnak, biztosan beugrik róla Freud. Hogyan vált a bútordarab világszenzációvá?

1889-ben Sigmund Freud még nem volt az a világhírű tudós, ahogyan ma emlékezünk rá. 33 évesen egy pszichiter mellett asszisztenskedett, látszólag világmegváltó ötletek nélkül - életének ez szakaszát a pre-Freudiánus Freud-időszaknak nevezhetnénk. Főleg hipnózisgyakorlatokat végzett, amely akkor egy izgalmas, ám tudományosan vitatott módszer volt. 

Sigmund Freud
Sigmund Freud
Fotó: Rda / Getty Images Hungary

Egy napon egy gazdag, új beteg érkezett Freudhoz: Fanny Mosert több kór is kínozta, a hisztériától kezdve az álmatlanságon át a fájdalomig és a tikkelésig. Többen próbálkoztak gyógyításával, de eredménytelenül. Freud úgy tett vele, mint a többi betegével: megkérte, hogy feküdjön le kanapéjára - a hipnotizőrök bevett gyakorlata ez, így próbálják elérni, hogy páciensük nyugodt, relaxált állapotba kerüljön. Freudnak erre különösen szüksége volt, hiszen még kezdő és ügyetlen hipnotizőrnek számított.

Egyre álmosabbnak érzi magát!

- kezdte meg Freud a kezelést a szokásos módon. Moserre viszont nem hatottak a szavak - nemhogy álmosodott volna, de egyre inkább beszélgetni akart. Freud még egy ideig próbálkozott: félbeszakította a nőt, megosztotta vele a különböző pszichiátriai teóriáit; egy idő után viszont feladta, és hagyta, hogy a betege beszéljen. Freud ugyanis ekkor rájött, ha engedi, hogy a páciens magától beszéljen, akkor az egy idő után levedli védekező mechanizmusait, és utat enged a tudatalattinak. Ekkor vált a pre-freudiánus Freud freudiánus Freuddá - fogalmaz a cikke. 

Az új ötletre épülő terápiát Freud pszichoanalízisnek nevezte el - a terápiás módot a gyakorlatban és a popkultúrában is egyetlen bútordarab, egy kanapé testesíti meg.

Maga az eredeti kanapé ma is megtekinthető Freud utolsó, londoni otthonában - a tudós egészen Bécsből hozatta azt, amikor 1938-ban elmenekült a nácik elől. Egészen egy év múlva bekövetkező haláláig kezelt rajta betegeket. Igazából több kanapéja is volt, de a híres, ikonikus darabot egy páciensétől, Madame Benvenistitől kapta ajándékba: a nő azt mondta Freudnak, hogy ha már kivizsgáltatja a fejét, legalább kényelembe szeretne helyezkedni - szóval vett egy egyszerű, bézs színű, dívány-típusú kanapét, amit Freud egzotikus, perzsaszőnyeggel letakart, és néhány bársonypárnával felturbózott.

6888951554 8e6bbae1d7 o
Fotó: Robert Huffstutter / flickr

Minél több betegét kezelte Freud a bútordarabon, annál többet írt pácienseiről - ezekben az írásokban pedig a kanapé a pszichoanalízis egyre inkább kitüntetett kellékévé vált. Az alanyok hátukon fekve a plafont bámulták, ez pedig arra sarkallta őket, hogy mélyebben magukba nézzenek - nem tudtak az ablakon kibámulni vagy a terapeuta arcát fürkészni, így nem volt ami elterelte volna a figyelmüket. A pszichológus mindeközben a betegek látóterén kívül egy székben foglalt helyet - sokak szerint így  a kezeltek hamarabb megnyílnak. Freud egy ettől sokkal prózaibb okot is említett:

Nem bírnám napi 8 órán át mások arcát

bámulni.

A kanapé aztán olyan központi jelentőségűvé vált, hogy a pszichoanalitikus terápiák népszerűsége miatt komoly üzletett jelentett a bútorgyártóknak. A queens-i Imperial Leather Furniture Company a '40-es években bombaüzletként pszichoanalitikus kanapékat kezdett el árulni.

Az ilyen kanapék szabadalmát Irving Levy védette le, aki üzleti partnereivel együtt maga is tervezett egy hasonló bútordarabot. Alicia Brafman, Levy lánya szerint a kanapédizájnuk hihetetlen népszerűségnek örvendett:

Elég volt, ha valaki besétált az üzletünkbe és meglátta az ikonikus bútorunkat - egyből azt gondolta, mi készítettük Freud kanapéját!

Ez persze nem volt igaz - olyannyira nem, hogy Levy-ék bútora még csak nem is hasonlított Freud kanapéjára: előbbi sima, alacsony, gombok, és párnák nélküli ülőalkalmatosság volt, szemben Freud kényelmes, egzotikus bútordarabjától, amin egy rakás érdekes részlet volt, amihez az ideges betegek nyúlkálhattak és amit fogdoshattak.

Az Imperial Leather Furniture Company a '40-es évektől a '60-as évek elejéig virágzott, ami pont egybeesett a pszichoanalízis aranykorával.

A '60-as évek második felében aztán felfutottak a különböző alternatív terápiák, majd megjelentek az első antidepresszánsok, amelyek gyorsabb és egyszerűbb megnyugvást kínáltak. A pszichoanalízis elvesztette népszerűségét, az ikonikus kanapék eladása hanyatlani kezdett.

Sigmund Freud
Sigmund Freud
Fotó: Imagno / Getty Images Hungary

Ez persze popkulturális szempontból nem jelentett semmit a kanapék számára - a filmeseknek és illusztrátoroknak ugyanis szükségük volt egy mindenki által jól ismert, könnyen megjeleníthető, jelzésértékű tárgyra. Bob Mankoff, a New Yorker rajzos szerkesztője szerint például a bútordarab fantasztikus szimbólumnak számít - pont olyannak, amilyenekre a vicceknek szükségük van.

A kanapé azonnal megjeleníti a kapcsolatok dinamikáját - a pszichiáternél van a hatalom.

- magyarázza Mankoff.

A híres bútordarab viszont nem csak a rajzokon tűnik fel. A Maffiózók főhőse, Tony Sopranos rengeteg időt tölt el terapeutájával - habár ilyenkor egy széken ül, amikor a kamera kihátrál, a háttérben egy tipikus barna "analitikus szófát" láthatunk. Mintha a díszlettervező meg szeretné nyugtatni a tudatalattinkat azzal kapcsolatban, mi történt a jelenetben.

A kanapé ehhez hasonló popkulturális felhasználása emberek tömegeit ösztönzi arra, hogy tekintsék meg Freud valódi, eredeti bútordarabját is. A kanapé képviseli Freud forradalmi újítását, amivel segített megérteni az emberi elmét. A legfontosabb freudi fogalmakról, az id-ego-superego hármasról, vagy az Ödipusz-komplexusról az átlagembereknek csak sejtéseik vannak - az ikonikus kanapét, és a pszichoanalitikus terápia jellemző helyzetét viszont mindenki ismeri.