Valér

9 felfedezés, amely Nobel-díjat érdemelt volna

2017.12.08. 09:31

Programkereső

A legalapvetőbb tudományos felfedezéseket felejtette ki a díjat odaítélő bizottság. Lehetne-e például kémiai Nobel-díjról beszélni a periódusos rendszer, vagy fizikai vívmányokról a villanykörte nélkül?

A Nobel-díj a kiemelkedő szellemi teljesítményekért járó legmagasabb rangú elismerés, amit évente osztanak ki a svéd kémikus és feltaláló, Alfred Nobel végrendelete nyomán. Hat kategóriában ítélik oda: Béke; Fizika; Kémia; Irodalom; Orvostudomány és  Közgazdaságtan. Az emberiség legnagyobb koponyái és áttörő felfedezései kapták már meg a díjat. Még ennél is hosszabb azonban azoknak a listája, akik – vagy amik – nem kapták meg az elismerést. A National Geographic gyűjtött össze egy marék ilyen példát.

Internet

Ha laikusként kíváncsiak vagyunk, mely felfedezések kapták meg eddig a díjat, elég csak rákeresnünk az interneten mondjuk a szuperfelbontású fluoreszcens mikroszkópiára (2014-es kémiai Nobel-díj), vagy épp a Higgs-bozonra (2013-as fizikai Nobel-díj).

Mi érdemelte volna meg tehát jobban a díjat, mint maga az internet, melynek segítségével a többi győztesre és világraszóló kutatási eredményre is rákereshetünk?

Az internet feltalálásának előzményéhez vissza kell mennünk egészen a 60-as évekbe. Ekkor kezdtek a kutatók az amerikai kormány megbízásából számítógépes kommunikációs rendszereket tervezni, amely később a máig is használt World Wide Webbé fejlődött. Hatalmas kutatócsoport és több tucat tudós dolgozott ezen. A Nobelt talán szimbolikus módon a brit számítógép-kutatónak, Tim Berners-Lee-nek adhatták volna, aki 1989-ben előállt a World Wide Web ötletével és 1990-ben megteremtette az első honlapon. Ez egyébként egy egyszerű oldal volt, ami elmagyarázta, mi is az a Web. Az internet előnyeit ma már nem kell ecsetelni – az információ demokratizálásáért–szöveg például biztosan jól mutatott volna a Berners-Lee neve alatt a díj magyarázataként.

2017-ben Berners-Lee megkapta ugyan a számítástechnika Nobel-díjának számító ACM A.M. Turing-díjat, a Nobel viszont még mindig adósa maradt.

37970300344 e81d90e5dd o
Fotó: Tayloright / flickr

Sötét anyag

Rengeteg, Nobelt érdemlő csillagászati eredmény létezik, például a bolygómozgásokat leíró Kepler-törvények, az a felfedezés, hogy a világegyetem folyamatosan tágul (még ha nem is olyan gyorsan, mint korábban hitték), vagy épp a csillagok spektrális ujjlenyomatukon alapuló azonosításának elve. A sötét anyag felfedezésének ignorálása viszont még ezeknél is bosszantóbb.

1970-ben Vera Rubin és Kent Ford azt vették észre, hogy a galaxis szélén mozgó csillagok legalább olyan gyorsak, mint a középen lévők. Más szóval, a galaxisok olyan gyorsan forognak, hogy egyszerűen szét kellene szállniuk. Mégis, valami láthatatlan anyag hat a gravitációjukra, és összetartja őket.

Ezt a láthatatlan anyagot hívjuk sötét anyagnak. A rejtélyes alkotórész az univerzum 90%-át is kiteheti.

Nem bocsát ki vagy tükröz vissza fényt és semmilyen módon nem érintkezik más anyagokkal. Épp emiatt a sötét anyag részecskéi nehezen megfoghatóak vagy tanulmányozhatóak. A tudósok sem igazán tudnak fogást találni a titokzatos anyagon. Talán ezért nem jutalmazták felfedezését Nobel-díjjal. Ez nem akadályozta meg a bizottságot 2011-ben, amikor a fizikai Nobelt egy hasonlóan rejtélyes kozmológiai felfedezésért ítélték oda.

Vera Rubin 2015-ben, 88 éves korában hunyt el. Mivel a Nobel-díjat nem ítélhetik oda poszthumusz, így ő már egészen biztosan nem kapja meg az elismerést, amit megérdemelt volna.

Az első genom

Meglepőnek tűnik, de igaz: az emberiség egyik legnagyobb felfedezéséért, az emberi genom  2001-es feltérképezéséért nem járt Nobel-díj. Lehetséges hogy azért nem, mert a mintegy 3 gigabájtnyi betű és 30 ezer gén feltérképezése nem klasszikus találmány vagy felfedezés volt, hanem egy mérnöki projekt volt, melynek során a teljes emberi DNS-t bontották alkotóelemeire. 

Forgantyúk forgatásáért nem kapsz Nobel-díjat

- nyilatkozta Eric Lander, a Human Genom Project (HGP) tudósa. Ha ez igaz is, a forgantyú feltalálásáért már részesülhetett volna valaki elismerésben. Craig Venter a humán genommal kapcsolatos felfedezés előtt mutatta be úttörő technikáját: ennek lényege, hogy automatizált DNA-szekvenciák és egy shotgunra keresztelt gyűjtőtechnika segítségével képesek voltak bemutatni egy élő organizmus, a Haemophilus influenzae baktérium teljes kódját. 1998-ban Venter az általa létrehozott vállalat, a Celera Genomich révén, a HGP versenytársaként szállt be a humán genom feltárásáért folyó versenybe. A konkurálás gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen 2001-ben együttes eredménnyel sikerült beazonosítani a humán genom teljes bázissorendjét. A Nobel-bizottság kénytelen lenne három tudóst választani a hatalmas csapatból, akik a HGP és a Celera oldalán a projekten dolgoztak. Egy biztos, Venter ott van a legjelentősebb három kutató között.

5740471915 53dc8bb69a o
Fotó: NASA Goddard Space Flight Center / flickr

Fekete lyukak halála

Egy éjszaka 1970-ben Stephen Hawking épp lefekvéshez készült, amikor megszületett a fejében egy gondolat, amit később az extázis pillanataként írt le. Arra gondolt, hogy a fekete lyukak, amelyeket addig többé-kevésbé halhatatlannak tartottak, lehetséges hogy idővel szép lassan elvesztik tömegüket és eltűnnek - pontosabban felrobbannak, gamma-sugarak villogása közepette.

A probléma az volt, hogy Hawking sehogyan se tudta bizonyítani elméletét. A fekete lyukak túlságosan hosszú életűek, így lehetetlen napjainkban igazolni halálukat. Mégis, Hawking gondolata mára beágyazódott az elméleti fizika elméletrendszerébe. A felfedezés egyesítette a relativitást (amely szerint minden sima, mint a selyem) és a kvantummechanikát (amely szerint minden szemcsés), és az információs elméletek fejlődésére is hatást gyakorolt. Ha Hawking állítását a természeti megfigyelések igazolhatnák, valószínűleg már megnyerte volna a Nobel-díjat. Erre azonban még várnunk kell pár millió évet, amikor egy csillag nagyságú fekete lyuk végre hajlandó lesz felrobbanni.

Periódusos rendszer

A periódusos rendszer, azaz a kémiai elemek azonosítása és rendszerezése olyannyira alap, hogy a kémia egész tudománya arra épül. Nobel-díjat mégsem ért. Nélküle viszont aligha beszélhetnénk ma egyáltalán kémiai Nobel-díjról.

1205px-Simple Periodic Table Chart-en.svg.png
Fotó: Wikimedia Commons

A periódusos rendszer nem pusztán egy szervezeti ábra. Megmutatja, hogyan épülnek egymásra és milyen kapcsolatban állnak a protonok, neutronok és elektronok, minden anyag alapjai. Az üres négyzetekben előrejelzett olyan elemeket – sőt, azok tulajdonságait – is, amelyeket akkor még fel sem fedeztek. Mindezek alapján joggal gondolhatnánk, hogy ennek a vívmánynak kellett volna megkapnia az első kémiai Nobel-díjat 1901-ben. Ehelyett viszont Jacobus H. van't Hoff kapta meg azt, a fizikokémia területén folytatott munkájáért. Hoff azt vizsgálta, hogyan mozognak és kapcsolódnak össze az elemek, míg Dmitrij Mengyelejev 1869-ben publikált elmélete magukat az elemeket rendszerezte. Később 1905-ben és 1906-ban is jelölték a díjra, a döntőbizottság néhány tagja viszont ellenezte a győzelmét,  mivel Mengyelejev ekkor már túl öreg és túl ismert volt.

A periódusos rendszer tehát saját sikerének áldozatává vált.

Mengyelejev 1907-ben meghalt, így többet nem is vált jelölhetővé. Találmánya viszont a legismertebb tudományos ismertetőeszköz, a mai napig ott lóg majd' minden laboratórium és tanterem falán.

Villanykörte

Egy újabb alap-találmány, ami megváltoztatta életünket, díjat mégsem ért. A villanykörtét először Joseph Swan védette le az Egyesült Királyságban, de Edison fejlesztette tovább abban a formában, ahogy lényegében ma is használjuk.

Az izzó nélkül aligha beszélhetnénk modern gazdaságról, ez teremtette meg ugyanis azt az elképesztő igényt az elektromosságra, amely még ma is jellemző a világra.

Edison 1931-ben Nobel-díj nélkül halt meg. Legalább egy rakás egyéb találmányért megérdemelte volna, de a legstílusosabb az lett volna, ha a villanykörtéért kapja meg: az új ötletek univerzális szimbólumáért. 2014-ban végül a Nobel-díjat odaítélő bizottság is elismerte az izzók jelentőségét: ekkor három japán tudós kapta az elismerést a kék LED feltalálásáért.

luis-tosta-248147

Modern evolúciós szintézis

Az első Nobel-díjak kiosztásakor az evolúciós elmélet gyerekcipőben járt. A biológusok keveset tudtak arról, generációk alatt hogyan változnak meg tulajdonságaink és képességeink. Sokan megkérdőjelezték a természetes kiválasztódást és Darwin elméletének többi sarokkövét. 

A 20-as és 50-es évek között egy csapat tudós – genetikusok, természettudósok, paleontológusok – felfedezték, hogyan lépnek fel, terjednek el és játszanak szerepet a mutációk az evolúciós folyamatban. Az élet ezen új szemléletét ma modern szintézisként ismerjük.

Az élet fája 

Abban az időben, amikor a mikrobákat még az alakjuk alapján azonosították és osztályozták, Carl Woese úttörő elmélettel állt elő: tegyünk különbséget közöttük inkább a génjeik alapján. Metódusa megerősítette az élet egy korábban ismeretlen tartományának, a mikroszkopikus Archaea, azaz ősbaktériumoknak a létét. Woese technikájával a tudósok be tudták azonosítani a testünkben élő, viselkedésünk befolyásolására is képes mikrobákat.

1994-ben két tudóstársával, Gary Olsennel és Ross Overbeekkel együtt felvázolták a prokarióták teljes fejlődéstörténetét. Ennek hatására kezdték el átértékelni a mikroorganizmusok szerepét és fontosságát a földi életben. Woese munkáján alapul az ún. élet fája, vagyis az élőlények filogenetikai leszármazásának ábrája. Woese 2012-ben halt meg, így már nem is kaphat Nobelt, hiába úttörő felfedezése.

Dinoszaurusz reneszánsz

1969-ben a Yale Egyetem paleontológusa, John Ostrom megnevezte az egyik legfontosabb faj-leletet, amit valaha találtak. A közel 110 millió éves dinoszauruszt Deinonychus-nak, azaz 'rettentő karom'-nak nevezte el. Ez az élőlény egy körülbelül ember nagyságú, modern ragadozó volt erős kezekkel és sarlószerű karmokkal; a földön kinyújtható, rugalmas lábujjain állhatott. 

Deinonychus
Deinonychus
Fotó: Fred Wierum / Wikimedia Commons
Ostrom tudta, hogy a Deinonychus különbözött a dinoszauruszok általános képétől: nem olyan lassú, buta mocsári szörny volt, amit megszokhattunk.

A Deinonychus fürge és valószínűleg szociális természetű vadász volt, aktív életvitellel. Ostrom ezen gondolatai indították el a dinoszaurusz reneszánszot, ami a mai napig tart. Sajnos viszont se a paleontológiának, sem egyéb természettudománynak nem jár Nobel-díj.