Mit tanítottak nekünk az első automobilok az önvezető autókkal kapcsolatban?
A nem is olyan távoli jövőben önvezető autók veszik át az irányítást az utak felett - a vezetés pedig pont olyan úri huncutság lesz, mint annak idején. De rábízhatjuk-e életünket a robotpilótákra? Mennyire alakítja át a változás életünket, utazási szokásainkat, és egyáltalán azt, ahogy az utakra és a közlekedésre tekintünk? Ugyanezek a kérdések fogalmazódtak meg az emberekben az első automobilok megjelenésével is - írja a The Economist kiadványának, az 1843-nak a cikke.
Az aggodalmak az önvezető autók megjelenése óta jelen vannak, de az indulatok akkor csaptak az egekbe, mikor tavaly májusban egy Joshua Brown nevű amerikai férfi halálos autóbalesetet szenvedett autopilótás Tesla kocsijában ülve. Az autó nem észlelt egy teherautót, és nagy sebességgel nekihajtott, ez okozta a tragédiát. Az önvezető mód a Tesla szerint még mindig béta üzemmódú, tehát nincs teljesen kész. A szomorú eset ellenére viszont így is meggyőző adatokkal rendelkezik: 210 millió megtett kilométer után ez az autopilot mód első halálos balesete; az amerikai átlag a fatális balesetekre nézve 151 millió kilométer, a világátlag pedig 97 millió kilométer. Persze mindezek a számok semmit sem érnek ha a jármű akár csak egy ember halálát is okozza. Épp ezért javasolja a cég, hogy még automata üzemmódban is figyeljék a sofőrök az utakat, hogy be tudjanak avatkozni. A baleseteket teljesen lenullázni viszont a jelek szerint automatizálással sem lehet, mindig lesznek hibák, az önvezető autóknak pedig ahogy elterjednek, egyre több ellenséggel kell majd szembenézniük. Pontosan úgy, ahogy az első automobiloknak kellett.
Az áldozat, Mary Ward egy hihetetlenül izgalmas nő volt, akinek nevét sajnos mégis egy ilyen szerencsétlen baleset írta be a történelemkönyvekbe. Memphisben megkondoltuk a harangok, Detroitban, ami nemsokára az amerikai autógyártás fellegvárává vált, fekete zászlókat eregettek, Baltimore-ban pedig síremléket állítottak az eset mementójaként. Az autók pártján állók ugyanúgy visszatámadtak, mint most az önvezető kocsik hívei: egy olasz magazin 1912-es cikkében ezt írta:
Lovak, villamosok és vonatok is ütközhetnek, összetörhetnek és megölhetik a fél világot - az mégsem érdekel senkit. Ha viszont egy automobil megkarcol egy csibészt, aki előtte táncikál, vagy egy részeg kocsist, aki világítás nélkül hajt, mindenki a motorkocsiknak esik.
Az első autók a lovaskocsiknál jóval gyorsabban száguldottak, ez pedig egy rakás kérdést felvetett - például a burkolatlan utakkal kapcsolatban. Erre ma eléggé egyértelmű választ adnánk: az utakat le kell burkolni - ez akkoriban viszont őrültségnek hangzott. Brian Ladd, az Autophobia nevű könyv szerzője azt írja erről: "Nehéz volt elképzelni, hogy valaha jóváhagynak egy ekkora kiadást, a vita ezért hamar átváltott a sebességhatárokra, sőt, még az automobilok kitiltása is felmerült".
Lassan az egész úthálózati rendszert elkezdték az autókra szabva megtervezni és átalakítani. Ma már az utak szabályozásában ott tartunk, hogy a körforgalmak és hagyományos lámpák helyét egyre több helyen olyan komplex közlekedésszabályozási rendszerek veszik át, amelyek a forgalom igényeihez igazodnak, és lehetővé teszik, hogy az autók akár megállás nélkül keresztülhaladjanak. Az ilyen rendszerek elképesztő drágák, de még mindig nincsenek sehol ahhoz képest, mikor egész városokat kellett leburkolni, hogy közlekedésre alkalmassá váljanak.
Rengeteg a kérdés akörül, hogyan néz majd ki a vezető nélküli autókkal tarkított jövő: mi lesz a tömegközlekedéssel? Az emberek birtokolják majd a kocsikat, vagy egyszerűen rendelnek egy járművet okostelefonnal, ami elviszi őket a céljukhoz? És mindez mennyire távoli jövő? Egy biztos, az önvezető autók átalakítják majd az életünket - csak úgy, ahogy annak idején az automobilok.