Orbán

Mitől fakadtak dalra Egyiptom éneklő szobrai?

2018.03.12. 09:16

Programkereső

A görög mitológia szerint a szoborba zárt szellem sír anyja után − a modern tudósok viszont egészen másképp magyarázták a Memnón-kolosszusok jelenségét.

A hatalmas szobrok  i.e. 1350 óta magasodnak a thébai nekropolisz felett. 3400 év alatt a sivatagi napsütés és a nílusi árvizek alaposan elkoptatták, de még mindig fennséges látványt nyújtanak − épp ezért vonzzák turisták tucatjait a helyszínre.

A szobrok a 18. dinasztia uralkodóját, III. Amenhotep fáraót ábrázolják, és eredetileg egymás tökéletes tükörképei voltak. Egykor az itt álló temetkezési templom bejáratát szegélyezték, amely saját kora legbőségesebb vallási szentélyének számított. Megkopott oldalukon Hápinak, a közeli Nílus istennőjének ábrázolása volt látható.

Habár az áradások lerombolták a templomot, a szobrok a legmostohább körülményeket is túlélték. I.e. 27-ben egy földrengés alaposan megrongálta az északi kolosszust, megrepedt és darabok szakadtak le róla.

Furcsa módon nemcsak túlélte a katasztrófát, de énekelni kezdett.

Hajnalban, amikor a sivatagi nap első sugara a horizont fölé emelkedik, az összetört szobor ugyanis olyan, mintha dalolna. Hangja inkább erőteljes, mintsem megnyugtató: a hangok mintha a túlvilágról érkeznének. A nem mindennapi énekszó a feljegyzések szerint már i.e. 20-ban is turisták tucatjait vonzotta a szoborhoz. Történetek születtek a jelenségről, és olyan elismert tudósok írtak róla, mint Pauszaniasz, Publius vagy Sztrabón. Van, aki szerint a hangok mintha egy sárgarézből készült hangszerből szólnának, mások szerint egy pengetős hangszer, a líra elszakadt húrjainak hangjára hasonlítanak. 

A görög mitológia szerint Memnón Éosz, a Hajnal istennőjének halandó fia, akit Akhilleusz gyilkolt meg.

A legenda úgy tartja, a fura hangok tőle származnak, ahogy reggelente a szobor börtönéből anyjához rimánkodik.

Az unalmasabb magyarázatot modern tudósok állították fel: eszerint a reggeli felmelegedéstől a szobor réseiben lévő harmatcseppek elpárologtak, az ez által keltett rezgést pedig a sivatagi levegő erősítette fel. 

Bármi is okozta a rendhagyó éneket, sajnos a 3. században a rómaiak elhallgattatták azt.

Septimus Severus császár ugyanis hiába látogatott el a helyszínre, semmiféle hangot nem hallott. Ajándék gyanánt azonban megjavíttatta a törött emlékművet − ezzel nemcsak megszűntette a hasonlóságot az ikerszobrok között, de a hangját is örökre elvette az ókori világ egyik legfurcsább zarándokhelyének.