Az van, hogy végre megmozdultak a dolgok.
A srácok lassan beindulnak. Eddig sem lustálkodásról szóltak a napok, de valahogy mi hárman (Ági, Gábor meg én) mindig hiányoltuk bennük azt a pluszt, amivel az ember sokkal messzebbre juthat a próbák során. Ebből sok konfliktus adódott nap mint nap, de valahogy mindet átvészeltük. Részemről nem mondanám megoldásnak, mert megoldás mint olyan nem adódott. Inkább csak elmúltak a dolgok. Melózunk. És nem ismerjük egymást annyira, hogy simán, vagy legalábbis könnyebben vegyük az akadályokat. Ez van. Remélem, azért nem utálnak meg a srácok teljesen! Mindenesetre - ezektől a hullámvölgyektől eltekintve - mindig jó hangulatban telnek a próbák.
Zenei részről leginkább egy amőbához vagy egy lóversenyhez hasonítanám a fejlődést: itt-ott előretör, míg a másik oldal lemarad, majd itt visszaesés, ott előretolulás, és szép lassan előrelép egyet a csapat. A lényeg, hogy előreléptünk. Most már egyre inkább érzem, hogy kezükbe veszik az anyagot. Beépül. Sokáig csak hangok óriási katyvasza volt minden dal, de szép komótosan zenévé válik bennük. Jajdeszépen mondtam én ezt! :) Lehet, hogy túl irodalmira vettem a figurát, de tényleg így látom. Már tudják, mit szoktak elrontani, vannak pontok, amiktől rettegnek, remélem, azért olyan is akad, amit szeretnek: egyszóval zenélnek. Megtanulták a kottát, most már az előadásmódon kell csiszolni. Emlékszem az első biztató jelre: amikor először jöttek a tanár urak belenézni a munkába. Azon a kóruspróbán egyszeriben mindenki szemében elszántságot, hitet és örömöt láttam. Nagy szavak ezek, de tényleg ott voltak! Mindegyikük szemében! Na, ez tűnt el egy időre... :/ Ez természetesen magától értetődő, hiszen akkoriban kezdtek el meg-megszólalni a dalok, és azóta már egy csomó mindenen túlvagyunk. Bejött a mozgás, a jelenetek, a bábok, és már inkább csak a macerával szembesül az ember, hogy "mér-kell-közben-ezer-másik-dolgot-csinálnom", mint azzal, hogy "de-fajinul-mennek-ezek-a-dalok"...! Értem én. Mindent értek. De valahogy vissza kellene csempészni az örömöt. A játék örömét. Meg a dalét magáét.
VISZONT! Kalüpszó dala, ami eddig sehogyan sem akaródzott megszólalni, ma elhangzott! Újabb fordulópont kis közösségünk életében! És ez engem olyan mérhetetlen örömmel töltött el, hogy hirtelen mindent ezerszer szebb színben láttam. A délelőtti befeszülés minden emlékét tovafújta ez a lányvécé-beli kamarakórus. És gyakorlatilag nem is próbáltuk előtte! Csak elmondtam, milyen változtatások lesznek benne. És a végigmenősök is egyre telítettebbek, szóval meglehet, hogy tényleg erre várunk kb. egy hete...!
A Kalüpszó-songból (Kalüp-song... bocs!) :) kiindulva szembesültem végérvényesen azzal a ténnyel, hogy túlírtam a számokat... :/ Nem feltétlenül a kvalitások tekintetében, hanem inkább esztétikailag. Annyira sokszínűvé akartam tenni ezeket az átírásokat, hogy majdnem mindenkit külön szólammá dolgoztam. Ez viszont ahhoz vezetett, hogy "kövérek" lettek a zenék. Tömöttek, sokak. Nem pedig gazdagok. A zene gazdagsága talán mégsem a szólamok számában rejlik, hanem a lényeg átadásának pontosságában. Huhh, ezt még én is alig értem, de valamit kapisgálok... Ebből asszem, majd írok egy doktorit! :))) De addig is még elmélkedem rajta egy sort.
Ma Ági is elégedettebb volt a "báboskákkal". Felírt pár jó dolgot is...! :D És erről jut eszembe, hogy róla még nincs is itt fent kép. Hát álljon itt egy, tanúbizonyságul, hogy bezzeg a koreográfus is Argosz-szemekkel* lesi a gyermekek minden mozdulatát:

A vasmacskát én műalkottam rá a kis bal vállára, mert egyszerűen muszáj volt... :)

* Imádom az etimológiát! Például ma szembesültem azzal, hogy ha valaki árgus szemekkel figyel valakit vagy valamit, akkor az pontosan úgy tesz, mint Argosz, a mindenlátó, aki Inakhosz fia volt, százszemű óriás, és foglalkozását tekintve pásztor. Azt hiszem, kevés nála alkalmasabb embert lehetett volna találni ennek a munkakörnek a betöltésére. Jó, mi?

Bejegyezte: BP.

----------

Első fogyókellékes összpróba... Ambróziával (siker - szép lett, és még ehető is), lótusszal (elfelejtve - jelenet közben zöldségeshez rohanás, színész kezébe nyomás), nektár (ha eddig még nem volt ilyen szabály, íme: amint egy pohárban folyadék kerül a színpadra, önálló életre kel, és a megjelenés pillanatától kezdve rohan a vesztébe - a padlón landolt, persze). Van már fény meg füst, nélkülözhetetlen kellékesünk megszerezte Héliosz teheneit, még vér is folyt - a gépek forognak, de az alkotó nem pihen. Feltartóztathatatlan rendezőnk éjszakára újabb részpróbát rendelt el, ha tudok még számolni, akkor ez a mai próbanap 13. órájában történt (ezzel egyébként nem rekorder a színművészetin, de nem árulom el, hogy az egyik rendezőhallgató hány órát volt képes végigpróbálni, nehogy Gábor vérszemet kapjon). Ezek után nem meglepő, ha egy jelenet sokadik (nagyon sokadik) próbálkozásra is röhögésbe fullad. Igaz, tényleg jó poén volt, meg kell hagyni.
Sírni meg igazán nincs oka senkinek, mert ha szellemileg négykézláb mászunk is haza, mission is possible!

Bejegyezte: zsv

----------

Hosszú, eredményes napot zártunk. Reggel ruhapróba volt, aztán Ági és társa, Peti koreográfiákat pucoltak, pontosítottak, verekedéseket javítottak. Ezután zenei vezetőnk, (másik) Peti tartott ének-zene korrepetálást. Tegnap éjjel sok aláfestést kihúztam, a számokat tisztába tettük és ma ezeket a szólamcseréket, változásokat tártuk a srácok elé. Az ebédszünetben kiderült, hogy kék és piros paróka nem kapható férfi-fazonban... E pillanatban nem tudom, hogyan lesz Poszeidónnak kék haja... Délután részpróbáztunk. Az előadás első harmada stabil lábakon áll. Este 7-kor az osztályfőnökök nézték a végigmenős próbát (először kaptak fogyókellékeket a színészek...) és nagyon sok jó észrevételük volt! Ezúton köszönjük, de komolyan. Roppant hasznos volt! A végigmenős pedig végre jó hangulatú volt, ami nagyon fontos. Nem nyomta rá bélyegét a kétségbeesés. Persze nem hibátlan, 14 és fél füzetoldalnyi jegyzet vár holnap felolvasásra... Sokat szoktam diktálni, csak győzze írni valaki! :) A végigmenős után Peti beszélt a következő zenei változásokról. (Mennyivel könnyebb egy felvett zenét éjjel megvágni; itt minden apró húzás és módosítás próbákat igényel!) Aztán befejeztük Odüsszeusz hazatérését, az íjversenyt és Pallasz Athéné is párra lelt, végül visszatértünk Héliosz teheneinek lemészárlására, ami bizarr módon roppant viccesre sikeredett... Holnap délelőtt az istenek tanácskozására térünk vissza, és megcsináljuk a darab zárójelenetét is, mert a 10-es próbakezdésre érkezik Zeusz... Hogy ki fogja játszani? Kiderül a holnapi bejegyzésből! Mint ahogyan az is, mit éltünk át, amikor az első nézőkkel találkoztunk, mert délután 3 órakor jön a TESZTKÖZÖNSÉG!

Bejegyezte: tg