"De nehéz az iskolatáska..." Hát igen. Sokszor úgy érzem magam, mint egy ma született bárány. Nem lehet eleget tanulni. És minden nap jön valami, ami alapvető színházi szabály, pontosabban jó tanácsok, amiket érdemes megfogadni. Az ember hajlamos rögtön úgy reagálni, hogy "de hát én tökéletes vagyok és nem én vagyok a hibás, és kikérem magamnak, hogy nem foglalkoztam x szöveggel és y dallal". Sose lehet megelégedni. És amit nagyon kezdek megtanulni, hogy semmire nem mondhatom azt, hogy "nem tudom", "nem megy" vagy "itt most erre meg erre kell figyelnem, ezért nem tudom megcsinálni közben a harmadik dolgot". Tehát ez az, amit nem lehet. El kell menni a végsőkig, legfeljebb akkor kiderül, hogy nem oké, de meg kell adni az esélyt, mert lehet, hogy holnapután már a kisujjamból kirázom, ahelyett hogy azon pörgök, hogy "most akkor miért vagyok ilyen béna". Ilyenek motoszkálnak most bennem. De azt gondolom, ez is abszolút haszon!
Egyébként haladunk! :) Gáborék kicsit meghúzták a darabot, helyszín- és szerepváltozások is történtek. Na, nem olyan nagyok, de pl. Argoszt (kutyus) Kari fogja bábozni, mert egész egyszerűen így logikus. Érdekes, de nem esett rosszul, amikor megtudtam. Rugalmasnak kell lenni, vagy mi... ;) Lassan minden a helyére kerül: HAJRÁ, HAJRÁ, HAJRÁ!
Bejegyezte: I.T.
----------
A mai próba remek volt. Kis pihenés és láss csodát, rögtön emberekké változunk! :) A pihenés tényleg kicsi volt, nem egy napról, de még csak nem is egy fél napról van szó, de már ezt a 2-3 órát is megérzi az ember. Én is sokkal frissebbnek éreztem magam és a többieken is láttam, hogy lényegesen koncentráltabbak, ami nagyon jót tett a próbának. Tegnap volt az első teszt-közönségünk. Sok mindenre fény derült. Ez a mászkálós színház nehéz ügy, de szerintem megéri, mert izgalmas. Csak nagyon ki kell találni, tényleg, hogy hogyan jut el az ötvenedik, leglassúbb néző is A pontból B pontba, úgy hogy ne maradjon le semmiről, mindent felfogjon, értsen, lásson. Mert hát azért ez nem egy egy szálon futó, könnyen követhető cselekménysor, valljuk be! Engem személy szerint nagyon bosszant a színházban (nézőként), ha azt látom, hogy folyik a nagy művészet, ami nagyon érdekes lehet, csak éppen én egy kukkot sem hallok, vagy látok belőle. De még van öt napunk, ez a probléma ennyi idő alatt simán kiküszöbölhető. A jelmezeinket már nagyon várom. Ígéretesek. Ma én és Kalüpszó nimfa közelebb kerültünk egymáshoz: segített ennek a nőszemélynek a megértésében, hogy Kalüpszó kapott egy csodás monológot, ami lényegesen cizellálja a karakterét (pl. rájöttem, hogy tulajdonképpen ez egy ravasz nő), viszont nem kell elénekelnie egy nem annyira csodás dalt. Ami nem a zeneszerzőnk, vagy az én képességeim hiánya miatt nem csodás, hanem úgy, ott, ahol és ahogy volt, sose ment jól. Szóval tisztulunk, szépülünk, fejlődünk, csiszolódunk. Ámen.
Bejegyezte: Viki
-----------
Ez egy TÖKÉLETES nap volt. De komolyan. Ennyi. Kell ennél több?
Bejegyezte: tg
hírlevél
