Jíhhá, ma laza nap van, csak egyszer megyünk le egyben, alapvetően inkább tisztogatunk, dalokat, koreográfiákat, ilyeneket. Így lehet, hogy ma három zuhanyzás is elegendő lesz, a szokásos hat helyett. Nagyon gyémántos lenne. :) Észveszejtően meleg van, de szerencsére már átköltöztünk a Vas utcai kollégiumba, úgyhogy nem muszáj kitennünk a lábunkat az épületből, ha nem akarjuk. És én nem akarom. Előny: nem 42, csak 36 fok. Hátrány: Az élelmezésemet a maradékaimból oldom meg, ennek eredményeként ebédre halkonzvervet ettem túróval, desszertnek pedig baracklekvárt túróval. Ha már itt tartunk, nem bírom ki, hogy ne mondjam el... Hát hogyan is legyen ez szalonképes... Aki jót akar röhögni a wc-ben, az egyen meg pár adag kékre festett krumplipürét. Illetve bocsi: ambróziát. Konkrétan teljesen... Na, igen:) Mára ennyi.
Bejegyezte: S. Anna
----------
Ma nagyon sok munkát elvégeztünk, holnap derül ki, hogy a változtatások, húzások valóban összébb rántották-e a történetet és ezáltal követhetőbbé tették-e azt. Az ilyen napokból tanul az ember a legtöbbet! Elkezdtem megkedvelni ezeket a "beugrásokat", ezeknek aztán van igazi tétje! Így edződik igazán az ember. Nincs idő a mérlegelésre. Döntést kell hozni. Igen vagy nem? Igen. Nem feltétlenül gondoltam azt, hogy egyik napról a másikra megtanulok egy dalt ami három szólamú és még hellyel-közzel a koreográfiát is rá tudom tenni, mellette pedig még bábozom is. Ez örömteli, no. Ráadásul nagyon jól bírom a terhelést, ami vagy annak köszönhető, hogy még évkezdet van, vagy a nyári utam alatt megerősödtem ebben is (szerintem az utóbbi). Ezt megőrzöm! Nagyon kipihent vagyok, úgyhogy lefekszem.
Bejegyezte: Frici
----------
Tegnap elértem arra a pontra, hogy mindenkinek jobb lett volna, ha otthon maradok. De mivel egy kicsit sem voltam beteg, így egész nap bent lébecoltam... Volna. De ehelyett szépen emésztgettem magam. Pár napja már csak annyi volt a dolgom, hogy beénekeltessem a bandát. No, nem azért, mert olyan jól álltunk, hanem mert lényegében nem volt sem idő, sem lehetőség arra, hogy a dalokkal foglalkozzunk. A tettvágy és a tehetetlenség összecsapásából kifolyólag mérhetetlenül haszontalannak éreztem magam, ami idővel önmarcangolásig hízott bennem, majd szépen elöntötte az agyamat, a lelkemet, és mivel már csurig voltam, szépen kiszivárgott a körülöttem levőkre, ami leginkább a páromon csapódott le. Szerencsére ezt is átvészeltük. Szóval igazán káros voltam. Ezúton is bocsánatot kérek mindenkitől!
Viszont ma végre olyan napom volt, amilyet már régóta szerettem volna. A srácok koncentráltak voltak, jókedvűek, strapabíróak. (Ez a hét amúgy már végig ilyen volt! Jippí!!!) És úgy néz ki, az összes dalt és zenét rendbe tudtam tenni. És az eddigi kispadon ülés helyett végre én is három helyszín között egyik dalból a másikba rohangáltam fel s alá (Kérők -> Szirének -> Pénelopé -> Szirének -> Kérők -> Szirének). Nagyon élveztem! :))) Persze, nem bírtam megállni, és beleapplikáltam a kérők második jelenetébe egy kis görög folklórt, amire Áginak rögtön volt is ötlete, így szerencsétlen Sanyi, Frici és Dani kénytelenek voltak elsajátítani egy bábos a capella szirtaki táncot. De az egész napos pontosítgatás után is összeszedték magukat, és egész jó fázisban tudtuk kiadni a vacsoraszünetet.
Olyan büszke vagyok rájuk!!! :))) Meg a többiekre is!
Σ' αγαπώ Ω Χ Σ !!!!!
Bejegyezte: BP.
----------
Furcsa nap volt a mai. Reggel bementünk énekelni és mozogni, majd ez tartott egész estig, amikor egybemenős próbát tartottunk. Ebben csak az volt a furcsa, hogy bent voltam egész nap, de déltől kb. este 8-ig csak ücsörögtem, neteztem. Jó, azért szövegeztem is, meg énekelgettem, meg egy-két mozgást, bábmozgatást átnéztünk Tibivel. Ennek mindössze annyi volt az oka, hogy zömében olyan mozgásokat/táncokat pontosított ma Ági és olyan zenéket tanított Peti, amik engem nem érintenek. Azt hiszem, még Viki, Sanyi és Tibi volt hasonló helyzetben. Aztán este bedíszítettünk, bekellékeztünk, ami megvan a jelmezekből, azokat felvettük, és uccu neki! Csak az utolsó jelenetnél álltunk meg, mert ott történtek nagyobb változások. A "szabad nap" ellenére tisztességesen elfáradtam. Ámde, ámde, ámde a legfontosabb! Ma azt éreztem, hogy egész nap jó hangulat volt (ilyet már rég tapasztaltam), sokkal kevesebb a feszültség, kevesebb a "jaj, most mi is történik". Szeretem, amit csinálunk. :)
Bejegyezte: I.T.
hírlevél
