Plusz

9 felfedezés, amely Nobel-díjat érdemelt volna

2017.12.08. 09:31
Ajánlom
A legalapvetőbb tudományos felfedezéseket felejtette ki a díjat odaítélő bizottság. Lehetne-e például kémiai Nobel-díjról beszélni a periódusos rendszer, vagy fizikai vívmányokról a villanykörte nélkül?

A Nobel-díj a kiemelkedő szellemi teljesítményekért járó legmagasabb rangú elismerés, amit évente osztanak ki a svéd kémikus és feltaláló, Alfred Nobel végrendelete nyomán. Hat kategóriában ítélik oda: Béke; Fizika; Kémia; Irodalom; Orvostudomány és  Közgazdaságtan. Az emberiség legnagyobb koponyái és áttörő felfedezései kapták már meg a díjat. Még ennél is hosszabb azonban azoknak a listája, akik – vagy amik – nem kapták meg az elismerést. A National Geographic gyűjtött össze egy marék ilyen példát.

Internet

Ha laikusként kíváncsiak vagyunk, mely felfedezések kapták meg eddig a díjat, elég csak rákeresnünk az interneten mondjuk a szuperfelbontású fluoreszcens mikroszkópiára (2014-es kémiai Nobel-díj), vagy épp a Higgs-bozonra (2013-as fizikai Nobel-díj).

Mi érdemelte volna meg tehát jobban a díjat, mint maga az internet, melynek segítségével a többi győztesre és világraszóló kutatási eredményre is rákereshetünk?

Az internet feltalálásának előzményéhez vissza kell mennünk egészen a 60-as évekbe. Ekkor kezdtek a kutatók az amerikai kormány megbízásából számítógépes kommunikációs rendszereket tervezni, amely később a máig is használt World Wide Webbé fejlődött. Hatalmas kutatócsoport és több tucat tudós dolgozott ezen. A Nobelt talán szimbolikus módon a brit számítógép-kutatónak, Tim Berners-Lee-nek adhatták volna, aki 1989-ben előállt a World Wide Web ötletével és 1990-ben megteremtette az első honlapon. Ez egyébként egy egyszerű oldal volt, ami elmagyarázta, mi is az a Web. Az internet előnyeit ma már nem kell ecsetelni – az információ demokratizálásáért–szöveg például biztosan jól mutatott volna a Berners-Lee neve alatt a díj magyarázataként.

2017-ben Berners-Lee megkapta ugyan a számítástechnika Nobel-díjának számító ACM A.M. Turing-díjat, a Nobel viszont még mindig adósa maradt.

37970300344 e81d90e5dd o

37970300344 e81d90e5dd o (Fotó/Forrás: Tayloright / flickr)

Sötét anyag

Rengeteg, Nobelt érdemlő csillagászati eredmény létezik, például a bolygómozgásokat leíró Kepler-törvények, az a felfedezés, hogy a világegyetem folyamatosan tágul (még ha nem is olyan gyorsan, mint korábban hitték), vagy épp a csillagok spektrális ujjlenyomatukon alapuló azonosításának elve. A sötét anyag felfedezésének ignorálása viszont még ezeknél is bosszantóbb.

1970-ben Vera Rubin és Kent Ford azt vették észre, hogy a galaxis szélén mozgó csillagok legalább olyan gyorsak, mint a középen lévők. Más szóval, a galaxisok olyan gyorsan forognak, hogy egyszerűen szét kellene szállniuk. Mégis, valami láthatatlan anyag hat a gravitációjukra, és összetartja őket.

Ezt a láthatatlan anyagot hívjuk sötét anyagnak. A rejtélyes alkotórész az univerzum 90%-át is kiteheti.

Nem bocsát ki vagy tükröz vissza fényt és semmilyen módon nem érintkezik más anyagokkal. Épp emiatt a sötét anyag részecskéi nehezen megfoghatóak vagy tanulmányozhatóak. A tudósok sem igazán tudnak fogást találni a titokzatos anyagon. Talán ezért nem jutalmazták felfedezését Nobel-díjjal. Ez nem akadályozta meg a bizottságot 2011-ben, amikor a fizikai Nobelt egy hasonlóan rejtélyes kozmológiai felfedezésért ítélték oda.

Vera Rubin 2015-ben, 88 éves korában hunyt el. Mivel a Nobel-díjat nem ítélhetik oda poszthumusz, így ő már egészen biztosan nem kapja meg az elismerést, amit megérdemelt volna.

Az első genom

Meglepőnek tűnik, de igaz: az emberiség egyik legnagyobb felfedezéséért, az emberi genom  2001-es feltérképezéséért nem járt Nobel-díj. Lehetséges hogy azért nem, mert a mintegy 3 gigabájtnyi betű és 30 ezer gén feltérképezése nem klasszikus találmány vagy felfedezés volt, hanem egy mérnöki projekt volt, melynek során a teljes emberi DNS-t bontották alkotóelemeire. 

Forgantyúk forgatásáért nem kapsz Nobel-díjat

- nyilatkozta Eric Lander, a Human Genom Project (HGP) tudósa. Ha ez igaz is, a forgantyú feltalálásáért már részesülhetett volna valaki elismerésben. Craig Venter a humán genommal kapcsolatos felfedezés előtt mutatta be úttörő technikáját: ennek lényege, hogy automatizált DNA-szekvenciák és egy shotgunra keresztelt gyűjtőtechnika segítségével képesek voltak bemutatni egy élő organizmus, a Haemophilus influenzae baktérium teljes kódját. 1998-ban Venter az általa létrehozott vállalat, a Celera Genomich révén, a HGP versenytársaként szállt be a humán genom feltárásáért folyó versenybe. A konkurálás gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen 2001-ben együttes eredménnyel sikerült beazonosítani a humán genom teljes bázissorendjét. A Nobel-bizottság kénytelen lenne három tudóst választani a hatalmas csapatból, akik a HGP és a Celera oldalán a projekten dolgoztak. Egy biztos, Venter ott van a legjelentősebb három kutató között.

5740471915 53dc8bb69a o

5740471915 53dc8bb69a o (Fotó/Forrás: NASA Goddard Space Flight Center / flickr)

Fekete lyukak halála

Egy éjszaka 1970-ben Stephen Hawking épp lefekvéshez készült, amikor megszületett a fejében egy gondolat, amit később az extázis pillanataként írt le. Arra gondolt, hogy a fekete lyukak, amelyeket addig többé-kevésbé halhatatlannak tartottak, lehetséges hogy idővel szép lassan elvesztik tömegüket és eltűnnek - pontosabban felrobbannak, gamma-sugarak villogása közepette.

A probléma az volt, hogy Hawking sehogyan se tudta bizonyítani elméletét. A fekete lyukak túlságosan hosszú életűek, így lehetetlen napjainkban igazolni halálukat. Mégis, Hawking gondolata mára beágyazódott az elméleti fizika elméletrendszerébe. A felfedezés egyesítette a relativitást (amely szerint minden sima, mint a selyem) és a kvantummechanikát (amely szerint minden szemcsés), és az információs elméletek fejlődésére is hatást gyakorolt. Ha Hawking állítását a természeti megfigyelések igazolhatnák, valószínűleg már megnyerte volna a Nobel-díjat. Erre azonban még várnunk kell pár millió évet, amikor egy csillag nagyságú fekete lyuk végre hajlandó lesz felrobbanni.

Periódusos rendszer

A periódusos rendszer, azaz a kémiai elemek azonosítása és rendszerezése olyannyira alap, hogy a kémia egész tudománya arra épül. Nobel-díjat mégsem ért. Nélküle viszont aligha beszélhetnénk ma egyáltalán kémiai Nobel-díjról.

1205px-Simple Periodic Table Chart-en.svg.png

1205px-Simple Periodic Table Chart-en.svg.png (Fotó/Forrás: Wikimedia Commons)

A periódusos rendszer nem pusztán egy szervezeti ábra. Megmutatja, hogyan épülnek egymásra és milyen kapcsolatban állnak a protonok, neutronok és elektronok, minden anyag alapjai. Az üres négyzetekben előrejelzett olyan elemeket – sőt, azok tulajdonságait – is, amelyeket akkor még fel sem fedeztek. Mindezek alapján joggal gondolhatnánk, hogy ennek a vívmánynak kellett volna megkapnia az első kémiai Nobel-díjat 1901-ben. Ehelyett viszont Jacobus H. van't Hoff kapta meg azt, a fizikokémia területén folytatott munkájáért. Hoff azt vizsgálta, hogyan mozognak és kapcsolódnak össze az elemek, míg Dmitrij Mengyelejev 1869-ben publikált elmélete magukat az elemeket rendszerezte. Később 1905-ben és 1906-ban is jelölték a díjra, a döntőbizottság néhány tagja viszont ellenezte a győzelmét,  mivel Mengyelejev ekkor már túl öreg és túl ismert volt.

A periódusos rendszer tehát saját sikerének áldozatává vált.

Mengyelejev 1907-ben meghalt, így többet nem is vált jelölhetővé. Találmánya viszont a legismertebb tudományos ismertetőeszköz, a mai napig ott lóg majd' minden laboratórium és tanterem falán.

Villanykörte

Egy újabb alap-találmány, ami megváltoztatta életünket, díjat mégsem ért. A villanykörtét először Joseph Swan védette le az Egyesült Királyságban, de Edison fejlesztette tovább abban a formában, ahogy lényegében ma is használjuk.

Az izzó nélkül aligha beszélhetnénk modern gazdaságról, ez teremtette meg ugyanis azt az elképesztő igényt az elektromosságra, amely még ma is jellemző a világra.

Edison 1931-ben Nobel-díj nélkül halt meg. Legalább egy rakás egyéb találmányért megérdemelte volna, de a legstílusosabb az lett volna, ha a villanykörtéért kapja meg: az új ötletek univerzális szimbólumáért. 2014-ban végül a Nobel-díjat odaítélő bizottság is elismerte az izzók jelentőségét: ekkor három japán tudós kapta az elismerést a kék LED feltalálásáért.

luis-tosta-248147

luis-tosta-248147

Modern evolúciós szintézis

Az első Nobel-díjak kiosztásakor az evolúciós elmélet gyerekcipőben járt. A biológusok keveset tudtak arról, generációk alatt hogyan változnak meg tulajdonságaink és képességeink. Sokan megkérdőjelezték a természetes kiválasztódást és Darwin elméletének többi sarokkövét. 

A 20-as és 50-es évek között egy csapat tudós – genetikusok, természettudósok, paleontológusok – felfedezték, hogyan lépnek fel, terjednek el és játszanak szerepet a mutációk az evolúciós folyamatban. Az élet ezen új szemléletét ma modern szintézisként ismerjük.

Az élet fája 

Abban az időben, amikor a mikrobákat még az alakjuk alapján azonosították és osztályozták, Carl Woese úttörő elmélettel állt elő: tegyünk különbséget közöttük inkább a génjeik alapján. Metódusa megerősítette az élet egy korábban ismeretlen tartományának, a mikroszkopikus Archaea, azaz ősbaktériumoknak a létét. Woese technikájával a tudósok be tudták azonosítani a testünkben élő, viselkedésünk befolyásolására is képes mikrobákat.

1994-ben két tudóstársával, Gary Olsennel és Ross Overbeekkel együtt felvázolták a prokarióták teljes fejlődéstörténetét. Ennek hatására kezdték el átértékelni a mikroorganizmusok szerepét és fontosságát a földi életben. Woese munkáján alapul az ún. élet fája, vagyis az élőlények filogenetikai leszármazásának ábrája. Woese 2012-ben halt meg, így már nem is kaphat Nobelt, hiába úttörő felfedezése.

Dinoszaurusz reneszánsz

1969-ben a Yale Egyetem paleontológusa, John Ostrom megnevezte az egyik legfontosabb faj-leletet, amit valaha találtak. A közel 110 millió éves dinoszauruszt Deinonychus-nak, azaz 'rettentő karom'-nak nevezte el. Ez az élőlény egy körülbelül ember nagyságú, modern ragadozó volt erős kezekkel és sarlószerű karmokkal; a földön kinyújtható, rugalmas lábujjain állhatott. 

Deinonychus

Deinonychus (Fotó/Forrás: Fred Wierum / Wikimedia Commons)

Ostrom tudta, hogy a Deinonychus különbözött a dinoszauruszok általános képétől: nem olyan lassú, buta mocsári szörny volt, amit megszokhattunk.

A Deinonychus fürge és valószínűleg szociális természetű vadász volt, aktív életvitellel. Ostrom ezen gondolatai indították el a dinoszaurusz reneszánszot, ami a mai napig tart. Sajnos viszont se a paleontológiának, sem egyéb természettudománynak nem jár Nobel-díj.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Zenés színház

Lőrinczy György: Ezen az úton mennék tovább

Az Operettszínház főigazgatója büszke arra, hogy sokszínű intézményt vezethet és újfajta közönséget vonz a színházuk. A kultura.hu-nak adott interjúban azt is bejelentette, újra pályázik a vezetői pozícióra.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Plusz művészet

Művészettel az orvostanhallgatók kiégése ellen

Empatikusabbak, jobb a kapcsolatuk a betegekkel, kevésbé hajlamosak a depresszióra és jobban bírják a terhelést – egy kutatás szerint a művészeti és humán tárgyak ilyen hatással vannak a diákokra. Ehhez pedig az is elég, ha zenét hallgatnak, nem muszáj maguknak is játszani valamilyen hangszeren.
Plusz nyár

A júliusi Fidelio már a polcokon van

Az ingyenes programmagazinban a júliusi eseménynaptár mellett megtalálja Fáy Miklós és Vámos Miklós rovatát, gasztro ajánlatunkat, valamint számos interjút, többek között Dragomán György íróval és Szabó Balázs zenésszel. Lapozzon bele online!
Plusz veszprémfest

Újra opera Veszprémben

Erős programmal várja közönségét az idén 15. évét ünneplő VeszprémFest.
Plusz kult50

Kiderült, kik ők: Íme a kultúra 50 arca 2018-ban

Megvan A kultúra 50 arca. A legújabbak. A Fidelio 2018-as KULT50 kiadványát június 7-én délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban. A lap először 2017-ben jelent meg, akkor a hazai kultúra másik 50 arca szerepelt benne. Az új névsor alább olvasható.
Plusz gasztro

Eper minden mennyiségben!

Az eper, szamóca vagy egyes tájakon szeder névre hallgató, a rózsafélék családjába tartozó tavaszi gyümölcs sokak kedvence. Ehetjük magában, de számtalan módon elkészíthetjük, ezek közül válogattunk most néhány szokatlan receptet és eperrel kapcsolatos érdekességet.