Prendergast azután iratkozott be az egyetemre, hogy látott egy tudományos műsort a televízióban, ahol a zene és a demencia kapcsolatáról volt szó. Már az is csodálatra méltó, hogy tanulmányait online kurzuson végezte el, felülkerekedve a technológia kihívásain.
Témája a „zeneterápia szerepe az idősgondozásban” volt, és kiemelt hangsúlyt fektetett a személyre szabott zenei lejátszási listáknak.
„A kutatásom során rengeteg tanulmányt olvastam, amelyek szerint már napi harminc perc személyre szabott zene hallgatása is nagyon hatékonyan lassítja a szellemi leépülést. Ma már bárki tud zenét hallgatni telefonról vagy iPodról” – mondta a friss diplomás nő.
Pedig a zenehallgatási szokások rengeteget változtak Prendergast élete során. Egy interjúban felidézte például azokat az időket, amikor a házimuzsikálás mindennapos volt: „Rengeteg családban volt otthon zongora, a legtöbb férfi szájharmonikával a zsebében közlekedett, de a tangóharmonika és a hegedű is olyan általános volt, mint a gitár és az ukulele. Akkoriban az emberek még maguk állították elő a zenét. Csak a wifi feltalálásával indult el az a tendencia, hogy az emberek több zenét hallgattak, mint amennyit maguk zenéltek” – vélekedett az idős hölgy, amivel persze lehet vitatkozni. Mindenesetre ő úgy látja,
nagyon fontos az időseknél, hogy olyan zenéket hallgassanak a mindennapi rutin részeként, amik jó emlékeket hívnak elő a múltjukból.
Szerinte ugyanis ezáltal a fiatalabb kori személyiségükre is visszaemlékeznek, valamint a múltidézés kapcsán közösséget vállalnak saját generációjukkal, ezáltal nem érzik magukat elszigetelve, magányosnak.
„Jó volna, ha több idősek otthonában alkalmaznának zeneterapeutát, hiszen ők azok, akik tudják, hogyan vegyenek rá egy idős embert az éneklésre, és azt is felismerik, ha egy dal rossz érzéseket kelt, fájdalmas emlékeket ébreszt benne,
ezáltal feszültséget keltve a hallgatóban. Az otthonápolás során is jó lenne, ha többen tudnák alkalmazni a zenét ilyen célokra és ehhez szakszerű segítséget kaphatnának” – fogalmaz Prendergast, aki egész életében imádta az operát. Számára Strauss Kék Duna keringője az, ami szempillantás alatt visszarepíti őt boldog fiatalkorába.
(forrás: abc.net.au)
hírlevél
