Mikor induláskor elolvasom a délelőtt fellépőinek nevét, már úgy sétálok a Szivárvány Zeneház felé, hogy igen, ma megint valami egészen különleges lesz. Tudom, ez már némi elfogultság a részemről, de aki rendszeres hallgatója a koncerteknek, az tudja, hogy mint egy jó borásznál, ezek a művészek bármivel is álljanak ki, azt ragyogónak fogjuk találni.
Izgalmas összeállítás várt, igazi ínyencségekkel, mindjárt itt van Dave Maric Trilogy című alkotása, mely az előadó, Colin Currie megbízására készült, bravúros játékot igényel az előadó részéről, és a leírás szerint az öt kontinens zenéjét kívánja bemutatni három tételben. Currie lenyűgözően mozog a különféle ütőhangszerek közt, ezt a művet látni kell, külön mutatvány, ahogy kezével és lábával egyaránt játszik valamin.
Kelemen Barnabás már a tegnapi Stradivari előadáskor elárulta, hogy Dohnányi C-dúr szextettjét megy próbálni, és jöjjünk el, mert nagyon jó lesz. Utólag kiderült, ez nem csak ködös ígérgetés volt. Az előző napok kedvencei léptek színpadra, mint például Gilad Karni, Frankl Péter, Fenyő László, akik játéka egyszerűen lenyűgöző.
A fesztivál nagy érdeme, hogy rendkívül sok, zseniális fiatal zenészt hallhatunk, és így nem csak lendülettel, és hatalmas energiával találkozunk, hanem az ember, ha történetesen maga is fiatal, nem érzi magát kizárva a dolgokból, nem tetszik úgy, mintha egy letűnt kor maradványai között kotorásznánk.
Emellett viszont kifejezetten jó, hogy olyan nagy tapasztalatú művészek is fellépnek velük, mint Frankl, és így összegződnek a különböző életkorok eltérő erényei. A siker egyik titkának tartom az állandó inspirációt, amit a fellépők egymásnak jelentenek, és ez nem csak az interjúkból derül ki, hanem a nézőtéren is érződik.
Händel Apollo és Daphné kantátája jött a szünet után, mely viszonylag nagyobb apparátust igényel barokk mű létére. Eleinte azt hittem, Christopher Purves, aki olyannyira tetszett az előző napi Rückert-dalokban, most ripacskodik, de ahogyan haladtunk előre a történetben, és megjelent a Daphnét alakító Ruby Hughes is, mindent revideálnom kellett. Szándékosan említettem alakítást, ugyanis a mű már-már egy kis opera, és a végére valóban arra eszméltem, hogy operában érzem magam. Az együttes kitűnő volt, viszont Jonathan Cohent külön meg kell említenem, aki csembalón és portatív orgonán egyaránt játszott, miközben apró, de sokat mondó mozdulatokkal irányította zenésztársai munkáját.
Estére a Református templomba vártak minket a szervezők. Bár szép a helyszín, és az akusztikája is jó, azt hiszem, a Zeneházban némileg elkényelmesedtem. Különösen, hogy viszonylag hátul kaptam helyet, és így, ha a zenészek ülve játszottak, egyáltalán nem láthattam őket, többek közt Perényiéket Rahmanyinov g-moll triója előadása közben, a virtuóz Barriére G-dúr szonáta hasonlóképp csak hallható volt, ami igazán sajnálatos, mert maga a vizuális élmény is sokszor lehengerlő ezeken a koncerteken. Ráadásul, nem sokkal az után, hogy megtelt a templom, a levegő elfogyott, és ez az idősebbeknek nem igazán kedvezett. Ám az apró fanyalgás teljesen eltűnt belőlem az első félidő végére.
Először is örvendetes volt, hogy megint Bősze Ádám vezette be a műveket, igazán jól csinálja, finom humorával, egy-két érdekes ténnyel. Érdemes lenne őt minden koncert előtt megkérni erre. A műsor egyébként megváltozott, a végére tervezett Sosztakovics-mű elmaradt. Ezt én személy szerint nagyon sajnáltam, viszont kárpótoltak egyebek mellett egy nagyszerű Mozarttal, és egy Gliére Reinhardt művel, így végül is nem maradtam elégedetlen, sőt, a legjobb volt Bachhal zárni a napot.
Fergeteges koncert volt, senki ne vegye gorombaságnak, de azt hiszem, én most nem sorolok mindent és mindenkit fel, tudniillik kizárólag szuperlatívuszokat pakolhatnék egymásra. Azt a következtetést vontam le a közönség reakcióiból, hogy nem vagyok egyedül a csodálatommal. Amit mégis szóba kell, hozzak, az Johann Christoph Bach Mein Freund is mein áriájának szépsége, és természetesen Johann Sebastian Bach 1. brandenburgi versenyének csodálatos előadása.
Bach zenéje templomban; de mindenekelőtt: ilyen előadókkal feledhetetlen élmény, képes felkelteni az emberben a legtisztább gyönyörködést, melyről néha már azt hisszük, egészen képtelenek vagyunk rá. Hallgatás közben mindenki arcán valami egészen láthatatlan, de mégis érezhető mosoly jelent meg, ilyenkor bármi történjék is kint a világban, bármi vagy bárki is bántson minket, ez a zene leemeli a terhet a vállunkról, és váratlan nyugalommal tölt el bennünket. Vagy másként: boldogsággal.
Ezt adta nekem ez az előadás, ezek az előadók. Azt hiszem, ettől többet nem mondhatok róluk.
2011. augusztus 15. 11:00
Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál
Dave Maric, Dohnányi Ernő, Georg Friedrich Händel művei
Km.: Colin Currie - ütőhangszerek, Frankl Péter - zongora Kelemen Barnabás -hegedű Gilad Karni - brácsa Fenyő László - cselló Reto Bieri - klarinét Chezy Nir - kürt, Alina Ibragimova - első hegedű Papp Dániel - második hegedű Amihai Grosz - brácsa Nicolas Altstaedt - cselló Fejérvári Zsolt - bőgő Eredics Salamon - blokflote Lakatos György - fagott Alexei Ogrintchouk - első oboa Kőházi Edit - második oboa Jonathan Cohen - portatív orgona, csembaló Thomas Dunford - lant Ruby Hughes - szoprán Christopher Purves - bariton
2011. augusztus 15. 19:00
Református templom
Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál
Szergej Prokofjev, Jean-Baptiste Barriére, Szergej Rahmanyinov, J. C. Bach, Girolamo Frescobaldi, W. A. Mozart, Gliére Reinhardt, J.S. Bach művei
Km.: Maxim Rysanov - brácsa José Gallardo - zongora Perényi Eszter - hegedű Perényi Miklós - cselló Perényi Benjámin - zongora Ruby Hughes - szoprán Alina Ibragimova - első hegedű Kokas Katalin - második hegedű Homoki Gábor - brácsa, harmadik hegedű Fenyő László - cselló Fejérvári Zsolt - bőgő Thomas Dunford - lant Jonathan Cohen - csembaló Julien Leonard - viola de gamba Eredics Salamon - blokflőte Alina Ibragimova - hegedű Kelemen Barnabás - hegedű Yury Martynov - csembaló Fenyő László - cselló Rohmann Ditta - cselló Chezy Nir - első kürt Zempléni Szabolcs - második kürt Alexei Ogrintchouk - első oboa Kőházi Edit - második oboa Baráth Nóra - harmadik oboa Lesták-Bedő Eszter - első hegedű Papp Dániel - második hegedű Maxim Rysanov - brácsa Nicolas Altstaedt - cselló
hírlevél
