- Először is szeretnék gratulálni a legújabb babérkoszorúhoz.

- Köszönöm. Nagyon örülök a III. Savaria filmszemlén elért második helynek. Emellett a tavalyi, Faludi Filmszemlén kapott elismerés is nagyon fontos számomra. A szemle régóta létezik, célkitűzésük a független filmesek bemutatása.

Batka Máté (Fotó/Forrás: Déri Miklós)

- Voltak már a Láv on the MÁV előtt is filmjeid?

- Voltak, de ez az első olyan filmem, amit fel is vállalok. Összesen három-négy filmem volt; egyikben operatőrként, másikban rendezőként voltam jelen – mint a  Láv  on the MÁV -ban. Ezt a filmet a rendezés mellett én is írtam.

- Honnan jött az ötlet?

- Solymáron laktam és egy alkalommal, amikor jöttem hazafelé, a vonatunk bennragadt a Nyugatiban. Csak nem akart elindulni – mindeközben pedig volt mellettünk egy másik vonat is. Míg a két vonat egymás mellett állt, láttam, hogy az előttem lévő négyes ülésen egy fiú elkezdett mutogatni egy lánynak. Betűket mutogattak egymásnak, míg a lány vonata el nem indult. Ezt akkor gyorsan leírtam egy mondatba – az a helyzet, hogy nagy jegyzetelős vagyok. Azután nem is gondoltam rá sokáig, de aztán amikor rendezés órára kellett egy ötlet (Máté a Metropolitan Egyetem mozgóképművész mesterszak operatőr specializációján végzett 2015-ben - a szerk.), átnéztem a jegyzeteimet és akkor bukkant fel újra. Eközben az SZFE-re is felvételiztem, ahol izgalmamban szintén ezt az ötletet adtam elő, a felvételiztető pedig megkérdezte, hogyan fűzném tovább a csupán egy mondatnyi ötletmorzsát. Ott helyben jutott eszembe, mi lenne, ha a lány a számát próbálná megadni, majd a srác próbálkozna a lehetőségekkel. Így az egy mondat kibővült kettővé. Ez pedig egy filmmé.

- Aminek a címe megmosolyogtatóan blőd.

- A címet igazából nem én adtam, hanem már létezett. A Magyar Császári Pillanatművek nevű zenekar számának a címe ez, amelyet a film végén is hallani. A Love on the MÁV így tökéletesen adta magát a filmhez, én pedig csupán annyit tettem vele, hogy fonetikusan átírtam.

- Hogyan sikerült Kautzky Armandot megnyerni a munkához?

- Rettentő egyszerűen: megkerestem és igent mondott, ami nagyon kedves volt tőle. Elmondtam, arról lenne szó, hogy lényegében magát kéne játszania egy szkeccsjelenetben. Mondta, hogy szívesen benne van, csak az időponttal és helyszínnel volt néhány utolsó perces szervezni való, de végül sikerült és nagyon hálás vagyok neki.

- Számomra ez volt a film legcsodásabb gegje.

- Igen, valamiért ez a poén a mai napig működik. Pozsonyban is járt a film, ahol felirattal ment. Azt gondoltam, Kautzky inkább nálunk tud hatni, de ott is ugyanúgy működött, nevettek az emberek.

Batka Máté és csapata

- Hogyan sikerült előteremteni az anyagi forrásokat?

- Kaptunk valamennyi támogatást a sulitól, emellett Tisza Balázs operatőrrel még saját zsebből hozzátettünk, sokan pedig szívességből vállalták a közreműködést.

- Miért épp húsz percesre tervezted a filmet?

- Igazából nem volt kifejezetten időbeli tervem, a vágóasztalnál derült ki, hogy ekkora. Egy-két plusz szkeccsötletünk még volt, de a tanárommal megbeszéltük, hogy elég lesz így, ehhez az ötlethez ez az egészséges hossz. Maga a film nyolc forgatási napot vett igénybe. Egybeállításos film terve volt a fejemben, ami gyártásilag nagyon kényelmes. Egyszer kell kitalálni magát a képet, majd megfelelőképpen bevilágítani és lepróbálni, onnantól kezdve pedig már csak verziókat veszünk, amelyek közül a végén választunk.

- Adódtak forgatási nehézségek?

- Sok mindent át kellett gondolni az előkészületeknél. Vizsgafilmnél mindig nehéz, hogy kevés pénzből a gazdálkodjuk ki a legjobbat. De nagyon jól működött a csapat! Először dolgoztam viszonylag nagyobb stábbal, ahol mindenkinek le voltak osztva a feladatai. Első alkalommal tapasztaltam olyat, hogy idő előtt van ebédszünet, vagy előbb végzünk a forgatási nappal. Igazából egyvalamin aggódtam, az pedig a kisgyerekes jelenet. Eleve nehéz volt megtalálni azt a szereplőt, aki képes kamera elé állni, habár nem volt annyi mondata persze. Ez a jelenet az utolsó felvételre jött össze. Emellett a tüntetős jelenetnél volt egy kicsit forróbb a helyzet, ugyanis elmentünk egy igazi tüntetésre – akkor épp három közül is válogathattunk. És a patent menetrend ellenére a vizsgavetítés előestéjén még forgattunk, mivel akkorra tudtuk megszerezni a jégpályát. De végül sikerült minden.

Batka Máté

- Magyarországon szeretnél rendezni?

- Operatőrként végeztem, jelenleg többségében vágó és operatőri munkákat kapok, de emellett rendezőként is szeretnék dolgozni. Egyelőre itthon tervezek maradni. Szeretek itt lenni és szeretek sajátosan magyar témákkal foglalkozni. Szokták ugye mondani, hogy mi magyarok sírva vigadunk és én ezt kifejezetten szeretem. Annyi rossz vesz minket körül, és mégis tudunk pozitívan hozzáállni. Vagy nem. Szeretünk panaszkodni, de ugyanígy szeretjük a rosszban meglátni a jót. A humor sok mindenen segít: lehet úgy kritikusnak lenni, hogy mégsem kesergünk és szenvedünk.

- Látsz különbséget az új, feltörekvő filmesek és az előző generáció között?

- Más filmek készülnek, mint régen. Talán kevésbé kritikusak. Magánéleti problémákra, emberi élethelyzetekre megyünk rá. Sok globális probléma van a világon, amelyekhez a magyar rendezők nem nagyon nyúlnak. Jó lenne azért ezekről a dolgokról is szólni, de megragadtunk a családi problémáknál, a barátok és szerelmek gondjainál. Ezek szintén fontosak, de régen a sorok között sok fontos dologról szóltak és ezt ma már nem nagyon látom. A feldobott témák a levegőben maradnak. Számomra még nem jött el az idő, hogy filmes nyelven meséljek ilyen problémákról, de ettől függetlenül jó lenne, ha több filmben fedezhetnénk fel ezeket a kérdéseket, reflexiókat.

- Honnan merítesz inspirációt?

- Az utca emberei inspirálnak. Mondatok. Pillanatok. Naponta rácsodálkozom, milyen fura karakterek vannak körülöttem, mióta Solymárról beköltöztem Budapestre. Európa legszebb városának tartom, nagyon szeretek itt élni. Mikor meglátok egy érdekes alakot, bepötyögöm a telómba (borzalmas a kézírásom, nem szívatom magam inkább, hogy azt megpróbáljam utólag kibogarászni), majd később előveszem.

Batka Máté

- Bekukkanthatunk a dolgozószobádba? Munkálkodsz már valami új ötleten?

- Az a helyzet, hogy megfertőződtem ettől a szkeccs formától. Tetszik, hogy lecsupaszítva, már-már színházszerűen kell dolgozni. Szeretnék a Láv on the MÁV-hoz hasonlóan humoros filmet készíteni, csak ezúttal nem romantikus világban játszódna, hanem a szkeccseket talán nem is kötné össze semmi. Jelenleg két-három tervem van írófázisban. Például egy idős színházi fővilágosítóról szóló történet, akinek van egy lezáratlan fejezet a múltjában. Vagy épp egy roadmovie-s apa-lánya történet, amit játékfilmként képzelek el.

- Vannak példaképeid?

- Nincs kifejezett példaképem, de ami mostanában nagyon megfogott, az Sean Penn Út a vadonba című filmje – döbbenetes, hogy egy színész elsőre ennyire jó filmet tudott rendezni. Szeretem, ha valakinek megvan a saját stílusa, ugyanakkor az is izgalmas tud lenni, ha valaki mindig mást tud hozni. Remélem, én is ilyen leszek.