Szóval az úgy kezdődött, hogy lementem Győrbe (illetve kimentem Bécsbe, és hazafelé megálltam Győrben), megnézni Pelsőczy Réka Pecsenyehattyú-rendezését, mert hívott, hogy nézzem meg, ha épp arra járok. Megnéztem.

Nem is, az úgy volt, hogy a HOPPart immár állandó munkatársaként én terveztem Réka előző rendezésének, a SZERET...lek-nek a plakátját, és úgy alakult, hogy a promó-fotókat is én csináltam (aztán az egyiket jól megfestettem), és utóbb Réka hívott, hogy nézzek le Győrbe. Lenéztem.

Szóval lementem Győrbe, onnan ismerjük egymást Gáborral, a Tengellyel. Illetve azt hiszem, vagy akkor, vagy később Gábor látta a SZERET...lek-hez készült dolgaimat is, aztán egyszer csak megkért, hogy vegyek majd részt a következő rendezésében, az egyetemen fog a negyedéves bábosokkal egy Odüsszeia-verziót csinálni tinifilm-panelekkel, gyerekeknek, amihez majd blogot is akar csinálni (meg mindenféle, tizenévesek által használt csatornát is igénybevenni), mert nem volt még ehhez hasonló - de most majd lesz! - hogy egy bábelőadás elkészülését ilyen módon dokumentálták volna.

Úgyhogy én vagyok most a fotós - fotóművész, ahogy Gábor a szerdai próbán bemutatott, bár ezt utálom -; aki igyekszik úgy jelen lenni, mintha nem is lenne ott, olyan hangtalanul, amilyen hangtalanul egy tükörreflexes géppel lehetséges; aki igyekszik nem belemászni Senkinek [aka Odüsszeusz] a terébe, főleg miközben a másik (a Bábszínész :-)) épp a hexameterekkel küzd meg [Sen-ki-se öl meg csel-lel, sen-ki e-rő-vel], és aki igyekszik úgy fotózni a próbafolyamat elején még kissé tanácstalan tekintetű (báb)színészeket, hogy ne kelljen még azzal is foglalkozniuk, hogy fotózva vannak (Szolár Tibi bejegyzése szerint ez egész jól megy :-)).

Tegnap felálltak a bábművészek :-) az asztaltól, szóval mostantól kicsit változatosabb lesz a téma; az elmúlt másfél próba, amin bent voltam, épp elég volt arra, hogy megtanuljam a kilenc arcot (ebből hét teljesen új): kit hogyan lehet és/vagy érdemes fotózni, szóval mostantól kezdve már arra is jobban fogok tudni figyelni, mi is az, amit a csapat próbál. Valami görög téma, azt hiszem. :-P :-D
Szóval mostantól olykor képes is lesz a blog, a teljes albumok (eddig szám szerint kettő: egy szerdai és egy csütörtöki) a picasán és a facebookon (ahol hamarosan az OHS saját oldala is elkészül) lesznek megtekinthetők, addig is nálam.

Aztán majd jön egy komolyabb promó-fotózás is, Gáborral már agyalunk, hogyan fésüljük össze a görög vázaképeket a Glee világával, egyelőre a próbafotókon kívül egy "jajgyorsankellvalamicsoportképablogra" jellegű sorozat készült korinthoszi oszlopok között a Múzeumkertben...

Bejegyezte: Borovi Dániel (BD)