Meglepte az elismerés?
Nagyon meglepett. Ugyan kaptam korábban Pécsi Eszter-díjat, illetve öt éve a BME Pro Progressio Alapítvány Díját, de erre nem számítottam. Mindig nagy elismerés, ha a volt tanítványok jó szívvel gondolnak vissza ránk. Sok és sokféle gyerekkel foglalkozunk itt a Kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban, a legtöbbel megmarad a kapcsolat, így a jelölő lányokkal is, de sosem várnám el, hogy egyetemi teendőik mellett arra figyeljenek, hogy a középiskolai tanárukat jelöljék egy díjra. Még akkor sem, ha heti szinten beszélünk, és ha gyakorlatilag bármilyen problémájukat megoszthatják velem – ez nekik nem feladatuk.
Önnek volt olyan tanára, akit felterjesztett volna?
Ó, hogyne, kiváló tanáraim voltak, ösztönző, példamutató emberek. Leginkább a biológiatanárom volt meghatározó. Az általános iskolában egy fiatal házaspártól tanultam környezetismeretet. Biológiát, földrajzot, valamint kémiát tanítottak nekem, és végigvitték az egész általános iskolai tanulmányaimat, sőt, még amikor elkerültem középiskolába, ha gondom, kérdésem volt, akkor is bátran fordulhattam hozzájuk. Már akkor éreztem: ilyen akarok lenni felnőttként. A gimnáziumban is nagyon jó biológiatanárom volt, szigorú, de következetes. Ilyen embereket látva kirajzolódott előttem, milyen nagyszerű is ez a pálya.
Dr. Konczné Dr. Jámbrik Katalin tanítás közben (Fotó/Forrás: MOL – Új Európa Alapítvány)
Ahogy említette „a lányokat”, a tanítványokat, eszembe jutott, hogy a természettudományok iránti érdeklődést alapvetően inkább a fiúkhoz kötjük, viszont az utóbbi években mintha egyre népszerűbb lenne a lányok körében is, ön is így látja?
Igen, abszolút így van. Szerencsére ma már ez egy nemek szempontjából teljesen heterogén terület lett, és egyre több lányban megfogalmazódik, hogy akár a kutatói, akár a mérnöki pályát válassza. Már nincs az, hogy nem mernek, vagy nem akarnak menni.
Gyógyszerész, biomérnök, biológus, biotechnológus, gépészmérnök, villamosmérnök – mind olyan szakmák, amiket megcéloznak a lányok a mi iskolánkból.
A BMI-re, a Debreceni Egyetemre is járunk velük célirányosan a lányok napjára, ha máshol nem, ott minden sztereotípiát el lehet engedni ezzel kapcsolatban. Természetesen a fiúk is ügyesek és ambiciózusak, sőt ez a korosztály kifejezetten jól működik kooperációs helyzetben, és azt látom, akkor a leginkább, amikor vegyes csoportokban dolgoznak.
Az önt bemutató videóban elsősorban a kiegyensúlyozottságát emelték ki a tanítványai. Mennyire nehéz ezt megőrizni a tanításban?
Nehéz, de elengedhetetlen. Kiegyensúlyozottnak és következetesnek kell lenni. Munkahelytől függetlenül meg kell tanulnunk kizárni a külső körülményeket, és csak a feladatunkra koncentrálni. A gyerekek nagyon tisztán látják a pedagógust. Ha azt érzékelik, hogy a tanár kapkod, ideges, egymásnak ellentmondó kijelentéseket tesz, személyeskedik, akkor nem tudnak hozzá kapcsolódni, és a tantárgy sem fogja őket érdekelni. Én igyekszem nyugodt légkört teremteni, minden óra elején elmondani, mivel és miért fogunk aznap foglalkozni. A következetesség lényege, hogy a gyermek biztonságban érzi magát óra közben, tudja, hogy kérhet segítséget, hogy közösen megoldunk mindent. Valójában mi azért is vagyunk, mert a gyerekeknek segítségre van szüksége.
Mi az, amit a természettudományban nem tud megunni?
Az állandó változatosságot. Szerintem ez inspirál engem és a diákokat is. A tudomány mindig alakul, és mi képezzük magunkat hozzá. Hogy konkrét példát hozzak, a Covid alatt és után rengeteget foglalkoztunk a védőoltásokkal. Valahol a mindennapok alakítják a tananyagot, mindig van valami újdonság, amivel lehet foglalkozni.
Naprakésznek tartja magát ezen a tudományos területen?
Igen, az új kutatásokat – főleg az olyan témákat, amellyel akár a gyerekek is tudnak foglalkozni – mindig figyelemmel követem. Olvasok szakcikkeket, utánajárok a háttérnek, keresem a friss felméréseket – és erre ösztönzöm a diákokat is. Nyilván nincs idő mindig minden szakirodalmat végigolvasni és átbogarászni, de azt gondolom, ha nem képezném magamat, hitelemet veszteném.
A gyerekek kifejezetten okosak és szemfülesek, azonnal észrevennék, ha nem lenne friss tudásom,
ha nem lennék felkészült. Hozzáteszem, az is fontos, hogy a diákok fejében ne legyen kérdés: amit tanulnak az hasznos. Ez csak úgy lehetséges, ha én oktatóként ezt nem veszem félvállról.
És ön mit tanul a gyerekektől?
Elsősorban türelmet, másodsorban segítőkészséget. Elképesztő, milyen empátiával dolgoznak együtt. Konkrétan azt tanultam meg az évek alatt, hogy ha gyerekekkel foglalkozunk, akkor ne akarjak minél hamarabb mindent én megcsinálni. Rájöttem, érdemes szépen lassan kivárni, míg ők hoznak egy jobb, kreatívabb megoldást. Érdekes, hogy amíg nem volt saját gyerekem, sokkal jobban akartam kontrollálni a folyamatokat, visszatekintve ez nem volt mindig jó. Ez a generáció – meg általában a fiatal korosztály – máshogy látja a dolgokat, nekünk csupán biztosítani kell a nyugodt, türelmes közeget. Ők szárnyalnak, csak engedni kell!
Támogatott tartalom.
A cikk létrejöttéhez az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) programját használtuk.
Fejléckép: Dr. Konczné Dr. Jámbrik Katalin (fotó/forrás: MOL – Új Európa Alapítvány)
hírlevél
