Balásy Szabolcs első zene- és szolfézstanára az édesanyja volt. Idővel Pécsett diplomázott ének-zene, karvezetés szakon. 2006-tól zenetanár a pécsi Babits Mihály Gyakorló Gimnáziumban, amelynek karnagya is. A tehetséggondozás kiemelkedő alakja a dél-dunántúli régióban, az ezzel is foglalkozó Zeneszív Közhasznú Egyesület elnöke. Arról beszélt lapunknak: „Nagyon sok mindennel kell most versenyeznie a kórusvezetőnek, ugyanis túlkínálat van szakkörökből. A szülő olyan különórát választ a gyermekének, amelynek szerinte van értelme, amelyet nem tart időpazarlásnak. Persze a zenét ma is vonzóvá lehet tenni. Nekünk, karnagyoknak, tehetséggondozóknak feladatunk felkutatni a tehetséges gyereket, elmenni érte, hogy azt érezze, jöttek érte, mert látnak benne tehetséget. Ez motiválni fogja őt. Másfelől én egyre inkább azt tapasztalom, hogy a zene és a pszichológia összeforr ebben a mai világban. Vagyis tudunk segíteni, támaszt adni a zenén keresztül a fiatal korosztályoknak. Sokszor szükségük is van rá. Ahogy a kóruséneklésnek is közösségformáló ereje van: a hangokból zene, az énekesekből egymást szorosan támogató közösség formálódik.”

Balásy Szabolcs portréfilmje itt tekinthető meg.

Balásy Szabolcs (Fotó/Forrás: MOL – Új Európa Alapítvány)

Herpainé Velkey Klára negyvenkét esztendeje kezdte a tanítást, 22 éve a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium magyar és ének-zene szakos tanára, emellett mentálhigiénés szakember. A „Jezsuban” alapította meg 2003-ban a Magis kórust, amellyel színházi előadásokat is létrehoznak. Azt mondta a Fideliónak, meghatotta, hogy szülők és diákok is jelölték a Mester-M Díjra, amely megerősítése a munkájának: „Művészetek által olyan készségekkel gazdagodnak a gyerekek, amelyek hozzájárulnak a személyiségfejlődésükhöz. Nemcsak egyszerűen pluszt kapnak, hanem valóban tudnak formálódni. Érzelmi intelligenciájuk fejlesztése fontos annak érdekében, hogy ne csak sikeres, de boldog emberek legyenek, illetve szerintem az az ember tud igazán sikeres lenni, aki boldog is. És jó, ha képesek vagyunk megnyitni a diákjainkban a boldogságra való képességet.” Hozzátette: a kóruséneklés révén tényleg nagyon sok kompetencia fejlődik, például a konkrét szövegolvasástól, daltanulástól, többszólamú énekléstől kezdve az egymásra figyelésen át az együttműködésig vagy épp az önreflexióig.

Herpainé Velkey Klára portréfilmje itt tekinthető meg.

Herpainé Velkey Klára (Fotó/Forrás: MOL – Új Európa Alapítvány)

Soós-Kirnyák Melinda hegedűművész, a szegedi Pro Musica Alapfokú Művészeti Iskola és a hódmezővásárhelyi Péczely Attila Alapfokú Művészeti Iskola művésztanára huszonhárom éve tanít. „Mindig is tanárnak készültem, hogy segíteni tudjak. Amikor látom a tanítványaimon, hogy valami nyomasztja őket, letesszük a hegedűt, és meghallgatom, mi a problémájuk. Vannak úgynevezett feleletmentes órák, amikor szintén csak beszélgetünk. Egyébként már főiskolásként is nagyon érdekelt, hogy a lelki érettség, a különböző életszakaszok miként befolyásolják a hangszertanulást. Ugyanakkor azt is tapasztalom: mivel nagyon megváltozott a világ, az új generációkat rendkívül nehéz becsábítani a zeneiskolába, hiszen ahhoz, hogy jó érzéssel, szívből tudjanak muzsikálni, szükséges számukra a sikerélmény, amelyhez viszont állandó gyakorlás kell. De az, aki mégis kitart a hegedű mellett, igazából egy menedékre is talál benne. Akik muzsikálnak, kevésbé tévelyegnek. A zene támaszt nyújt” – emelte ki Soós-Kirnyák Melinda. S hogy ő maga kit tekint mesterének? Aki máig támogatja szakmailag, és ha bármi gondja van, felkeresheti – Dr. S. Dobos Márta hegedűművész-mestertanár és főiskolai docens.

Soós-Kirnyák Melinda portréfilmje itt tekinthető meg.

Soós-Kirnyák Melinda (Fotó/Forrás: MOL – Új Európa Alapítvány)

Simon Zoltán a Hevesi Körzeti Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tehetséggondozó pedagógusa, digitáliskultúra-oktatója. Öt évvel ezelőtt indította el a robotika-tehetségműhelyt az intézményben: „A 21. századi gyerekek érdeklődését nagyon nehéz felkelteni, ezért keresni akartunk egy olyan dolgot, amelyben örömüket lelhetik, és több tantárgynál is hasznos lehet. Akkor találtunk rá a Nemzeti Tehetség Program egyik pályázatára, amely forrásból meg tudtuk venni az első padlórobotjainkat, illetve egy legórobotot. Kezdetben tizenkét gyerekkel kezdtünk el foglalkozni, aztán egyre többen jöttek. Miután 2022-ben három tanítványom a világ második legjobb legórobotját építette meg egy nemzetközi versenyen, már szűrnünk kellett a jelentkezéseket a tehetségműhelybe. De a robotikatermünkben gyakorlatilag az összes diákunk megfordul különféle tanórákhoz kapcsolódóan. A robotikát motiváló eszközként is használjuk az oktatásban” – mesélte Simon Zoltán, aki azt is elárulta, hogy az ő mentora az édesapja, aki a műszaki tudásával mutatott példát számára.

Simon Zoltán portréfilmje itt tekinthető meg.

Simon Zoltán (Fotó/Forrás: MOL – Új Európa Alapítvány)

Támogatott tartalom.

Fejléckép forrása: MOL–Új Európa Alapítvány