Az elefántok csodálatos teremtmények (akkor is, ha valaki nem a kreacionizmus híve), ráadásul Debussyt, Beethovent is szeretik. Ha valaki látta már ezeket az állatokat közelről, tudja, hogy méretüknél fogva milyen káprázatos a jelenlétük. Hát még milyen csodálatos, ha ez az elefánt ecsetet fog az ormányával, és festegetni kezd.

Álljunk meg egy percre! Miért kezdene egy elefánt festegetni? Hol vásárolt vásznat, ecsetet és temperát? A szavannákon, sem a thaiföldi síkságokon, ha jól tudom, nincsen művészellátó. Örkényt parafrazeálva:

Pedig az internet tele van képekkel és videókkal alkotó elefántokról, amik látszólag cukik, édesek és bámulatosak, érdemesek a „share” gomb buzgó koptatására. De több mint valószínű, hogy azok az elefántok fogságban vannak, sőt a festészet művészetét hosszú kínzásokkal „verték a fejükbe”.

Az elefántturizmus hihetetlen népszerű Thaiföldön, olyannyira, hogy az őshonos ázsiai elefánt már alig található meg a vadonban. Turisták tömegei látogatnak az országba, hogy úgynevezett „elefánttáborokban” akár egy egész napot eltölthessenek a hatalmas méretű állatok társaságában.

A „művészelefántok” koncepciója az 1976 óta működő Maesa Elephant Campben született – írja a One Green Planet magazin –, ahol mintegy 80-90 elefánt él a turistákért. Az egyébként rendkívül intelligens állatok egyik látogatókat vonzó képessége, hogy bámulatosan könnyedén festenek. Csakhogy ahogy egyetlen vastagbőrű sem álmodozik arról, hogy Houdinije, Beethovenje vagy Ady Endréje lesz az állatvilágnak, úgy nem ambíciójuk az sem, hogy Picasso nyomdokaiba lépjenek.

A Maesa Elephant Camp egyáltalán nem csinál titkot abból, hogy a híres-neves festeni képes elefántjaikat korán, két éves korában elválasztották az anyjuktól, és festésre fogták. Egy hónapig tartott megtanulni, hogyan fogják az ecsetet. Volt, amelyik pontokat, volt, amelyik vonalakat festett szívesen.

Így jött létre a Gallery Maesa – a Maesa Galéria.

Ami az igazsághoz közelebb áll…

A thai turizmusipar azonban jóval jövedelmezőbb annál, hogy az elefántok művészi ambícióinak kibontakozásával törődjön. A Born Free nevű amerikai állatvédő szervezet szerint a Maesa-sztori mítosza, amely szerint az elefántok természetes intelligenciájuk folytán képesek festeni, hazugság.

A bébi elefántok először az úgynevezett „Phajaan”-folyamaton esnek át, amelynek lényege, hogy alávessék magukat az emberek akaratának. Az állatokat éheztetik, lekötözik és megverik. Megtanulják, hogy féljenek a kötelektől és a horgoktól, és sokan nem is élik túl a betörés folyamatát. A festő elefántok mellett álló felügyelőknél többnyire egy kampós bot van – nem véletlenül.

Festő elefánt (Fotó/Forrás: Youtube)

Desmond Morris természettudós megfigyelése szerint az elefánt a füle alatt lévő lágyszövetbe egy láncot helyeznek. Ezt láncot tartja a kezében a felügyelő „alkotás” közben, és ezzel irányítja az elefánt mozdulatait, erős fájdalmat okozva neki az érzékeny területen. Így jönnek létre azok a mintázatok, amelyekben a turisták majd virágokat, fákat fedezhetnek fel.

Az elefántok által festésre használt ecsetekre merőleges szögben egy darab botot erősítenek, amely megakadályozza, hogy az eszköz az állat ormányába essen. Tudnivaló, hogy az elefánt egyébként sokféle fát kerül a bennük élő rovarok, hangyák miatt. A vadasparkok gazdái ezzel aligha törődnek.

Mire érdemes figyelni turistaként?

A One Green Planet összefoglalója szerint érdemes abból kiindulni, hogy ezeket az elefántokat azért kényszerítik „alkotásra”, mert igény van rá. Ha turistaként azt látjuk, hogy az elefánton láncok, ütések, sebek nyomai vannak, ne látogassuk azt a helyet. Ha olyan performanszot látunk egy állattól, amelyet a vadonban soha nem csinálna, ne látogassuk a helyet. Ha az állatidomárok kezében bántásra alkalmas eszközt látunk, kerüljük a helyet. Az interneten terjedő képek és videók érdekesek és vonzóak lehetnek, de annak, aki tudja, mi zajlik a háttérben, minden sokkal egyértelműbb. Az elefántok önmagukban is csodálatos lények, nem kell, hogy még képet is fessenek a tetszésünkre.