A férfi: középkorú, zárkózott, hallgatag, titokzatos, nyugodt, ám férfias, határozott, olyan, aki tudja, mit akar. Ruházata sötét, elegáns.

A nő: fiatal, vibráló, kíváncsi, értelmes, bátor. Ruházata bíbor, sokat mutat, de nem kihívó.

A kastély: a bejáraton keresztül beszűrődik a külvilág fénye, amely később mindinkább elhalványul. Belül komor, de elegáns – a férfi lelkét szimbolizálja, amelyet pusztán a nő akar mindig másnak látni, hiszen ez a sötét, zárkózott világ a nőnek nyomasztó.

A férfi akarja, hogy a nő betérjen, tetszik neki, kívánja és vágyódik a szeretet iránt, miközben fáradt és reményvesztett a korábbi csalódásoktól. Ez különösen gyanakvóvá és befelé fordulóvá teszi.

A nőnek tetszik a férfi, aki nagy nőcsábász hírében áll, sőt az is hírlik róla, hogy megkínozza, tönkreteszi (megöli) a nőket. A férfi nem kelt félelmetes érzetet benne, mégsem tud benne teljességgel megbízni – a hírek erősebbek.

Kölcsönös vonzódás és bizalmatlanság.

A nő kulcshelyzetekben mindig szerelmet ígér, és ez az, aminek a férfi nem tud ellenállni, hisz csak ez hiányzik az életéből.

Az első akaratos hisztire felsóhajt a vár – a férfi lelke, ez az első félreértés is egyben. A nő azt hiszi, a megkínzott nők sóhaja ez.

1-2. ajtó: a férfi olyasmit mutat magából, ami elrettentheti a nőt. Macsó dolgok, amelyek eleve nem lehetnek szimpatikusak egy nőnek; ő ezzel akarja tesztelni a nőt.

A kínzóeszközök, fegyverek, és később minden csak a nő szemében véresek, ahogyan a fal is csak a nő szemében nedves. Ezek a látomások mindig a kisszekund megjelenésével kezdődnek.

A nő rosszul reagál: a határozott, férfias erőben ő a kegyetlenséget, annak hátterében megkínzott asszonyokat látja.

3-4. ajtó: A férfi olyasmit mutat magából, aminek tetszenie kellene az asszonynak: kincsek, virágok – gazdagság, érzelem.

(A kincseknek nagyon pozitív kisugárzásúaknak, a kertnek gyönyörűnek kell lennie.)

A nő ismét rosszul reagál: itt is az előző nőket és gyötrelmeiket látja Prekoncepciója erősebb annál, hogy a férfi valódi értékeit lássa.

A férfit bosszantja a nő korlátoltsága, és életében sokadszor azt hiszi, hogy a teljes feltárulkozás el fogja bűvölni a nőt.

5. ajtó: Kékszakállú büszkén feltárulkozik. Megjelenik a gyönyörűség, a teljes univerzum, a bolygók, a mindenség.

A nő először elámul (sikoly), azonban ez már túl sok neki, pillanatok múlva nem érdekli, hiszen a saját világában él, ahol a legfontosabb: ismerni a titkot.

A második nagy hiszti következik.

A férfi összeroskad.

A nő győztesnek érzi magát, azt hiszi lebuktatta a férfit, és most végre megtudja a titkot.

A férfi tudja már, hogy nincs remény.

6. ajtó: Könnyek – a csalódásokért, a nagy szerelmekért, a nagy feltárulkozásokért, a női érdektelenségért és mindazért, ami a férfinak fontos.

A nő ledöbben és mindent megtesz, hogy megkapja az utolsó kulcsot, a végső titkot, hogy meglássa a tönkretett asszonyokat, akik telesírták a tavat szenvedő bánatukban. Most sem érti, hogy a könnyek a végtelenségig elkeseredett férfi könnyei, aki egyedül van a világon.

Követelődzik.

Harmadik hiszti.

A férfi feladja: Fogjad….

A 7. ajtó az előző három szeretett nőt rejti, akiket a férfi még most is szeret, de akik nem voltak méltóak erre. Mindig is éjjel lesz már, mert ezen túl nem próbálkozik többet. (A nők nagyon szépek. Szomorúak, mert megértették, hogy elvesztették a férfit, és csak a férfi emlékezetében élhetnek tovább.)

Reménytelenség, magányosság, sötét…