Plusz

A kortárs művész, aki még halálával is a közönséget provokálja

2018.05.28. 11:26
Ajánlom
Adrien Piper napjaink egyik legjelentősebb kortárs művésze, aki egész karrierjét a megkövesedett társadalmi szabályok és viselkedésmódok megkérdőjelezésének szentelte. Még halálából is performanszt csinál - máris rendelkezett róla, hogy hamvait a MoMA-ban állítsák ki, ahol nemrég nyílt életmű-kiállítása.
Adrian Piper 2005-ben (forrás: Wikipedia)

Adrian Piper 2005-ben (forrás: Wikipedia)

1970-ben egy huszonéves nő egy hetekig tojásban, ecetben és halolajban pácolt ruhában, csúcsidőben felszállt a különcökben amúgy sem szűkölködő New York-i metróban. Az illető nemsokára héliummal töltött Miki egeres lufit akasztott a fülére, úgy járkál a Central Parkban, majd pedig törülközőt a szájába tömve ült buszra. Ő volt Adrien Piper, akinek a Catalysis (1970-73) című sorozatához tartozó performanszai tettek ismertté a művészeti világban. Az 1948-ban született alkotó a performanszokon kívül szobrászként, festőként, fotósként is aktív, munkáinak lényege pedig általában a nézők szociális percepcióinak megkérdőjelezése. Munkásságának a New York-i MoMA szentelt a közelmúltban retrospektív kiállítás, aminek okán pontokba szedte karrierje legizgalmasabb pillanatait.

Egyik legkorábbi munkáját az amerikai hadseregnek szánta

1968-ban az amerikai hadsereg nem messze Salt Lake City-től, az Utah-i sivatagban gázszivárgást okozott, közel 6400 bárányt megölve. Az ügyet megpróbálták eltusolni, ám a nagyközönség így is értesült az esetről. Piper ennek hatására alkotta meg Parallel Grid Proposal for Dugway Proving Grunds című művét. Ez egyfajta tervezet volt amelynek lényege, hogy építsenek egy szerkezetet Dugway városa felé, aminek segítségével közvetlenül, hangosbeszélővel lehetne értesíteni a lakosokat, ha a közelben bármiféle katonai tesztelés vagy gyakorlat folyik. Ez volt az egyik első eset, amikor konkrét amerikai politikai téma jelent meg a minimalista művészetben. 

Parallel Grid Proposal for Dugway Proving Grunds (1968) (forrás: MoMA)

Parallel Grid Proposal for Dugway Proving Grunds (1968) (forrás: MoMA) (Fotó/Forrás: Andrej Glusgold)

Ő vezette be a faji és gender témákat a konceptuális művészetbe

Konceptuális művészetnek nevezzük azokat az alkotásokat, amelyeknél sokkal fontosabb a mögöttes gondolat, mint maga a darab. A művészet ezen válfajával kapcsolatban inkább a "mi is a művészet?"-típusú kérdéseket szokás feltenni, épp ezért volt forradalmi, hogy Piper faji és genderkérdésekkel foglakozott konceptuális művészeti alkotásaiban. Ezt a terepet egyébként is inkább a fehér férfiak uralják. Egyik első ide tartozó műve a már említett Catalysis-sorozat volt. Ennek részeként például egy "Frissen festve" táblával a nyakában sétált be a Macy's ruhaboltba. Rengetegen megnézték őt, sokan pedig érdeklődve közeledtek hozzá, de senki nem merte megérinteni, ahogy a frissen festett padokat szokás, mert a társadalmi korlátok erősebbek voltak. Egy másik, Mysthic Being (1973-75) című performanszában álruhába bújt, és fekete munkásnak öltözve járkált fel-alá New Yorkban, miközben mondatokat mantrázott magában. Arra volt kíváncsi, mennyire befolyásolja a reakciókat hamis personájának neme és bőrszíne.

Catalysis III. (1970) (forrás: Generalli Foundation)

Catalysis III. (1970) (forrás: Generalli Foundation)

A konfrontáció művei lényege

Safe 1 (1990) (forrás: a művész weboldala)

Safe 1 (1990) (forrás: a művész weboldala)

Az imént említett Mysthic Being című művéről készült felvételt 2013 beválogatták egy kortárs fekete művészeti tárlatba New Yorkban. Piper azonban úgy érezte, maga a kiállítás nemhogy ellene menne, inkább hozzájárul a fekete művészek marginalizálásához, így letiltatta a videóinstallációt. 

Nem akarta, hogy művét, aminek lényege épp rámutatni a társadalmi visszásságokra, ezzel ellentétes dologra használják fel.

Egy másik, Safe #1-4 című multimédiás installációjában a szoba egyik sarkába magazinokból származó képeket tett ki mosolygó afroamerikaiakról, a képeken "Közületek valók vagyunk" és "Köztetek vagyunk"-típusú szlogenekkel. A szoba közepére egy készüléket állított, amelyből Piper hangja harsog, amint eljátssza a látogatók gondolatait: "Bocsánat, de ez nekem kényelmetlen. Mármint értékelem a művész erőfeszítéseit, tényleg, de nekem nem tetszik" – és hasonlók.

Mindig közvetlenül szólítja meg a közönséget

Piper művei általában olyan direkten szólnak a közönséghez, mint kevés kortárs művész alkotásai. 

A kiállításaim egyik fő oka, hogy reakciót indukáljak vagy változást okozzak a nézőkben. 

- vallotta be a művész. 

Idei, The Humming Room című, MoMA-ban bemutatott művében a látogatók például az alkotáson át folytathatnak beszélgetést vele. A múzeum egyik átjárójában egy őr áll, aki csak akkor enged tovább a következő szobába, ha dúdolunk neki. A nézőknek tehát döntést kell hozniuk, és át kell hágniuk a társadalmi szokásokat, ha meg akarják tapasztalni az élményt. Pipernek ez a munkája is arra emlékeztet, hogy a művészet nem passzív vagy objektív, hanem nagyon is aktív és szubjektív.

Haját és bőrét üvegekben gyűjti a MoMA számára

1985-ben kezdte el Mi válik belőlem nevű munkáját, amit élete utolsó alkotásának szán, amihez még halálával is hozzájárul. Nem csak haját és bőrét gyűjti ugyanis üvegekbe, de azt tervezi, hogy halála után a hamvai is a mű részévé válnak. Mindezek mellé Piper két írást mellékel. Az egyikben azt részletezi, mi mindenen kellett átmennie, mikor 1985-ben elkezdte a darabot: szakmai kudarcok élték, átesett egy váláson és apja is elhunyt. A másik dokumentumban arról nyilatkozik, hogy mindezt a MoMA-ra hagyja. Piper így saját testével szeretne hozzájárulni az afrikai-amerikai művészek jelenlétéhez a múzeumban. Mindemellett pedig korábbi alkotásaihoz híven megkérdőjelezi az emberek szokásait és hiedelmeit a halállal kapcsolatban. 

Adrian Piper, kortárs képzőművésznő

Adrian Piper, kortárs képzőművésznő (Fotó/Forrás: Boston Globe / Getty Images Hungary)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kurtág és a történelem angyala

Zenetörténeti jelentőségű eseménynek számított Kurtág György első operájának premierje 2018. november 15-én. A Samuel Beckett Fin de partie (Végjáték) című drámájából komponált operát a milánói Scalában mutatták be. Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia tanára a műről készülő dokumentumfilm forgatócsoportjának tagjaként jelen volt. Kifaggattuk.
Jazz/World

A 88 éves Omara Portuondo fogja beragyogni a tavaszt

A Buena Vista Social Club egykori énekese, a kubai Edith Piafnak is nevezett örökifjú díva május 18-án és 19-én két koncertet is ad a MOM Sportban, Last Kiss turnéja keretében.
Zenés színház

Trianonról szóló zenés művet keres az Operettszínház

A trianoni békeszerződés aláírásának körülményeit és az ebből származó veszteségek megismertetését és feldolgozását szolgáló zenés színpadi mű megírására hirdet alkotói pályázatot a Budapesti Operettszínház.
Könyv

Radnóti üzenetet küldött a Messengeren: Vesd le ruhádat, már esik is kinn ;)

Magyar költők verseinek részletei kerülnek plakátokra. Segít vajon a modernizálás a fiatalok irodalmi érdeklődésének felkeltésében?

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz felhívás

Új remény – Művészek a rákkal küzdő magyar kajakosért

A Fidelio kezdeményezésére művészek is segítik Tóth Róbert ifjúsági Európa- és többszörös magyar bajnok kajakos gyógykezelését. Már felajánlotta segítségét Miklósa Erika, Polyák Lilla, Náray Erika és Józan László. A Fidelio örömmel fogadja a további művész támogatókat!
Plusz ajánló

Megjelent az „UJJ” Fidelio

Az ingyenes programmagazin márciusi számában az aktuális eseménynaptár mellett megtalálja Fáy Miklós és Vámos Miklós rovatát, valamint számos interjút, többek között Stohl Andrással, Szabó Rékával és Bősze Ádámmal. Lapozzon bele online!
Plusz ajánló

David Bowie-koncert lesz az A38 hajón

Negyedszer rendeznek magyar zenészek estet David Bowie emlékére. A három éve elhunyt legendás brit zenész dalai február 20-án szerdán hangzanak el az újbudai A38 hajón.
Plusz évforduló

A füttyművészet Paganinije: Hacki Tamás 75 éves 

Hacki Tamás füttyművész, a fütyülés Paganinijének is nevezett orvosprofesszor február 18-án lesz hetvenöt éves. 
Plusz interjú

Belekóstolnánk egymás emlékeibe?

Van-e ízük az emlékeknek? Vagy fordítva, milyen emlékek kapcsolódnak egy „egyszerű” vasárnapi ebédhez? Hívhat-e időutazásra egy desszert, egy süti? Góg Angéla food designer nem egyszerűen ételeket tervez, hanem a hozzájuk kapcsolható/kapcsolódó szociális attitűdöket is vizsgálja projektjeiben. Most éppen a jövő ételeit kutatja.