Arra a kérdésre, hogy fesztivállátogatóknak hogyan ízlenek az ilyesfajta üdítőitalok (olcsó limonádénak azért nem nevezném, mert pohár aljára ugyan 3 evőkanálnyi cukor odaragadt, azért akadtak benne fűszeres részek) Gyabronka József, az egykori Zsebtévé Móka Mikije (ebben a szerepében hőstenorból lecsúszott, technikai nehézségekkel és a szerelem kibogozhatatlan szálaival éppúgy vívódó hősszerelmes baritont játszik, teszem hozzá hitelesen) nyílt őszinteséggel úgy válaszolt, hogy SEHOGY.
Én nem nyilatkoznék ennyire pesszimistán, végső soron szerelemről van szó, abból pedig inkább a jókedvű papagénó, mint a mindjárt-felakasztom-magam-ama-tölgyfára, sóvárgó, életunt Werther, meg különben is ez nem a VOLT, hanem a Sziget! ide a részegedni járó embertömeg mellett a kultúra is bejáratos. Abban igazat adok neki, hogy piszok nehéz lehetett szólamot énekelni, hogy közben a szomszédos helyszínekről bömböl az electropop és volt pár olyan durva, embert próbáló gerjedés színpadon és a hangosításnál egyaránt, ami mély nyomot hagyott a hallgatóságban. Összességében nem gondolom úgy, hogy nem lenne helye operaprodukciónak a hajógyárin. kétségtelen evolucionáris törvények uralkodnak, győzzön a hangosabbik és ez nem kedvez túlságosan a finomkodó klasszikus zenének. de hát elvégre fesztiválon vagyunk, nem érhet minket semmi veszteség, ha erre a kis időre feladjuk életünk tartópilléreiként szolgáló mindennapi hajszálhasogató szokásaiknak és engedünk a sziget-életérzésnek.
Na szóval van is és lesz is helye itt az operának, de aki nem így gondolja az jöjjön el az Octopus sátorba, mert lesz itt még opera, nem is akármilyen: pénteken jönnek a ZAKosok Britten Szentivánéji álmával, szombatra pedig egy Mozart-vígopera jutott, és győződjön meg személyesen! ha meg nincs mani a szigetre, hallgassák meg az interjú-szösszenetemet Gyabronka úrral, szombat délelőtt adják a Fidelio Klasszikban.
hírlevél
