A művészet örök, az élet rövid - szól a latin közmondás, amire a világ egyik leghíresebb múzeuma, a New York-i Museum of Modern Art (MoMA) cáfolt rá a közelmúltban. A szürreális történetről a The New York Times számolt be nemrég.

A New York-i szobrász, Pat Lasch egész karrierje során olyan szobrokat készített, amelyek a hétköznapi tárgyak és a múzeumba való műalkotások közötti apró különbségekkel játszanak. Valódinak látszó, szárított akrill festékből készült báli ruha, gipszből készült tojás, toronymagas, dekoratív és ínycsiklandozó sütemény, ami valójában fából és papírból készült - csak néhány Lasch ismertebb művei közül.

A különböző torták és sütemények különösen közel állnak a szobrászhoz, aki gyakran készít ilyen alkotásokat. Úgy tekint a tortákra, mint az idő múlásának legjellegzetesebb jeleire: ilyenekkel ünnepeljük a születésnapokat, az esküvőket, és minden jelentősebb eseményt az életünkben. Lasch-nek emellett személyes kötődése is van a süteményekhez: német származású édesapja cukrász volt, ő pedig gyakran besegített neki tinédzserként. Cukormázkészítés közben kapta tőle azt az életbölcsességet, ami egész életében végigkísérte:

Ha elrontasz valamit, csak tegyél rá egy rózsát!

A 72 éves szobrászművész viszont olyan hibát fedezett fel, amit még egy rózsával sem lehet helyrehozni. A MoME, ami 1979-ben egy másfél méteres szobrot kért tőle a múzeum 50. születésnapjának tiszteletére, egyszerűen kidobta Lasch művét. Erre akkor derült fény, amikor a vissza akarta kérni szobrát, hogy kiállíthassák azt a márciusban a tiszteletére rendezett retrospektív kiállításon a kaliforniai Palm Spring Art Museum-ban. Ennek a múzeumnak a kurátora hívta fel Lasch figyelmét tavaly ősszel , hogy sehol nem találja nyomát a szobrának.

A művésznek egy másik szobra, egy 1978-79-ben, papírból készült esküvői fátyol is a MoME kollekciójában van. Ennek ellenére alig tudta felvenni a kapcsolatot a múzeummal. Végül a vezető irattáros, Stefanii Ruta Atkins válaszolt neki e-mailben:

Sajnálattal kell közölnöm, hogy a feljegyzések alapos átnézése és a raktáraink átkutatása után sem sikerült megtalálnunk a tárgyat. Kérem fogadja őszinte bocsánatkérésemet és sok sikert kívánok a kiállításához Palm Springs-ben.

A MoMA pedig híres precizitásáról, rengeteg művészeti tárgyat, könyvet őriznek és óvnak meg - ezért is érthetetlen, hogyan tűnhetett el tőlük egy kiállítási tárgy. A feljegyzések szerint Lasch szobra soha nem került be az állandó gyűjteményébe - azt viszont senki nem tudja, hogy ha csak a jubileumi, ünnepi kiállítás során volt kiállítva, miért nem juttatták vissza aztán alkotójához.

A múzeum nem szándékozott állandó kollekciója részéve tenni a szobrot, vagy egy jövőbeli kiállításon bemutatni - a raktárainkban őriztük évekig. Legutóbbi vizsgálatunk szerint a 90-es évek végén a műtárgy állapota javíthatatlanul leromlott, később pedig a múzeum megvált tőle.

- állt a MoMA nyilatkozatában. Az akkori kurátorral, aki kölcsönkérte a szobrot Lasch-től, nem sikerült felvenni a kapcsolatot.

Lasch szobrászkarrierje üzletileg nem mondható túl sikeresnek - bár kritikailag elismertnek számít, egy műve például a MET kollekciójában szerepel. Az 1979-es, MoMA-nak kölcsönadott művére fontos korai alkotásaként tekint - és még mindig nem tudja elhinni, hogy egy múzeum képtelen megóvni a rá bízott műtárgyakat.

Azt feltételeztem az elmúlt harminc-valahány évben, hogy az alkotás biztonságban van, hiszen a MoMA-ról beszélünk. Hogyan hagyhatsz el valamit, ami több mint másfél méter magas? Mintha elhagytam volna a saját édesanyámat.

- panaszkodott. Szerinte az is közrejátszhatott a történtekben, hogy a művészeti világban művei még mindig nem számítanak akkor szenzációnak,  és neve is viszonylag ismeretlennek számít. Ráadásul a női művészek mindig is kevésbé elismertnek számítottak, és a MoMA-hoz hasonló múzeumok figyelméért és elismeréséért is rengeteget kellett küzdeniük annak idején. Lasch egyébként elkötelezett feminista, a múzeum pedig sok intézménnyel együtt csak az utóbbi időben kezdte el bepótolni lemaradását és nagyobb teret adni a női művészeknek.

Igen, a műtárgyaim gyakran úgy néznek ki, mintha ételek lennének. De kíváncsi vagyok, hogy engednék-e hogy Claes Oldenburg hamburgere vagy pite-szobra eltűnjön. Erősen kétlem.

- világított rá a szobrásznő a különbségre. Annak idején hónapokig dolgozott a kidobott szoborral, Kynaston McShine, a MoMA akkori kurátora pedig nagy rajongója volt és megkérte, készítsen a múzeum jubileumi, 50. évfordulójára egy torta-szobrot. McShine 2008-ban vonult vissza posztjáról, Lasch szobrát pedig a New York Times akkori számában is megemlítették. Teljes szabadságot kapott a szobor elkészítésében, McShine mindössze egyszer látogatta meg őt stúdiójában - akkor arra kérte, készítse a szobrot kissé magasabbnak.