A Normafán megbújó Hotel Olimpia a méltóságteljes elmúlás helyett a pusztulás nagyon is fizikai jeleit mutatja.
Az egykori recepciót csak az álmennyezet mintájáról ismerjük fel,
ahogy átbotorkálunk világítás híján sötétben a hótól csúszós csempéken a törmelékkel és cserepekkel teleszórt fogadótérbe. Az egyik fal valaha üveg volt, most az épület más részeiből idehalmozott szobaajtókkal próbálják a betört üveget kipótolni – a hideg szempontjából hasztalanul.
Az 1972-ben több ütemben átadott – értsd: az olimpikonokat már beköltöztették, de az szálloda egyes részei még nem voltak készen – hotelt eredetileg a 71-es vadászati világkiállításra tervezték megnyitni. A határidő elmúlt, így a 72-es olimpiára készülő sportolók felkészülésének - vagy inkább pihenésének - helyszínéül nevezték ki.
A százötven sportoló idő előtti bekvártélyozása rögtön több problémára is rávilágított: például arra, hogy a vízilabda válogatottnak nem elég hosszúak az ágyak,
így ezeket cserélni kellett. Szerencsétlenségükre a szigetelés hiányára is fény derült: több szoba is beázott az első esőnél. Mindezek ellenére Gyarmati Andrea úgy emlékszik, hogy jó dolguk volt a hotelben.
Az Olimpia (vagy Olympia) előbb Szálló, majd Hotel 1972-től 2002-ig üzemelt. Ez idő alatt volt nevéhez méltóan az olimpikonok kényelmét szolgáló luxusszálló, nemzetközi események helyszíne volt, majd
mélyrepülésbe kezdett, először céges rendezvényeknek adott otthont, majd osztálykirándulásokat is szerveztek ide.
1993-ban privatizálták a szállodát és átkerült az IBUSZ- hoz. A rendszerváltás után történt egy kísérlet a luxusszálló imidzs felélesztésére, erre utalnak a 2002-ben érvényes 39 és 53 eurós (!) szobaárak - mivel a hotelnek ez volt az utolsó szezonja, sejthető, hogy ez nem járt sikerrel.
Az épület
A bejárattal szemben a recepciós pult mögött az egész falat számozott fakkok foglalják el. Eredetileg több, mint 180 szoba kulcsa lógott itt. A magasabb rangú vendégek, például a delegációvezetők igényeinek kielégítésére még apartmanokat is kialakítottak.
A földszinten az egykor impozáns recepciótól balra két étterem működött:
a magyaros ételeket kínáló Malomkerék és a külföldi fogásokra specializálódott Evergreen szolgálta ki a szálló vendégeit és a közeli Normafáról betérő síelőket. Aki pedig csak egy kávét és süteményt kívánt, azt a Mézes Mackó cukrászda várta.
Mindebből mára meglepő módon a mindkét éttermet kiszolgáló konyha maradt a legjobb állapotban.
A pultok felett ma is ott várnak a felvett rendelések, a táblán pedig a kitűzött szállítólevelek.
Csak remélni tudjuk, hogy a steak burgonya, Holstein-szelet pürével, mentes vízzel végül eljutott a vendéghez. És nem küldték vissza, mint ahogy Hargitay András anekdotája szerint Szécsy Tamás úszóezdő tette annak idején a teljes válogatott vacsorájával, amikor a rántott hal mellé püré helyett sült krumplit kaptak.
Az épület bontás előtti bejárását szervező Hosszúlépés.járunk? városi sétákat szervező csapat alapos kutatómunkát végzett a szálló történetéről és magán a helyszínen is. Ez utóbbi eredménye az
a pincelelet, ami ránézésre akár a Titanicról is származhatnak, ez egykor feltehetőleg a konyhai személyzet egyenruhája volt.
Ugyanitt bukkantak rá egy egész készlet pohárra, háromdecis korsókra és a mindenki gyerekkorából ismerős menzai kancsókra (Alföldi porcelán!).
A süteményezésnél valószínűleg izgalmasabb sztorikra gondoltak az olimpikonok, amikor a
"Jó hely az Olimpia, mert ami ott történik, az ott is marad"
- megjegyzést tették. Szintén a földszinten bújik meg ugyanis a Piros Elefánt nightclub. (A fura nevet az akkori igazgató kedvenc állatából és a berendezés színéből képezték.) A meghitt hangulatot inkább a helyiség apró mérete teremtette meg, mint a piros plüssel bevont ülésekből és a bokszokat megvilágító vörös villanykörtékből álló berendezés.
Az éjszakai klub egyik végében bárpult, szemközt egy apró színpad áll. Az egyik hangszóró mellett még látszik a plafonban a rúd nyoma. A leginkább barackszínűnek nevezhető falra gipsz drapériák applikáltak díszítésül. (Jelentésüket nem sikerült megfejteni.)
A Piros Elefánt vonzerejét növelte, hogy közvetlen kapcsolattal rendelkezett a szabadtéri medencéhez.
Ahova egyébként a recepciótól és az éttermekből is ki lehetett jutni, valószínűleg ez utóbbiakat nappal használták.
A földszinten, a recepció mögött előkelő üzletek sora húzódott, köztük fodrászat és szolárium gondoskodtak a megfelelő árnyalatokról és frizurákról. Erre található az uszodához kapcsolódó infrastruktúra: öltözők, úszómester, szauna is. A szálló teljes szolgáltatási palettával állt a vendégek rendelkezésére. A hetvenes években még modernnek számító szálloda (minden egyes szobához tartozott például fürdő) próbált lépést tartani a korral, így került bele a szolárium és építették hozzá az uszodát, de a hotel szép lassan elkopott.
A vendégek lehető legnagyobb kényelme érdekében a földszint Eötvös út felé eső – zajosnak ítélt - részén találhatóak az irodák: az értékesítés, könyvelés, az étteremvezető szobája. Az egyik falon a nyolcvanas évek mementójaként teljes falat befedő poszter, egy erdőrészlet (a túra egyik résztvevője jelezte, hogy gyerekkorában ő is épp emellett az ösvény mellett aludt.) A kiköltözéskor feltehetőleg rendezett irodákat azóta átforgatták az önjelölt ereklyementők. A kilencvenes évekből származó oklevelek, számlák, kártyanaptárak és céges iratok valószínűleg nem azok voltak, amire számítottak, így csak egyenletesen terítették a leleteiket a szőnyegpadlón és kibeleztek pár számítógépházat.
A távozás előtti szortírozásról a szobánként külön felhalmozott ágyneműk, székek, WC-kefék, lámpaburák, bibliák tanúskodnak. Az azóta betévedő vendégekről pedig kósza üres üvegek, cigarettacsikkek és szétzúzott mosdókagylók.
Az épület bontásának hírére úgy tűnik, fokozódott az önjelölt kincsvadászok érdeklődése
. Ott jártunkkor az önkormányzat emberei épp egy kábel kihúzásával foglalatoskodott. A megkésett árambekötés helyett kiderült, hogy riasztót szerelnek be, mivel a szervezett séták között is bukkantak fel idegenek az épületben. Vezetőnk szerint a három nappal korábbi bejárás óta is mintha tünedeztek volna el apróságok, például az olimpikonok képei közül néhány.
Az építész: Farkasdy Zoltán
Az épületet Farkasdy Zoltán dániás magyar építész tervezte, akinek élete is meglehetősen kalandos volt. 1941-ben kezdte a Műegyetemet, így 1945-ben végezte volna el, de közbeszólt a II. világháború. A gettó felállítását megelőző napokban még feladatokat adott le és zh-t írt az egyetemen, majd 1944. december 8-án kapott egy SAS behívót. Vagyis halálbüntetés terhe mellett be kellett vonulnia.
Ezt nem esetleges zsidó származás indokolta és nem is katonának vitték, hanem Magyarország és Németország egy államközi megállapodása miatt a háború utáni helyreállítási munkákhoz adta kölcsön hazánk a Műegyetemnek gyakorlatilag egy teljes évfolyamát tanárostul, rajztáblástul. Így került Farkasdy Dániába, ahol olyan kortárs építészek mellett tanulhatott és dolgozott, mint a Sydney-i Operaház tervezője, Jørn Utzon. Hazatérve a Budai Várban tervezett foghíjpótlásokat és az ő munkája a dunaújvárosi kórház. Ezekért meg is kapta az első Ybl-díját. A másodikat a Hotel Olimpia hozta meg neki.
Miért nem menthető meg a hotel?
Farkasdy Zoltán dániás magyar építész, a szálló megálmodója a tervezés viszonylagos kötetlenségéért az anyagok szigorú behatárolásával fizetett, vagyis csak a meghatározott anyagokkal és technikákkal dolgozhatott. A szálló alagútzsalus technikával épült. Ennek hátulütője, hogy minden fal tartófal. A szobák szélességét is meghatározta a zsaluk 2,5-2,7 méteres egységnyi mérete. Vagyis hiába járt el a szobák felett az idő, nem lehet őket átalakítani. A szállodában az anyagminőség is hagy kívánnivalót maga után.
A lépcsőt márványtapéta borítja és még az apartmanok falára is csak utánzat jutott valódi faburkolat helyett.
Az épület helyén a tervek szerint park lesz, illetve a fogaskerekű végállomását helyezik majd át.
A szálló bontásának dátuma eredetileg március 4-re volt, azonban ezt elhalasztották.
Az Önkormányzat információi szerint ezen a héten átadják a bontást végző cégnek az épületet, és hamarosan kezdődnek a munkálatok.
Hosszúlépés.járunk?
Az épület bontása előtti bejárást a Hosszúlépés.járunk? városi sétákkal foglalkozó csoport szervezte a tulajdonos önkormányzat támogatásával, akik kíséretet is biztosítottak a csoportoknak. A három nap összesen 21 sétájára szinte pillanatok alatt betelt minden hely. Az érdeklődők közt akadt a szálloda egykori dolgozója, az étteremvezető unokája, de külföldi érdeklődő is.
„Minden sétához igyekszünk minél szélesebb körben anyagot gyűjteni: interjúzni, kutatni.”
- meséli túravezetőnk, Kovács Tamás György tájépítész. „A Hotel Olimpia esetében beszéltünk például a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteménnyel, Kálmán Péter egykori igazgatóval, más egykor itt dolgozókkal és rendszeres vendégekkel. Átnéztük a korabeli újságok vonatkozó cikkeit (pontos számot nem tudok mondani, de összesen erre a sétára körülbelül 300 cikket dolgoztunk fel). Elolvassuk a vonatkozó könyveket, életrajzi írásokat, szakkönyveket és más irodalmat. Ha lehet, idézünk vonatkozó szépirodalmat is. Ezen felül pedig mindig van valami: filmeket nézünk, amiben feltűnik a helyszín, tervrajzokat, térképeket böngészünk, tárgyi emlékeket gyűjtünk.”
Bár a Hotel Olimpiába már nem indítanak több csoportot, hasonló témájú sétákat találhatnak a Hosszúlépés.járunk? honlapjára kattintva.
-093612.jpg/1920)
hírlevél
