A játék augusztus 4-én került a Néprajzi Múzeum tulajdonába egy csángó ünnepnap alkalmából. Augusztus 15-e jeles ünnep a népcsoport életében, ugyanis a moldvai csángómagyarok hagyományosan csak évente egyszer, Nagyboldogasszony napján hallgathatnak magyar nyelvű misét Kácsikán.
A Naputánjáró 11 éve készült, bontatlan példányát a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület adományozta a múzeumnak azzal a céllal, hogy ezzel is gazdagodjon az intézmény 150 év alatt összegyűjtött moldvai anyaga.
A világ első csángó társasjátékaként számon tartott tábla Lakatos Demeter nemzetiségi költő születésének 100. évfordulójára készült el Albert Zoltán Máté ötlete nyomán, Iancu Laura költő és néprajzkutató tudományos közreműködésével, és nemcsak magánszemélyek vásároltak belőle: a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége is rendelkezik 2-2 példánnyal, melyeket az általuk működtetett iskolák számára adományoztak.
A Naputánjárót három-hat fő vagy csoport játszhatja, és a résztvevők már a játék kezdetén ízelítőt kapnak a csángó kultúrából. A kaland egy „csángós” mesével kezdődik: „Vót eccer, hol nem vót, valami magas hegyek között, vót egy nagy-nagy hely, mit úgy híttak, hogy Csángófőd, s vót ott egy király s egy királyné, s vót nekik egy országik mit úgy híttak: Naputánjáró. Azét hítták Naputánjárónak azt az országot, met erőst sok napraforgó nőtt ott. Az emberek békességbe vótak egyik a másikval, szerették egyik a másikat, még az idegenyeket es béfogadtak maguk közé, olyan jó emberek vótak…”
Maga a játéktábla Csángóföld központi részét szimbolizálja, 100 könnyű és 100 nehéz kérdés segítségével ismertetve meg a játékosokat a moldvai csángómagyar szokásokkal, szavakkal és kifejezésekkel.
Megjelennek a népcsoport hiedelemvilágának legfontosabb szereplői is, a figurák jelenléte pedig még izgalmasabbá teszi a játékot.
A Néprajzi Múzeumba a Naputánjáró utolsó példánya került, azonban nem a műtárgygyűjteményben, hanem a demonstrációs gyűjteményben kap helyet, hogy betöltve eredeti funkcióját, múzeumpedagógiai eszközzé váljon.
Fejléckép: Csángó kisgyerek (forrás: Néprajzi Múzeum)