Lipócia híres lakóinak, Rédei Évának és Bächer Ivánnak az egyszeri kezdeményezése volt 2009-ben a Pozsonyi Piknik. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
Rédei Évának támadt az az ötlete, hogy a szokásostól eltérő módon szeretné megünnepelni a Láng Téka huszadik évfordulóját. Bächer Iván ehhez névadóként csatlakozott, ő találta ki a Pozsonyi Piknik elnevezést. Éva egyeztetett a kerületi önkormányzattal a nagyobb lélegzetű rendezvényről, amihez kulturális szervezőt keresett. Itt léptem a képbe, a 90-es évektől dolgoztam az önkormányzatnak, továbbá volt egy kulturális programokkal foglalkozó rendezvényszervező cégem. Segítő, támogató minőségben álltam az ügy mellé. A Pozsonyi úti bolt környékén már az első alkalommal sokan verődtek össze. A közös együttlétből, a közösségi élményből született meg a gondolat, hogy mindenképpen folytatni kell.
Elsőre az irodalom volt a hívószó. Mennyire tudatos építkezés eredménye, hogy rövid időn belül összművészeti minifesztivállá nőtte ki magát a Pozsonyi Piknik?
Évának mindig is az erőssége volt a dedikálások szervezése, ez már eleve sok művészt vonzott, akik megjelentek a Pikniken. Sok színész, egyéb művész lakik Újlipótvárosban, akik úgymond odacsapódtak, puszta szeretetből vállalták, hogy valamit elénekelnek, elszavalnak, elmesélnek.
Megszületett ezáltal egy alap, ami, mint a mag, szárba szökkent, egyre többen csatlakoztak.
Pár évvel később jutottunk el oda, hogy intézményesedni kezdtünk, nemcsak egy-egy művész jött, hanem színházak, egész társulatok mutattak be ízelítőt a készülő produkcióikból. Az egyik színház, kiadó vonzotta a másikat, előkerültek képzőművészek, iparművészek is, becsatlakoztak helyi éttermek, aztán távolabbiak is. Nem az volt a cél, hogy óriási rendezvénnyé terebélyesedjünk, hanem hogy teret adjunk azoknak, akik szívvel-lélekkel jönnek. A művészek jelentős része nem beesik hozzánk, majd rohan a következő fellépésre, hanem az egész napjukat a Pikniken szokták tölteni.
Felidéznél a rendezvény története szempontjából emlékezetes pillanatokat, sztorikat?
Nagyon emlékezetes volt Gyarmati Fanni néni köszöntése a századik születésnapján. Egy hatalmas luficsokrot terveztünk eljuttatni a Jászai Mari téri lakásához, amit csak jóval távolabb tudtunk előkészíteni. Egy adott időpontban kellett volna az erkély alá érkezni a lufikkal, ám addigra annyian összegyűltek, hogy gyakorlatilag kézről-kézre kellett adogatni a csokrot, ami számtalan helyen megakadt, de végül sikerült célba juttatni az ajándékot, és megtartani Fanni néni köszöntőjét.
Köthető-e dátumhoz, eseményekhez, amikor a Pozsonyi Piknik branddé vált, előkelő helyre került Budapest kulturális panorámáján?
A harmadik évtől olyan mértékben megugrott a rendezvény nagyságrendje, hogy elindult a fesztiválosodás útján. Átváltott egy közel egyéves szervezési folyammá a Piknik létrejötte. Ebből adódóan került 2015-ben a Pozsonyi útról az Újpesti rakpartra, mert kinőtte a területet. Évente 20-30 könyvkiadó partner csatlakozik, akár óránként tartanak dedikálásokat az aktuális könyvekhez kapcsolódóan, 40 és 70 közötti színházi közreműködővel lehet számolni.
Százas nagyságrendben beszélhetünk a Pikniken megforduló kulturális „celebekről”.
Milyen változást hozott a Piknik életébe, hogy a XIII. kerületi Önkormányzat vette át a szervezését?
2018-ig a Pozsonyi Piknik Egyesület szervezte az eseményt, aminek akkorra már 150 ezer látogatója volt. Egyre inkább éreztük, hogy ezt a léptéket egy ad hoc módon szerveződött, sok-sok segítséggel, szívességgel támogatott egyesület már nem tudja ellátni. Akkor lépett be az önkormányzat, amelyik addig is támogatta, fontosnak tartotta a rendezvényt. Menet közben a XIII. kerületi Önkormányzat felkért először a kulturális, aztán a sportlétesítmények divíziójának a vezetésére, így visszakerült hozzám a Pozsonyi Piknik.
Két elmaradt év után mire fókuszál az idei programkínálat?
Negyvenhat program lesz a három színpadon. A Jászai, a Fidelio és a Gyermek Színpadon ezúttal is félórás etapokban követik egymást a produkciók. További programként számoljuk azokat az eseményeket, amelyek a sátrakban zajlanak, a különböző közönségtalálkozókat, dedikálásokat, beszélgetéseket. Nagyon nehéz kiemelni neveket, mert egyik vonzza a másikat. Kettőt mégis említenék, akik idén a XIII. kerület díszpolgárai lettek: Lukács Sándor és Nyáry Krisztián. Lukács Sándor minden Pikniken Radnóti-verset mond, idén is azt fog. Nyáry Krisztián több szálon kötődik a Piknikhez, Bächer Ivánra fog emlékezni egy írásával.
A Fidelio Színpódiumon minden évben a Fischer Annie Zeneiskola növendékei nyitják meg a programot.
A Budapest Jazz Club is jelen lesz ezen a színpadon, akárcsak Gerendás Péter, színházak, mint többek között a József Attila Színház, a RaM Színház, a Gólem Színház, a 6SZÍN vagy a Jurányi Ház. Említhetném még Darvas Ferencet, Janikovszky Éva A lemez két oldala című produkciójából részletek hangzanak el a Pesti Magyar Színház színészeinek a tolmácsolásában, fellép az Erdős Virág Emlékzenekar. 2017-ben Varnus Xavér produkciója zárta a Fidelio Színpadot, idén egy meglepetésprogrammal tér vissza. Sokan a találkozás öröméért járnak a Piknikre, hogy újra lássanak rég nem látott ismerősöket, barátokat. Két év Covid alatt elszoktunk az együttléttől. A kimaradt években virtuális módon szerveztünk Pikniket, stúdióban, színpadi körülmények között felvett produkciókkal, az online térben. Sok bizonytalanság van az életünkben, mégis remélem, hogy szeptember 3-án olyan kikapcsolódást tudunk nyújtani a Pozsonyi Piknik közönségének, ami által feltöltődhetnek.
További információ ide kattintva!»»»
Támogatott tartalom.