Nem először hallgatnak el ugyanis a zenei csatornák, és velük együtt az emberek Afganisztánban. A ’90-es évek tálib uralma alatt egyik pillanatról a másikra tiltották be a zenét, a televíziót és a mozit. A hatalom leváltása után, a 2000-es évek elején aztán újra az ország kultúrájának szerves részei lettek a koncertek és fesztiválok, sőt megalakulhatott az Afgán Nemzeti Zeneintézet is, amely egy nemzetközileg is elismert, kizárólag nőkből álló énekkar.
Ez utóbbi kezdeményezés azért bír különösen nagy jelentőséggel, hiszen
az 1996 és 2001 közötti tálib vezetés alatt a nők nem dolgozhattak, nem mehettek utcára kíséret nélkül, valamint egész testüket és arcukat eltakaró viseletet hordtak,
az énekkar létrehozása tehát egyfajta szabadságot is jelentett számukra. Mudzsahid most arról beszélt, hogy a korábbi szabályokon enyhítenek, például a három napnál rövidebb utakon nincs szükség férfi kísérő jelenlétére. Ez ellentmondásban áll egy korábbi kijelentésével, mely szerint a dolgozó nőknek nem kellene az utcákon járniuk, mert veszélybe kerülhetnek, ami rossz fényt vet a tálibokra a nemzetközi közönség előtt.
A zenehallgatásból viszont nem engednek:
„Az iszlámban tilos a zene. Reméljük, meg tudjuk győzni az embereket, hogy ne hallgassanak ilyesmit, ahelyett, hogy nyomást kéne gyakorolnunk rájuk”
– mondta a szóvivő, hozzátéve, hogy ők nem pusztítani akarnak, hanem a jövőt építeni.
(via The New York Times, Telex)
Fejléckép: Lanny Cordola áprilisban még gitárleckéket adott a kabuli gyerekeknek (fotó: Haroon Sabawoon/Anadolu Agency/Getty Images Hungary)
hírlevél
