Allan Pinkerton és felesége, Joan Carfrae Pinkerton (circa 1865-80) (Fotó/Forrás: Kongresszusi Könyvtár)
Egy rendőr és egy szövőnő fia volt. Gyerekkora nélkülözések között telt, mert apja, sérülései miatt, elvesztette munkáját, ezért már korán kádárinasnak kellett állnia. A munkások jogaiért küzdő chartista mozgalom tagjaként gyakran került szembe a hatóságokkal, a letartóztatás elől 1842-ben feleségével, Joan Carfrae (1822–1887) énekesnővel - akit az előző napon vett el - Kanadába szökött.
A hajó Új-Skócia partjai előtt zátonyra futott, a házaspár szó szerint egy fillér nélkül vergődött partra. Pinkerton egyik barátja ösztökélésére átszökött a határon, és egy chicagói szeszfőzdében lett kádár. Néhány év múlva a közeli Dundee nevű, jobbára skót emigránsok lakta kis településen saját vállalkozásba kezdett, és a rabszolgaság elleni küzdelmet is támogatta.
Nyomozói pályafutását a legenda szerint egy véletlen indította el: az erdőben nézett hordónak való fa után, amikor rábukkant egy pénzhamisító banda rejtekhelyére.
Értesítette a helyi seriffet, és együtt letartóztatták a bűnözőket. A bátor és becsületes fiatalember két helyi vállalkozó támogatásával újabb bandákat leplezett le, és hamarosan ő volt a seriff "félállású" helyettese. Amikor azonban megpályázta a tisztséget, a választáson a kilenc jelölt közül utolsó lett: a helyiek nem tudták megbocsátani neki, hogy rabszolgákat szöktet Kanadába.
Allan Pinkerton 1861 körül (Fotó/Forrás: közkincs)
A kisvárosi politikától megcsömörlött Pinkerton visszaköltözött Chicagóba, ahol jobban méltányolták. Ő lett az akkor még csak 30 ezer lakosú város első főállású rendőrnyomozója, pénzhamisításokat, emberrablásokat derített fel. A félelmet nem ismerő és megvesztegethetetlen férfi 1852-ben nyomozással foglalkozó céget alapított, amelynek mottója a
"Sosem alszunk", jelképe pedig a "mindent látó szem" volt. Ez ihlette a magándetektív angol megnevezését (private eye).
A cég nem szűkölködött munkában: az Egyesült Államok jelentős része a "Vadnyugathoz" tartozott, ahol nem volt rendőrség, közbiztonság. A Pinkerton Detektívügynökség két legnagyobb ügyfele a két működő szolgáltatás, a posta és a vasút lett, a nem működő harmadik, a rendőrség rovására. Pinkerton és munkatársai csakhamar hírnevet vívtak ki maguknak kemény és hatékony fellépésükkel,
ők voltak az elsők, akik aktákat vezettek a gyanúsítottakról, bűnügyi nyilvántartást hoztak létre, fényképek alapján azonosították a tetteseket,
és nem riadtak vissza attól, hogy beépüljenek a bandákba.
Pinkerton (balra) Abraham Lincolnnal és John A. McClernanddal beszélget (Fotó/Forrás: közkincs)
Legnagyobb sikereik közé tartozott Jesse James és bandájának felszámolása, a Wild Bunchnek nevezett vonat- és bankrablásra szakosodott bűnszövetkezet felmorzsolása, Butch Cassidy és a Sundance Kölyök elüldözése Latin-Amerikába.
Cége 1861 tavaszán a beiktatására vasúttal igyekvő Abraham Lincoln útját biztosította. Ügynökei, akik között ott volt az első női detektív, Kate Warne is, egy összeesküvés nyomára akadtak, a merénylők a baltimore-i állomáson akartak végezni a megválasztott elnökkel. Pinkerton figyelmeztette az elnököt, akit még chicagói éveiből ismert, és éjszaka, biztonságban csempészte át a városon.
Lincoln hálából testőrének nevezte ki, és megbízta a titkosszolgálat megszervezésével, amely a polgárháború végén már hatékonyan működött. Hírszerzésben és kémelhárításban is jeleskedtek, megakadályozták például a nyolcezer déli hadifogoly kiszabadítására szőtt összeesküvést, maga Pinkerton is több alkalommal kémkedett álruhában, álnéven, jóllehet pontosan tudta, hogy ha felismerik, azonnal felakasztják.
Jesse James (Fotó/Forrás: közkincs)
A Pinkerton cég hírneve egyre nőtt, a lakosság szemében hősökké váltak, és hamarosan már ponyvaregények zengték dicsőségüket. A gyorsan növekvő
vállalkozás azonban a nyilvánosság elől titkolt, féllegálisnak, esetenként pedig akár törvényellenesnek számító eszközökkel: megtévesztéssel, megfélemlítéssel, emberrablással, sőt gyilkossággal is élt.
Jesse James és bandája üldözése közben például gyújtóbombát dobtak a bandita anyjának farmjára, a tűzben egy kisgyerek is meghalt. Hírnevüket tovább rombolta, hogy gátlás nélkül szegődtek el sztrájkok letörésére, olykor a rendőrség oldalán, így vált az egykori munkásmozgalmi aktivistából a kapitalisták érdekeinek védelmezője.
Pinkerton azonban nem ért rá a helyzet iróniáján töprengeni, annyira lekötötte a folyamatosan növekvő ügynökség ügyeinek intézése. Ellensúlyozandó az időről időre megjelenő negatív hangvételű cikkeket, gátlástalan öntömjénezésbe fogott, személyét és vállalkozását idilli fényben lefestő könyvek hosszú sorát íratta, sőt írta meg.
A csoport jobb szélén ülő férfi Allan Pinkerton. Mögötte a feltételezések szerint Kate Warne, az első női nyomozó áll. A fotó a polgárháború alatt készült az Antietami csatánál. (Fotó/Forrás: Wikipedia / közkincs)
A nem is kicsit színezett, de reklámjuk szerint valódi, "az aktákból átvett" sztorikat tartalmazó történetek nagy hatást gyakoroltak az olvasókra, de nemcsak rájuk, hanem Sir Conan Doyle-ra, Mark Twainre, sőt később a modern, "kemény" detektívregény atyjának számító Dashiell Hammettre és Raymond Chandlerre is.
A hosszabb ideje betegeskedő Pinkerton 1884. július 1-jén halt meg, valószínűleg agyvérzés következtében.
A lapokban azonban az jelent meg, hogy felesége pudliját sétáltatta éppen, amikor a póráz a lába köré tekeredett, elesett, és elharapta a nyelvét.
Az esetnek nem tulajdonított különösebb jelentőséget, mire orvoshoz fordult, a sebtől vérmérgezést kapott, és már nem tudták megmenteni. Az ügynökséget fiai örökölték, akik egyre inkább a biztonsági és védelmi tevékenységre helyezték a hangsúlyt a nyomozással szemben, az egykori családi vállalkozás azóta részvénytársasággá vált.
(Címlapkép: Allan Pinkerton lóháton az antietami csatában (1862. szept. 17.) forrás: közkincs)
hírlevél
