Ahol minden mese elfér – hamarosan indul a Holnemvolt Mesefesztivál

A Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztivál „egy több helyszínen zajló, sokféle tapasztalatot és szemléletmódot, ezáltal sok szakembert összefogó rendezvény, két kulcsszava: a mese és a történetmesélés” –így határozta meg az eseménysorozatot az ötletgazda, Szabó Enikő mesemondó, meseterapeuta. A fesztivál immáron tizedik éve tölti meg mesével Székelyföldet, mára pedig igencsak kinőtte magát: Aradtól Brassóig több városban van jelen, de Bukarestben, sőt Budapesten is lesz mesemondás.

A fesztivál inkább gyerekeknek vagy felnőtteknek szól?

Tulajdonképpen mindenkinek. Az a szemlélet, ami ezt a rendezvénysorozatot összefogja, abból indul ki, hogy a népköltészet évszázadokkal ezelőtt már olyan szinteken járt, ahova például a pszichológia csak mostanra jutott el. A legkisebbeknek ott vannak a mondókák, testtudatosítók, höcögtetők, a nagyobbaknak a saját korosztályukhoz illő mesék. Sarkítva: minden életszakasznak, élethelyzetnek megvan a maga mesei műfaja. A fesztivál így minden korosztálynak szól, minden szociális csoportot megcéloz: az oktatástól a terápiáig, a kultúrától a közösségépítésig minden területet érint. A fesztivál tulajdonképpen híd a mesepedagógia, a meseterápia, a mesepszichológia és a hagyományos mesemondás különböző irányzatai között.

Hangulatkép a 2024-es Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztiválról (Fotó/Forrás: Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztivál)

Szerepelnek műmesék is a felhozatalban?

Alapvetően népmesékre építünk – ezek elmondása, használata, megélése áll a középpontban. De most rendhagyó módon két különleges vendégünk is lesz. Az egyikük a commedia dell'arte világából hoz történeteket – középkori elemekkel, saját értelmezésben. A másik pedig egy saját meséket író és mesélő szerző. Ez a két példa most „kilóg” a szokásos népmesei tematikából, de azt mutatja, hogy nyitottak vagyunk más típusú történetekre is. Főleg, hogy most több területen is egybeesik a fesztivál más eseményekkel, mint például őszi vásárokkal vagy épp az Aradi Napokkal. Igyekszünk ezekhez is kapcsolódni, jelen lenni a városok, falvak életében, ünnepeiben – és a mesés programokat ezek köré szervezni. Fontos, hogy minél több embert bevonjunk:

például a közösségépítő Meselángon. Ez egy családias, barátságos, minőségi együttlét.

Egy időben, egymástól igencsak távol eső helyszíneken zajlik a fesztivál, minden mesemondó a saját városában aktív?

Meghívottjaink körbeutazzák Erdélyt és a Partiumot is. Az egész gondolat tíz évvel ezelőtt indult – akkor még a kis Fridámmal a karomon csináltam. Azóta is egyedül szervezem, ami borzasztóan nagy munka, de az ismeretségi hálómnak hála, az előadóknak biztosított a háttér.  Marosvásárhelyen például Zalka Csenge viszi a programot, idén állatkerti mesélést tart, mert állatos meséket visz. De lesz helyszín templom, iskola, park, erdő vagy akár kocsma – minden választás különleges színt ad az élménynek.

A fesztivál részét képezi valamilyen szakmai diskurzus, konferencia vagy workshop?

Természetesen. Az egész fesztivált azért hoztam létre, hogy legyen egy ilyen platform a népmeséknek, a meseterápiának – és minden, ami ehhez kapcsolódik, egy helyen legyen jelen. Mindig meghatározunk egy tematikát, ami köré az előadások épülnek. Idén a szeretetnyelvek, a kamaszkor és a család a fő témáink. A mesemondók, meseterapeuták, mesepszichológusok és pedagógusok ezekhez igazítják a meséket, előadásokat. Ez egyfajta irányvonal, ami szakmailag is meghatározza az egész fesztivált.

Szabó Enikő, a Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztivál alapítója (Fotó/Forrás: Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztivál)

Tudna példát mondani kamaszoknak szóló mesére?

A hős útra kel, megküzd a sárkánnyal, majd hazatér – és Jancsikából János lesz, vagy akár maga a király. Ez a hősi út a felnőtté válás folyamata.

A szeretetnyelv tematikáját hogyan jelenítik meg?

A fesztivál egész légköre is egyfajta szeretetnyelv: minőségi idő, ajándék, érintés – ezek mind megjelennek, nemcsak szó szerint, hanem szimbolikusan is. A mesék maguk is valamilyen szeretetnyelven szólalnak meg. Minden történetet, amit elmondunk, valamilyen célból meséljük.

Vannak szabályai a mesemondásnak, például gond-e a túlzott zenehasználat?

Különböző irányzatok vannak jelen a mesemondásban is. Mondhatnám, hogy előadó- és régiófüggő. Vannak, akik több nyelven mesélnek – mint például Zalka Csenge vagy én –, és minden nyelv másfajta előadásmódot követel meg. A Hagyományok Háza tanít egyfajta hagyományos mesemondási rendet, és vannak olyan előadók, akik valóban népi közegből jöttek, onnan tanulták a mesélést. Mások ösztönösen mesélnek. Van, aki énekel közben, van, aki zenél is. Idén Rómában jártam az Európai Mesemondó Szövetség konferenciáján, ahol például azt tapasztaltam, hogy az írek többnyire énekelve mesélnek, ami náluk nemzeti sajátosság. Ez is mutatja, hogy a mesemondás élő kulturális forma, nem egy múzeumi tárgy. A fesztiválban mindenféle stílus megfér egymás mellett – és ez így van jól.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Hangulatkép a 2024-es Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztiválról (forrás: Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztivál)