„A szellemi erőteret erősítenénk, ezért nézünk bambán, amikor a politika a Győzike, Majka és kis Grófo által képviselt világot élteti, amelyet egy idő után se lenyelni, se kiköpni nem tudsz.
Ahogy Mága Zoltánt is talán már elfelejthetjük, mert ezen szellemtelen produkcióknak nincs helyük szerintem a palettán.
A kultúra végre kezdjen el az értékes szellemi erőtérben dolgozni, mert hosszú távon ez marad fönn, és ez lesz hiteles. Aki kultúrában gondolkodik, az értékben gondolkodik, és nem dől be ilyen pillanatnyi hóbortoknak”
– nyilatkozta Horváth László, a Fonó Budai Zeneház igazgatója az Indexnek adott interjújában.
Az interjúban a neves kulturális szervező a PajtaKult kulturális projektről mesélt, amelynek célja, hogy a művészetet, főként a nép- és világzenei programokat vidéki helyszínekre, pajtákba, csűrökbe vagy hasonló, használaton kívüli épületekbe is elvigye. Az interjúban Horváth László arról is beszélt, miért miért fontos, hogy visszatérjünk a pajtákhoz és a vidéki élethez:
Makovecz Imre a magyar társadalom egyik törését abban vélte felfedezni, hogy a parasztembert beterelték a panelbe:
jó lesz neked az a kis konyha, az egy négyzetméteres kamra vagy spájz, miközben a múltban a kamra, a pajta akár 400 négyzetméteres is lehetett, sokkal nagyobb, mint a lakótér. Persze ez kocsiszín is, meg terménytároló, de mégiscsak van olyan alkalom, amikor a család ott gyűlik össze, ott tartják a mulatságokat.”
Sebő Ferenc és Horváth László (Fotó/Forrás: Fonó Budai Zeneház)
Az interjúban szóba kerül a fenntartható lassulás fogalma; a mozgalom célja, hogy a folyamatos fejlődésre ösztönző modern élet alternatívájaként egy természetközelibb, egészségesebb életstílusra hívja fel a figyelmet:
„Szeretnénk behozni a fenntartható lassulás dimenzióját a magyar társadalomba. A fenntartható fejlődéssel sokunknak van problémája: meddig tartható, miért vagy átverve azzal, hogy mindig csak „fejlődsz”? Miért nem tudunk lassulni, fejlődtünk már eleget az elmúlt harminc-negyven évben – a GDP-ből azonban hiányoznak az élmények. Ha viszont a fenntartható lassulás fogalmát találod meg – vissza a földhöz, a természeti értékekhez –, akkor nem szalasztod el például azt, hogy virágzik az orgona. Vöröstón minden pajta mögött megindul a kert, lehet gyümölcsfákat ültetni... [...]
Ezzel a lassulással szeretnénk társadalmilag előzni, hogy legyen mondjuk négynapos munkahét, ebből esetleg egy kötelező home office-nappal
– nem lenne nagy kiesés, mert ezt is meg lehet szervezni. Ez Nyugat-Európában már működik, miért ne lehetne a kanyarban előzni, és ennek a fenntartható lassulásnak a pajták lehetnének a szellemi központjai.”
Fejléckép: Horváth László (fotó/forrás: Fonó Budai Zeneház)
hírlevél
