James Marshall Hendrix 1942. november 27-én Seattle-ben született, ereiben afroamerikai, indián és ír vér is csörgedezett. A balkezes zseni korán kezdett gitározni, először egy seprűnyélen, amikor már igazi hangszerre is tellett neki, legszívesebben egy fordítva húrozott jobbkezes Fender Stratocasteren játszott.
Tizenhét évesen már a zenéből élt.
Tizenkilenc évesen lopott autóban kapták el, a börtön helyett felajánlott katonai szolgálatot választotta. Bátor, de fegyelmezetlen bakának bizonyult, a sereg 1962-ben megvált tőle. Ezután Little Richard, Ike és Tina Turner, King Curtis kísérő együttesében is megfordult. Hiába volt meg minden adottsága, a sztárok oldalán nem érvényesülhetett, így a hatvanas évek közepétől New York-i klubokban szólóban próbálkozott.
Jimi Hendrix (Fotó/Forrás: Walter Iooss Jr./Getty Images)
Napja 1966 nyarán virradt fel, amikor Chas Chandler, az Animals együttes basszusgitárosa felfigyelt rá és magával vitte Londonba. Chandler szervezte meg első zenekarát, a Jimi Hendrix Experience triót, amelyben Noel Redding pengette a basszusgitárt, a dobokat Mitch Mitchell püfölte. Első kislemeze a Hey Joe volt, majd hamarosan olyan dalokkal rukkolt elő, mint a Foxy Lady, a Purple Haze, az All Along The Watchtower, a The Wind Cries Mary és a Voodoo Child - utóbbi gitárriffje sokak szerint a legjobb, amelyet valaha írtak. Hendrix rövid, alig négyéves pályafutása alatt csak három stúdióalbumot vett fel, ezek az Are You Experienced, az Electric Ladyland és az Axis: Bold as Love, emellett három koncertlemeze jelent meg.
A figyelmet nemcsak virtuóz játékával hívta fel magára, hanem számtalan újításával is.
Átértelmezte a hangszert, a stúdióban addig ismeretlen hangzásvilágokba kalandozott, ő alkalmazta először a torzítókat, a wah-wah pedált, kihasználta a feedback lehetőségeit. Közönségét látványos show-elemekkel is tüzelte, olykor fogaival tépte a húrokat, máskor felgyújtotta és megtaposta a hangszert, talán legemlékezetesebb produkcióját a woodstocki fesztiválon nyújtotta az amerikai himnusz átértelmezett, háborúellenes változatának előadásával, gitárja repülőgépek és hulló bombák hangját idézte meg.
Életének utolsó két éve szakmailag, pénzügyileg és magánéletét tekintve is viharos volt. Vitába keveredett menedzserével, kiadójával, 1969-ben új, rövid életű együttest szervezett Band of Gypsies néven, emlékezetes koncertet adott Woodstockban. Az egyre kiszámíthatatlanabbá és szeszélyesebbé váló, az italokat, drogot és nőket bőségesen fogyasztó Jimi maga sem tudta, hogy milyen irányba akar indulni: számtalan zenésszel számtalan felvételt készített, de stúdióalbumra nem tellett erejéből. Színpadon utoljára néhány szám erejéig szeptember 16-án egy londoni klubban, Eric Burdon társaságában állt.
Halálát illetően is lehetetlen kibogozni, mi a valóság és mi a spekuláció.
Utolsó napjairól legközelebbi barátai is ellentétes beszámolókat adnak, annyi azonban biztos, hogy 1970. szeptember 18-án halt meg. A halottkémi jelentés szerint az álmatlanságban szenvedő gitáros előző este barátnője társaságában bort és altatókat (állítólag az ajánlott mennyiség 18-szorosát) fogyasztott és hajnalban, kábult álmában saját hányadékába fulladt. Sokan nem adnak hitelt a hivatalos változatnak, gyanakszanak öngyilkosságra, gyilkosságra, az orvosok hibájára, a legvalószínűbb mégis az, hogy tényleg baleset történt. A gitáros 27 évesen távozott örökre, tápot adva a "27-esek klubjáról" szóló legendának, hiszen ugyanilyen idősen halt meg 1969-ben Brian Jones, a Rolling Stones gitárosa, majd néhány héttel később Janis Joplin, 1971-ben pedig Jim Morrison, a Doors énekese, majd 1994-ben Kurt Cobain, 2011-ben pedig Amy Winehouse.
Fejléckép: Walter Iooss Jr./Getty Images
hírlevél
