Szabó Gábor, a magyar dzsesszélet nagy gitáros-ígérete 1956-ban sok más muzsikustársával egyetemben elhagyta az országot. Szerencséjére Amerikába került, ami ha nem is lett igazi Amerika a számára (nem lett gazdag), azért megadta neki a világhírt. Szabó Gáborral hamarosan lemezfelvételek készültek, amelyeket a világ valamennyi valamirevaló rádióadója sugárzott. Ezek a rádióhullámok pedig átjöttek a vasfüggönyön is.

1958-ban az International Youth Band-ben Magyarországot képviselte, és többek között Louis Armstronggal készített lemezfelvételt. Az akkor a csúcson levõ Columbia adta ki ezeket a korai felvételeket, akárcsak 1962-ben, amikor Chico Hamilton együttesében felvillant a világsiker elsõ jele.

1964-ben Roman Polansky Repulsion (Iszony) címû filmjének hanganyagát Londonban Szabó Gábor hangszerelésében vették fel, Impulse!, Skye, Buddah, Blue Thumb, Four Leaf Clover, CTI, A & M, Mercury lemezfelvételek következtek, méghozzá nagyrészt saját neve alatt. Sztárként ünnepelték, interjúkat közölt vele a világ vezetõ dzsesszlapja, a Down Beat is. Sokszor azonban nem értették a jóval saját kora előtt járó művészt, aki már akkor crossover jazzt és world musicot játszott, amikor még a fogalom sem létezett.

Kevesen értették úgy meg a Szabó Gábor-i tanítást, mint Carlos Santana, aki részben a Szabó által is használt és felkínált elemeket is felhasználva alapította meg világhírûvé lett bandáját, a Santanát. Nem mellesleg Santana dollárra váltotta azt a zenét, amibõl Gábor nem tudott pénzt facsarni. Szabó Gábor közben szegény és szerény maradt, és hazafelé kacsingatott. A Femme Fatale (A végzet asszonya) masterjét eladta a Hungarotonnak, amely LP-n, majd kazettán is kiadta az anyagot, és azt minden idõk harmadik legsikeresebb magyar dzsessz-hanghordozóját produkálva 30613 példányban adta el. A szabói végzetet az alkohol és a kábítószer jelentette. Nem érte meg a 46. születésnapját.

   Időpont:
2011. március 17. (csütörtök) 17.30

Helyszín:
Budapest, VIII. Ötpacsirta u. 4.

A belépés díjtalan.