A Nemzeti Cirkuszművészeti Központ 2016-ban indította el cirkuszpedagógiai programját. Voltak előképek, amiket például vehettek, vagy saját módszertant kellett kidolgozniuk?
Cirkuszpedagógiáról legfeljebb csak a 2010-es évek óta beszélhetünk, míg a társművészetek már évtizedek óta teljesítenek pedagógiai feladatokat, elég csak a zenei életre, a múzeumokra vagy a színházakra gondolnunk. Az általuk használt módszertant adaptálnunk kellett a cirkusz sajátosságaira. Szerettük volna bebizonyítani, hogy a cirkuszművészet is alkalmas fontos üzenetek és értékek közvetítésére. Ugyanakkor bizonyos értelemben nehéz helyzetben is voltunk, hiszen amellett, hogy a cirkusz magas művészi élményt képvisel, nem feledkezhetünk meg a szórakoztatásról sem mint fontos funkcióról. Figyelnünk kellett rá, hogy a foglalkozásainkon ne tolódjon el a hangsúly túlzottan a technika, a tudomány és a tananyag felé, mert azt valljuk, hogy
az igazán jó tanárok szórakoztatva tanítanak.
Sándor András a Cirkusz Kommandó programján (Fotó/Forrás: Urbán Ádám / Fővárosi Nagycirkusz)
A közéletben zajlik egy kissé leegyszerűsítő vita a frontális és élményalapú oktatásról, mintha ezek kibékíthetetlen ellentmondásban állnának egymással. Önök a Rendhagyó tanóráikon ezt a két nézetet probléma nélkül összehangolják.
Az oktatási programunk egyik fő pillérét jelentik a Rendhagyó tanórák, amelyek elsősorban általános iskolásoknak szólnak, és a tantárgypedagógiához kötődnek. Ezeken a foglalkozásokon megkeressük, mik azok a konkrét tananyagok, amikről lehet beszélni interaktívan egy cirkuszművészeti előadáson keresztül. Elég csak néhány fizikai fogalomra gondolni, mint például a súrlódás, a szabadesés, a gravitáció vagy a centrifugális erő. De kapcsolódhatunk akár a biológiához is, ha az emberi izomzat felépítéséről, csontrendszerről, stresszhatásról és adrenalinról szeretnénk beszélni. Ezt a tudást egy tanóra keretei között nehezebb átadni,
míg a cirkusznak megvan a lehetősége, hogy kézzelfoghatóvá tegye, és élménnyé varázsolja azt.
Ezért lehetőséget kínálunk, hogy azok a tanárok, akik ebben partnerek, hozzák el a diákjaikat. Miután megnézik az előadásainkat, a gyerekek lejöhetnek hozzánk a manézsba, ahol nem sokkal korábban még az artisták mutatványoztak, közben pedig a tanáruk interaktív módon, egy kivetítőn keresztül elmagyarázhatja az aktuális tananyagot.
Milyen témákat járnak körül egy-egy órán?
Az órák előtt mindig konzultálunk a csoportokat kísérő pedagógussal, aki elmondja, hogy mi az aktuális tananyag, amire ráerősíthetünk a foglalkozásainkon. Mondok néhány példát: a levegőakrobata szám valószínűleg a legkézenfekvőbb arra, hogy bemutassuk a szabadesés működését és törvényszerűségeit. Amikor az artisták a kínai rudat használják, előtte bekenik a kezüket tapadóanyaggal, magnéziumporral vagy gyantával, ezért ott súrlódás keletkezik, ami hőtermeléssel jár. Alapvető fizikai fogalmak működését szemléltethetjük egy-egy mutatvánnyal. Abban bízunk, hogy a gyerekek könnyebben megértik és befogadják azt, amit a frontális oktatás keretében nehezebb átadni. Vannak rendhagyó matematikaóráink is, ahol geometriát, kombinatorikát, algebrát tanítunk. De két évvel ezelőtt, amikor Jókai Mór egy novelláját adaptáltuk porondra, akkor rendhagyó irodalomórákat is szerveztünk. A program egyébként rendkívül sikeres, ma már kialakult egy több tucat iskolát átfogó partneri hálónk, akik rendszeresen keresnek minket, és jönnek hozzánk.
A Cirkusz Kommandó előadásain világszínvonalú produkciókkal találkozhattak a diákok (Fotó/Forrás: Urbán Ádám / Fővárosi Nagycirkusz)
Az oktatási programjuk másik pillére a Tanulj Cirkuszt!, amely szintén az általános iskolás korosztályt célozza meg, de a hangsúlyt a készségfejlesztésre helyezi.
Valóban, a Rendhagyó órák módszertanilag erősebben kötődik a klasszikus tantárgypedagógiához, míg a Tanulj Cirkuszt! teljességgel az élménypedagógiára támaszkodik. E tekintetben is százas nagyságrendnél járunk a partneriskolákat tekintve. A foglalkozásaink középpontjában teljes egészében az interakció áll,
azt szeretnénk, hogy a gyerekek maguk éljék át és teremtsék meg azt a csodát, amit a porondon is láthatnak.
Ezeken az alkalmakon a diákok maguk is kipróbálhatják azokat a cirkuszi eszközöket, amikhez nem szükséges komoly szakmai előképzettség. Megtanulhatják az úgynevezett háromlabdás kaszkádot, kipróbálhatják a tányérpörgetést, a golyón egyensúlyozást vagy a drótkötéljárást. Persze, a tanárokkal minden alkalommal előre leegyeztetjük, mi a pontos cél, hogy egyénileg szeretnék-e fejleszteni a diákokat, vagy esetleg a csoportdinamikában vannak fejlesztendő területek.
A csoportdinamikába hogyan van lehetőségük belenyúlni?
Előfordult, hogy az egyik tanár azt jelezte felénk, az osztályban csúfoltak és kirekesztettek egy kisfiút a testsúlya miatt. A mi válaszunk erre az volt, hogy adtunk ennek a fiúnak egy fontos feladatot. Embergúlát kellett építenie az osztálynak, és ő került a gúla legaljára. Ő volt az úgynevezett untermann, az erősember, az alappillér, aki nélkül összedőlt volna minden. Hirtelen a csoport is elkezdett máshogy viszonyulni hozzá: rájöttek, hogy neki is megvan a maga helye és szerepe a közösségben. Egy ehhez hasonló gyakorlat hihetetlenül jól fejleszti a szociális képességeket is. Alázatra, pontosságra tanít.
A cirkuszpedagógiai foglalkozások a közösségi dinamikát is fejleszthetik (Fotó/Forrás: Urbán Ádám / Fővárosi Nagycirkusz)
És egyénileg hogyan fejlődhetnek ezáltal a diákok?
Nekem is fontos tapasztalat volt szembesülni azzal, hogy nem mindenki számára egyszerű feladat a labdát átdobni az egyik kezéből a másikba. Valójában komoly koncentrációt és finommotoros készségeket igényel. Van szerencsém tanítani a Baross Imre Artista- és Előadó-művészeti Akadémián, ahol sok diákom maga is úgy tanul, hogy közben zsonglőrködik, tányért pörget vagy karikákat dobál. A kutatások is bebizonyították már, hogy így hatásosabb a tanulás. Ezek a gyakorlatok a kognitív képességeket is fejlesztik.
Cirkuszkommandó névvel létrehoztak egy középiskolásoknak szóló projektet is korábban.
A Cirkuszkommandó lényegében egy tematikus artistanap volt, amit elsősorban pályaorientációs céllal hívtunk életre. Szerettük volna felhívni a figyelmet arra, hogy a Fővárosi Nagycirkusz fenntartásában működik egy szakgimnázium, illetve egy főiskola is, és aki ebben az irányban óhajt továbbtanulni, annak megvan a lehetősége. Előfordult, hogy konkrét cirkuszi előadásokat vittünk el az iskolákba, a tornatermeket vagy az aulát alakítottuk át manézzsá, és komoly világszámokat adtunk elő. Máskor pedig a cirkusz különböző szakterületeit mutattuk be. Például kiállítást szerveztünk, esetleg állatokat vittünk magunkkal, hogy megtanítsuk a gyerekeknek a felelős állattartás fontosságát és szabályait, hiszen
a cirkusz a legalkalmasabb műfaj arra, hogy az állat és ember közötti feltétlen bizalmat, gondoskodást, harmóniát, hűséget és szeretetet példázza.
A cirkusz valójában az a hely, ahol megtanítjuk a gyerekeket arra, hogyan kell helyesen bánni az állatokkal. Az általános és középiskolák mellett már több felsőoktatási intézménnyel is együttműködünk, hogy a cirkuszpedagógiát mint tudományterületet még magasabb szintre emelhessük.
A drótkötéljárást is kipróbálhatják a diákok a Tanulj Cirkuszt! elnevezésű program során (Fotó/Forrás: Urbán Ádám / Fővárosi Nagycirkusz)
Van lehetőségük arra, hogy a diákoktól visszajelzéseket kapjanak?
Elsősorban a tanárkollégákkal állunk kapcsolatban, ők tolmácsolják a diákok véleményét, ami szintén azt igazolja vissza felénk, hogy értékes munkát végzünk, hiszen az esetek többségében vissza is jönnek hozzánk. A személyes tapasztalataim alapján a gyerekek számára nagy élményt jelentenek ezek a foglalkozások, olyasvalamit kapnak, amit máshol nem. Elmondok egy esetet, sok ehhez hasonló történik, de ez valamiért bennem is megmaradt, mert átéreztem a katarzisát. Egy alkalommal éppen egy görgőprodukció volt terítéken, amely során az artista egy görgőlapot helyez három-négy hengerre, majd ezen állva egyensúlyoz, körbeforog, zsonglőrködik, mindenféle lenyűgöző dolgot hajt végre. Amikor elérkeztünk a döntő pillanathoz, az utolsó mutatványhoz, az úgynevezett slussztrükkhöz, szinte egy emberként, lélegzet-visszafojtva figyelt a közönség. Majd, amikor már érezhető volt, hogy a produkció sikerülni fog, tisztán emlékszem, ahogy egy kisfiú égbe emelt karokkal felugrott a székéből, és éljenezni kezdett. Közös sikernek élte meg.
Hiszem, hogy az előadó-művészeti ágak közül a cirkusz a legalkalmasabb arra, hogy valódi közösséget teremtsen.
A nézők azonosulnak az artistákkal, és osztoznak az örömükben, amikor sikerül a mutatvány. Ezt példázza a fenti eset is. Ezeken az órákon tényleg világszínvonalú produkciókat láthatnak, és megdöbbentő lehet a felismerés, hogy az artisták az életüket teszik fel azért, hogy minket szórakoztassanak. A mostani előadásunk, a SPLASH! – vízicirkusz – Swing a víz fölött is egy fontos, örök érvényű társadalmi üzenetet közvetít: szabad, sőt kell is álmodni, de az álmaidért aztán tenni is kell. Az artistaművészek sem a semmiből születtek, hosszú évek kitartó és sok lemondással járó munkájának az eredményeként láthatjuk őket a porondon.
Sándor András szerint az igazán jó tanárok szórakoztatva tanítanak (Fotó/Forrás: Urbán Ádám / Fővárosi Nagycirkusz)
Nemrég a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum munkájáról készítettem riportot, ahol lehetőségem volt belelátni, milyen elhivatott emberek dolgoznak ott. Most önt hallgatva ugyanezt a fajta lelkesedést érzem: jól sejtem, hogy ön számára ez több mint munka?
Jól érzékeli, a misszió kifejezést használom általában. Körülbelül tíz éve indítottuk el azt a folyamatot, hogy a cirkuszművészetet felemeljük a szórakoztatóipari műfajok közül a magas művészetek közé, mert ott is van a helye. A társadalmi felelősségvállalás az egyik legfőbb feladatunk, és ezt folyamatosan szem előtt tartjuk. Magam is gyakran ellátogatok iskolákba, szegregált régiókba, és látom, mennyi dolgunk van még. Meggyőződésem, hogy a látásmódunkkal és az eszköztárunkkal csodákat lehet elérni, ha megfelelően alkalmazzuk. A cirkuszművészet képes bizonyítani, hogy nincs lehetetlen.
Tíz év után hogy látja, mennyiben teljesültek a kitűzött céljaik?
A rövid távú céljainkról kijelenthetjük, hogy lényegében teljesültek. Rendszeresek és sikeresek a foglalkozásaink, számos intézménnyel állunk partneri viszonyban, és kiforrott módszertanunk van. A középtávú céljaink elsősorban a tudományos életre vonatkoznak, és bízom benne, hogy ez a folyamat már az én vezetésem alatt elkezdődhet. Szeretnénk minél több műhelyfoglalkozást, kerekasztal-beszélgetést és konferenciát megszervezni, emellett pedig rendszeresen publikálnunk kell folyóiratokban vagy önálló kiadványokban, ahol ütköztethetjük az álláspontokat. Meg kell mutatnunk a tudományos közösségnek, hogy a színház-, tánc- és zenepedagógiával egyenértékű tudáshalmazról beszélünk. Szerencsére már a nemzetközi élet is figyel ránk.
A Rendhagyó tanórákon a gyerekek szórakozva tanulhatnak (Fotó/Forrás: Urbán Ádám / Fővárosi Nagycirkusz)
És hogy állnak a hosszú távú célokkal?
Úgy fogalmaztuk meg, hogy szeretnénk, ha idővel a tevékenységünk, valamint a cirkuszművészet általánosságban is a köztudat részévé válna. A célunk, hogy a korábban kifejtett kapcsolódási pontok ténylegesen bekerüljenek például a digitális tananyagokba: hogy amikor a súrlódást tanítják az ország háromezer-hatszáz közoktatási intézményében, ott valóban egy artista képe jelenjen meg illusztrációként. Azt gondolom, hogy ez a folyamat már elindult, a tíz év alatt sikerült megnyernünk egy jelentős – egyes mérések szerint több tízezres, más adatok szerint százezres – réteget, olyan nézőket, akik korábban nem voltak fogyasztói a cirkuszművészetnek. Mint minden előadói műfaj, a cirkusz is egyszerre szórakoztat és tanít, lenyűgöz és inspirál.
Ezeket a különböző feladatokat úgy kell összehangolnunk, hogy minden látogató elégedett legyen az átélt élménnyel, miközben tanul is valami fontosat önmagáról és a világról.
Ez egy izgalmas kötéltánc – persze, ha valakiknek, hát a cirkuszban dolgozóknak egész biztosan nem okozhat gondot egyensúlyozni egy ilyen vékony határvonalon.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Tányérpörgetés a Fővárosi Nagycirkusz Rendhagyó tanóráján (Fotó/Forrás: Urbán Ádám / Fővárosi Nagycirkusz)
hírlevél
