Évezredekig a cserekereskedelem működött a különböző civilizációkban, így a majáknál is, ahol a csokoládé volt a legértékesebb fizetőeszköz. De miért tulajdonítottak ekkora értéket és hatalmat ennek a növénynek?
A maják a kakaóbabot és az abból készült csokoládét isteni eredetű ételnek tekintették, amit hitük szerint a Kukulkan névvel illetett, tollas kígyó isten adományozott nekik.
Már akkor mennyei mannaként tartották számon, amikor még az édesítés és pörkölés mikéntjére sem jöttek rá, hanem eredeti, keserű mivoltában fogyasztották. A kakaóbab birtoklása egyrészt a legfőbb társadalmi réteg kiváltsága volt, másrészt ünnepi alkalmakhoz kapcsolódott; bizonyos törzsekben az esküvői vagy halotti szertartás részét képezte, a fiatal férfiak beavatási rituáléján, a maja naptári év végén, valamint királyi ünnepek alkalmával itták. A guatemalai maja-feljegyzések a 12. századból például arról tanúskodnak, hogy a házasulandó nőnek a szertartás részeként be kellett bizonyítania, hogy képes elkészíteni a megfelelő habzású – csilivel és vaníliával ízesített – forró csokoládéitalt. A termékenységvarázslás mellett fontos funkciója volt az isteni entitással való kapcsolatba lépés is. Ezt bizonyítják azok a maja temetkezési épületekben megtalált csokoládé-edények, amik a búcsúszertartás kellékeiként a túlvilági gazdagság és jóllét hitét is erősítik. Mindez egy olyan világképhez kapcsolódik, ahol – szemben a keresztény kultúrával – az élvezet az istenek kedvére való dolog volt. A csokoládé a rituális és ünnepi szerepe mellett bizonyos ősi, amerikai civilizációkban anyagi feladatokat is ellátott. A kakaóbabot pénznemként használták, fermentált és szárított formájában is közkézen forgott a csokoládé-valuta,
magvai pedig olyan értékesek voltak, hogy megérte őket hamisítani is.
Több mexikói és guatemalai régészeti lelőhelyen találtak például olyan „kakóbabot”, ami teljesen valódinak hatott, de agyagból volt. Sok ábrázoláson látható, hogy a köznép tagjai kézi szövésű zsákban tárolt szárított kakaóbabbal fizetik ki az adót a maja vezetőknek.
De arról is van feljegyzés, hogy az 1500-as években 100 kakaóbabért lehetett vásárolni egy pulykát. Néhány tudós pedig arra jutott, hogy
aszály idején a politikai hatalom hajtóerejeként működő kakaóbab-ellátás megszakadása okozott gazdasági válságot.
A csokoládé azért volt ilyen értékes más növényekhez - a kukoricához vagy a kaktuszhoz - képest (amelyekből például a tequila készült), mert rendkívül lassan nőtt és nem mindenhol tudták megtermelni. A kakaóbab ugyanis csak egy speciális talajon, megfelelő mennyiségű és árnyék mellett fejlődik, a beporzásával foglalkozó rovarok árnyékigénye miatt.
A csokoládé-kultusz Európába érkezve újabb irányokat vett. Amikor a spanyol Herán Cortéz látogatást tett Moctezuma azték uralkodónál, a hadnagy 50 kupa csokoládét ajándékozott neki aranycsészékben. Amikor Cortéz a furcsa terméssel visszaérkezett Spanyolországba, a helyiek afrodiziákumként, szerelemvarázsló italként tekintettek rá, valamint keserű íze miatt gyógyszerként használták gyomorrontás és fáradtság ellen. Ezt a maják soha nem tették. Amikor azonban az európaiak rájöttek, hogy mézzel, vagy cukorral édesítve milyen csodálatos íze van, hamar az arisztokrácia kedvelt fogyasztási cikke lett, mára pedig mindenki számára elérhető, és ha nem is fizethetünk bankkártya helyett csokoláéval, az élvezeti értéke továbbra is pótolhatatlan.
(forrás: openculture.com, smithsonianmag.com)
hírlevél
