„A magas és az alacsony empátiával rendelkező személyiség sokban hasonlít, ha zenét hallgat. Nagyjából egyforma mértékben dolgoznak az agy hallásért, érzelmekért és sensomotorikus aktivitásért felelős területei” – mondja Zachary Wallmark, az SMU Meadows School of the Arts professzora.
De van egy apró különbség.
Az empatikus embereknél a szociális viszonyokért felelős agyterület is működésbe lép, ezáltal nagyobb élvezetüket lelik a zenehallgatásban.
Az SMU és az UCLA közös kutatása szerint ez csak alátámasztja, hogy a zene nem csupán magas rendű művészet, hanem elsősorban az emberek közötti kommunikáció egyik formája. „A mi kultúránk azonban körülményes rendszerré tette a zenét, és úgy kezeli, mintha steril, esztétikai szemlélődés lenne” – mondja Wallmark. „Ezzel ellentétben a kutatásunk segít megérteni, hogyan kapcsol össze minket a zene.”
Kapcsolódó
Könnyekben tört ki az angolkürt-játékos a szólója közben. De miért?
John Williams a Schindler listájához írt zenéje ma már klasszikus, főleg, hogy olyan művészek tartották műsoron, mint Itzhak Perlman. De miért zokogott játék közben ez a muzsikus hölgy?
A kutatás a következőképp zajlott: húsz UCLA-diákot MRI-vizsgálatnak vetettek alá, miközben ismeretlen vagy már ismert zenét mutattak nekik. Ezután kérdőívben vizsgálták meg, mennyire empatikus emberek. A kutatók ezután a résztvevők agyi folyamatait vetették össze a kérdőív eredményeivel.
Az empatikusabb résztvevőknél nagyobb aktivitást mutattak ki az agy dorzális striátum részében, amely a motivációkért, az érzelmek kialakulásáért felelős egyik agyterület. De magasabb aktivitást mértek a prefrontális cortexben is, ahol a társas világ feldolgozása zajlik. Ez az agyi rész akkor aktivizálódik, amikor másokra gondolunk vagy másokkal érintkezünk.
Az empatikusabb emberekről az is kiderült, hogy amellett, hogy szenvedélyesebben fogadják be a zenét, nyitottabbak az ismeretlen művekre.
Fejléckép: Absalom Robinson
hírlevél
