„Herman Ottó halálának századik évfordulóját országszerte sokféleképpen megünnepelték” – magyarázza a kiállítás kiindulópontját Veres Gábor. „Azóta eltelt tíz év, és mivel itt a Néprajzi Múzeumban óriási számú, közel három és fél ezer tárgy kötődik a nevéhez, azt gondoltuk, hogy ideje lenne egy olyan kiállítást szervezni, ami a néprajzi tevékenységére fókuszál.” Ez a megközelítés talán meglepő lehet a nagyközönség számára, hiszen a legtöbben inkább a természettudományos, elsősorban ornitológiai tevékenységéről ismerik Herman Ottót. A néprajztudomány képviselői számára azonban nagyon fontosak az ő gyűjtései. „A fókusz a Néprajzi Múzeumban őrzött tárgyain, illetve dokumentációs anyagán van. Ezt a nagyközönség nem is láthatta még egyben, mi viszont szerettük volna behozni a köztudatba” – teszi hozzá Máté György kurátor. „Halála után úgy fogalmaztak,

A 19. század végén ő gyűjtötte össze a világkiállításokon és országos kiállításokon bemutatott néprajzi anyag jelentős részét, és ő konstruálta meg, hogyan lehet azt bemutatni.”

„Az országos kiállítás 1885-en nyílt meg, 1896-ban, a millenniumi kiállításon pedig a Városligeti-tó szigetén volt az ősfoglalkozásokat bemutató pavilon, nem messze a Néprajzi Múzeum mai épületétől. Épp ennek a népszerűsége miatt kérték fel Herman Ottót, hogy az 1900-as párizsi világkiállításon is mutassa be a témát, ami szintén nagy sikert aratott” – ismerteti a tudós néprajzhoz kötődő tevékenységét Veres Gábor. „A tíz évvel ezelőtti rendezvények próbálták az egykori bemutatási módokat rekonstruálni, mivel korabeli fotók is rendelkezésre álltak, meg lehetett mutatni, hogyan állították ki ezeket a tárgyakat. Ehhez képest mi most próbáltunk újat hozni, már a tárgyválogatás terén is” – teszi hozzá Máté György. Természetesen lehetetlen lett volna a Néprajzi Múzeumban őrzött valamennyi olyan gyűjteményi darabot bemutatni, amely Herman Ottó nevéhez kötődik, ezeknek körülbelül a tizedét láthatják majd a látogatók.

Herman Ottó vadászfelszerelésben, mellette kutyája; műtermi felvétel (Fotó/Forrás: Néprajzi Múzeum)

A kiállítás azonban a neves polihisztor egy másik oldalára is felhívja a figyelmet: közéleti-politikai szerepvállalását is megismerhetjük. „Herman Ottó nagyon sokféle területen volt járatos, különböző természettudományokat is említhetnénk, most azonban mégsem ezek kerültek a néprajzi gyűjtése mellé.

A két tevékenység sokszor össze is kapcsolódott Herman Ottó élete során, hiszen számos olyan parlamenti felszólalásáról tudunk, amelyekben a tudomány érdekében emelt szót” – ismerteti a koncepciót Veres Gábor. „Ugyanakkor a néprajzi fókusz nem azt jelenti, hogy más tudományágakról nem esik szó, csak ezekkel együtt lehet teljes képet festeni róla. Inkább a hangsúlyok lesznek máshol.

Herman Ottó néprajzi gyűjtéseit illetően azonban nem kerestek további partnereket, a fókusz teljes egészében azokra a tárgyakra került, amelyek az intézményben találhatók. „Az akkor még nem önálló Néprajzi Múzeum első tárgyegyüttesei is tőle származtak. Ezek többsége a halászathoz, illetve pásztorkodáshoz, állattartáshoz kapcsolódik. Más intézmények is őriznek tőle tárgyakat, például a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, de a teljességre törekvés helyett inkább az volt a célunk, hogy új módon, szokatlan felütéssel mutassuk be az anyagot” – magyarázza Máté György. A mostani tárlat legfőbb újdonsága tehát az a különleges, a humort sem nélkülöző megközelítés, amely mintegy vezérfonálként végigvezeti a látogatót Herman Ottó néprajzi tevékenységén. „Segítségül hívtuk a korabeli sajtó, elsősorban az élclapok és karikatúrák világát, amely a kiállítás hangulatát is meghatározza.”

Pákász (Fotó/Forrás: Herman Ottó: A magyar halászat könyve)

„Az élclapoknak nagyon kedvelt figurája volt Herman Ottó, sokszor került a viccelődés kereszttüzébe. Születtek róla anekdotikus írások, kortársa és ismerőse, Mikszáth Kálmán mint országgyűlési tudósító is sokszor megemlíti. Őt ezekkel a kis történeteivel egyfajta narrátorként használjuk a kiállításon” – folytatja a kurátor. „Vagy például szintén nagyon érdekesen írt Herman Ottóról tanítványa, Lambrecht Kálmán, aki az életrajzát is elkészítette, ebből is megismerhet részleteket a közönség. Ez a vezérfonal határozta meg a kiállítás grafikáit is, hiszen nemcsak a tudományos világnak akarunk élvezetet nyújtani, de a nagyközönségnek is.

Érdekes jelenség lehetett a korban: nagy hajú, ősz szakállú, különc figura, nem olyan, mint az öltönyös urak, akik a Parlamentben megfordultak. Mindig feltűnést keltett, amikor megjelent valahol. A gondolkodásmódja is sajátos volt, előtte például a pókoknak senki nem szentelt figyelmet, ő pedig tudományos munkát is írt róluk. Ezért voltak, akik pókásznak nevezték.”

„A kiállítás létrejötte során a másik elv az volt, hogy a be nem mutatott tudományágak is szóba kerüljenek valamilyen módon. Például a madarak Herman Ottó nagy kedvencei voltak, így madármotívumot ábrázoló tárgyakat is bemutatunk. Ezt a területet mi etnoornitológiának neveztük, és általa az állattanról is tudtunk egy kicsit beszélni. Arról is határoztunk, hogy ne csak a szépnek mondott műtárgyak kerüljenek be az anyagba, amelyeket korábban sokszor lehetett látni: faragott, festett, díszített tükrösök vagy pásztortárgyak, hanem azok is, amelyek ugyanúgy szerves részét képezik az anyagnak, csak esetleg kevésbé tetszetősek, mint közismertebb társaik. A Herman Ottó által gyűjtött tárgyak egy része ugyanis sokszor szerepelt kiadványokban illusztrációként, példaként, de most megpróbáltuk az eddig rejtve maradókat is felszínre hozni” – ismerteti a koncepció további részleteit a kurátor.

Csíkász az Ecsedi-lápon (Fotó/Forrás: Herman Ottó: A magyar halászat könyve)

Amikor a kiállítás részeiről, főbb egységeiről kérdezem, elmondja: mind a néprajzi, mind a politikai-közéleti szereplés egy-egy összefoglaló fejezetet kapott. A címben szereplő idézet Kossuth Lajostól származik, aki nagyon jelentős személy volt Herman Ottó életében, „nagy tisztelője volt a »szent öregnek«, ahogy ő nevezte, és élete végéig kapcsolatban maradtak. Herman Ottó Kossuth temetésén is beszédet mondott” – magyarázza Veres Gábor. „Politikai meggyőződése Kossuth munkásságán, az 1848-49-es szabadságharcon és a függetlenség igényén alapult, ebben sosem kötött kompromisszumot. A legmagyarabb tudós pedig arra vonatkozik, hogy bár német családba született, és csak hatéves korában tanult meg magyarul, mégis jelentős előmozdítója lett a magyar tudományos életnek” – teszi hozzá Máté György kurátor. Erről tanúskodik Herman Ottó tudományszervező munkássága is, amiről szintén szó esik a kiállításon: fontos személy volt a Néprajzi Társaságban, egy rövid ideig az elnöki tisztséget is betöltötte – de hozzá kötődik a madarak és fák napjának megünneplése is.

„A kiállítás természetesen az életével kezdődik, be kell mutatni a főszereplőt, és itt emeljük ki azt az utat is, amit bejárt, hiszen sokak számára nem ismert minden részlete.

– oszt meg velünk néhány érdekességet Máté György. „Utána következnek azok a témák, amelyek kifejezetten a tárgyakhoz kapcsolódnak. Foglalkoztunk a gyűjtési technológiájával, hiszen ezt a tevékenységet akkor sem lehetett a fotelból művelni, ő is végigutazta a Kárpát-medencét. Elment a pásztorok, halászok és más egyszerű emberek közé, vagy megtalálta azt, akinek megfelelő kapcsolatai voltak, és segített neki megszerezni egy tárgyat vagy tárgycsoportot. A Néprajzi Múzeum archívumában fennmaradtak a gyűjtőnaplói, amelyeket az útjai során vezetett, és nemcsak írt bele, de rajzokat is készített. Ezek is láthatóak lesznek a kiállításon. Külön részt képeznek a számára különösen fontos tárgyak, amelyekből megpróbálta az összes variánst elhozni. A közönség megláthatja, mekkora mennyiségről van szó. A befejezésnél pedig Herman Ottó jelentőségére fókuszálunk.”

Herman Ottó nevét ma is számos intézmény őrzi, országszerte iskolákat neveztek el róla, illetve egy felső tagozatosok számára rendezett biológiaverseny is tiszteleg emléke előtt. A kiállítás szervezőinek azonban fontos, hogy a gyerekek fejében ne csupán üres névként éljen ő, így a tárlat kapcsán az iskolás korosztály számára pályázatot hirdetnek majd, hogy a fiatalok is gyarapíthassák ismereteiket az utolsó magyar polihisztorról. A kiállításon pedig kicsik és nagyok, mindenféle tudományágak kedvelői szórakoztató formában kaphatnak képet egy különleges személyiségről, akinek munkássága a mai napig elkísér minket, ám tevékenységének egy részéről talán még soha nem hallottunk.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Herman Ottó vadászfelszerelésben, mellette kutyája; műtermi felvétel (forrás: Néprajzi Múzeum)