Plusz

Az ezerarcú popikon – A Petőfi-kultusz nyomában

2023.03.15. 09:00
Ajánlom
Éppen ma 175 éve, hogy 1848. március 15-én az európai városok sorában Pest-Budán is kitört a forradalom. Majd követte a szabadságharc. Petőfi Sándor, a márciusi ifjak vezére és hőse kultikus alakká vált. Születésének 200. évfordulóját ünnepeljük idén. A Fidelio a kettős ünnep kapcsán összeállítást készített a „Petőfi-kultuszról”. Körbejártuk, miként lett például politikai ikon és popfigura is a költőből? Miért egy hegedűművész koncertezte össze a pénzt a Duna-parti Petőfi-szoborra? Vajon mi ihlette meg Friedrich Nietzsche német filozófust, hogy zenét szerezzen Petőfi verseihez? És hova tűntek az első Petőfi-filmek, amelyeket száz évvel ezelőtt forgattak? Ki volt az első színészáldozata a szabadságharcnak? Bereményi Gézát pedig megkérdeztük arról: miként kerültek dzsidások a Cseh Tamással közös Petőfi-szerzeményükbe? Közzétesszük az első Kukorica Jancsi, Fedák Sári fotóit is, amelyeket magángyűjtő bocsátott lapunk rendelkezésére.

Petőfi mint popfigura?

Farmernadrágos, hosszúhajú, akaraterőtől duzzadó fiatalok, az Illés együttes nyugatias zenéje, Jancsó Miklóst idéző jelenetek és Petőfi, amint pisztollyal lelövi Petőfit: ötven évvel ezelőtt mutatták be Kardos Ferenc Petőfi ’73 című filmjét, amelyet a rendező forradalmi passiójátéknak nevezett. A történet szerint egy pápai gimnázium diákjai elevenítik fel az 1848-as a forradalom és szabadságharc eseményeit, valamint Petőfi alakját az iskola falain belül.

A film a mából nézve egyértelműen lázadásnak, generációs kiállásnak tűnik, amelyről nehéz elképzelni, vajon miért engedhette az államvezetés megjelenni.

Can Togay, aki a filmben Kossuth Lajost alakította, lapunknak arról beszélt, a filmből is érzékelhető némileg, hogy az abban szereplő generáció sokféle értelemben töredezett volt, és csak néha adódott lehetőségük nyílt formát adni maguknak. „Ezek ritka alkalmak voltak egy gyengülő diktatúra körülményei között. Ugyanakkor nehéz volna azt állítani, hogy az alkotók ezt a generációt akarták volna dokumentálni, hiszen minden dokumentarista eleme ellenére alapvetően mégiscsak egy fikciós történetről van szó” – tette hozzá a Balázs Béla-díjas filmrendező.

Részlet a filmből:

A film alapján ma is úgy tűnik: készítői szerették volna Petőfi alakját megtisztítani a politikai ideológiáktól.

„Minden kor megpróbálja kisajátítani a kanoninzált figurákat, olykor hozzádörgölőzik vagy önigazolásul magára ölti jelmezét.

És ugyanígy minden kornak megvannak a művészei, akik próbálják ezt az igyekezetet megkérdőjelezni és a történelem egykori alakítóit valamilyen szempontok mentén ismét élővé tenni. Pláne igaz ez Petőfire” – említette Togay.

Szerinte az alkotók kiindulása az lehetett, hogy Petőfi a szabadságért való lázadás és a fiatalság meg-megújuló ikonja, függetlenül attól, éppen milyen törvények és szabályok szerint működik egy adott társadalmi berendezkedés. A film másik érdekes szándéka pedig megmutatni és egymással ütköztetni a költő különböző arcait a népitől a népiesig, a lázadó-forradalmártól a szabadságharcosig. „Ne feledjük, csak néhány évvel járunk ’68 után, ennek utórezgései érezhetőek a filmen is. Jól láthatók a pop- és folkkultúra hatásai is: ezeket képviseli a szereplők nyelvezete, gesztusai és aurája.

Amúgy is mindig jelenvaló a kísértés Petőfit valamiféle popfiguraként ábrázolni”

– mondta Can Togay.

Egyébként meglepte annak idején, hogy a Petőfi ’73 viszonylag könnyedén megjelenhetett. A készítőknek valószínűleg már a forgatás előtt óvatosnak kellett lenniük: „Biztos vagyok benne, hogy mind az öncenzúra. mind a cenzúra működött, ez volt akkor a realitás.” Emlékei szerint

a film legerőteljesebb kijelentése az akkori politikai kontextusban végső soron az Illés együttes Európa csendes, újra csendes feldolgozása volt, amelyet később be is tiltottak.

Kitért arra is, hogy a film Jancsóra emlékeztető elemei magától értetődőek, mivel akkoriban „ha valaki a forradalomról akart beszélni, nehezen kerülhette meg Jancsót. Ez volt a nyelve a forradalomnak a magyar moziban.”

Arra a kérdésre, mai szemmel nézve miért lehet aktuális a film, úgy felelt: „A Petőfi ’73-nak sikerült egy lázadó vagy lázadni vágyó, szabadságot kereső generáció érzületét befognia. Ez a hevület vonzó lehet mai szemmel is. A fiatalságnak egyébként is van egy különös, erős, genetikus szépsége, ami minden korban lenyűgöz. Mindig lelkesítő, ha az ember cselekvő, szabadságvágyó fiatalokat lát. Ennek az ereje megragadhatja a nézőt, ebben felismerheti saját magát, saját fiatalságát, esetleg konfrontálhatja vele azt, ahogyan ő látja és éli meg a mai világot.”

 

Az „összemuzsikált” Petőfi-szobor

„Én sem akarok ágyban, párnák közt meghalni… A hangversenydobogón hulljon ki kezemből a vonó” – mondogatta Reményi Ede, Viktória királynő „udvari virtuóz” címmel kitüntetett hegedűművésze, aki több mint 140 évvel ezelőtt „összemuzsikálta” a pénzt a mai Március 15. téren álló Petőfi-szoborra.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után évekig még a gondolata sem vetődhetett fel egy Petőfi-szobor felállításának: a költő persona non grata volt Ferenc József császár szemében. 1860 körül kezdett enyhülni a politikai helyzet. Reményi Ede – Petőfi Sándor nagy tisztelőjeként – fejébe vette, hogy összegyűjti a pénzt a szoborra.

Reményi mint Görgei Artúr egykori segédtisztje, idővel kedvenc hegedűse, aki a harcmezőn muzsikálva buzdította a honvédeket, a forradalom leverése után maga is emigrációba kényszerült. 1860-ban amnesztiát kapott, rövid időre hazatérhetett, és nem sokáig tétlenkedett:

gyűjtést kezdeményezett a szoborra, röpiratokban hívta fel rá a figyelmet és koncertturné szervezésébe fogott.

A gyűjtés lassan haladt, Reményi huszonkét év alatt szedte össze a teljes összeget: a 67 ezer forintnyi bevételt a Petőfi-szobor és a közben megalakuló Széchenyi-szoboralap részére adományozta.

Jokai_Mor_unnepi_beszede_1898-03-15-151921.jpg

Jókai Mór beszédet tart Petőfi Sándor szobránál Budapesten 1898. március 15-én (Fotó/Forrás: Wikipédia)

1871-ben Izsó Miklós szobrászművészt bízták meg a mű megalkotásával. Noha Reményi elképzelése szerint az alkotást Petőfi születésének 50. évfordulójára, 1873-ra kellett volna felállítani, a szobor nem készült el addigra. Akkoriban még nem is övezte olyan erős kultusz Petőfi személyét. Csupán az ifjúsági önképzőkörökben és egyletekben emlékeztek meg róla. Irodalmi körök még korainak tartották volna az ünneplést.

Izsó Miklós 1875-ben meghalt, így Huszár Adolf fejezte be a munkát 1880-ban – némileg módosítva Izsó eredeti elképzeléseit. A talapzatot Ybl Miklós tervei alapján készítették el.

Talán a sors iróniája, hogy a bronzszobor kiöntését végül csak Bécsben vállalták.

A Duna-parti Petőfi-szobor avatóünnepségét 1882. október 15-én tartották. Az egész várost zászlókkal díszítették fel, az Akadémia épülete előtt pedig régi honvédek, veteránok, testületek sorakoztak. A meghívott vendégek mindegyike nemzeti színű kokárdát viselt, köztük Jókai Mór is, aki beszédében felidézte első találkozását Petőfivel. Megemlékezett Reményi Edéről is, aki akkoriban már Amerikában élt, a testvére képviselte őt a pesti ünnepségen.

„A Petőfi-emlék a legdrágább szobor a kerek földön, mert ez a legnemesebb ércből van öntve: csupa hegedűszóból készült,

s nem lehet annál becsesebb áldozat, mint amit az egyik ihletője a múzsának a másik múzsa fölkentjének megörökítésére hozott. Reményi Edéről szólok. Ő karolta fel legelőször a Petőfi-emlék eszméjét, és aztán elindult, keresztül-kasul bejárta a szegény kis Magyarországot a hegedűjével, összemuzsikálván egy ércszobrot a költőtestvér számára” – olvasható a Jókai-idézet Szekeres István 95 éves a pesti Petőfi-szobor című cikkében. (Budapest, 1977. 10. szám október – a szerk.)

Petőfi jó barátja, Arany János nem jelent meg a szoboravatáson, sem az azt követő ünnepi vacsorán. Addigra eluralkodott rajta betegsége, súlyos asztmatikus rohamok gyötörték: a szoboravatás után egy héttel, október 22-én elhunyt.

Ami pedig Reményi Edét illeti, nagy vágya végül teljesült: ahogy példaképe, Petőfi Sándor, ő maga sem ágyban, párnák közt halt meg, hanem hegedülés közben, 1898. május 15-én egy San Franciscó-i koncerten.

 

Petőfi a dzsidások előtt

„Vive la republique!” – ismételte Petőfivé átlényegülve Cseh Tamás újra és újra, hipnotikusan, bús-lázasan a Műcsarnok című 1981-es albumon, a Petőfi halálában. A szöveg szerzője, Bereményi Géza lapunknak felidézte az időszakot, amikor Iskola utcai közös albérletükben mindennap dalokat írtak Cseh Tamással. Mint mondta, a Petőfi halála lehetett körülbelül a nyolcadik-tizedik a sorban.

„Egyik nap Tamás dallamáról eszembe jutott, hogy arra meg tudnám írni Petőfi halálát Dienes András irodalomtörténész kutatásai alapján. A könyvében szemtanúk beszámolóiból és egyéb forrásokból megállapította:

a legvalószínűbb, hogy Petőfit a dzsidások szúrták le. Levetkőztették, csak a nadrágját hagyták rajta, és úgy feküdt ott.

Tamás játszotta a dallamot, én lejegyeztem a szöveget. Azt hiszem, sikerült viszonylag pontosan megírnom a Dienes által földerített tények alapján – csak Petőfi nevében.”

Bereményi Géza elmesélte azt is, a dal hamarosan felkeltette mások érdeklődését is. „Miután megírtuk, egy hét sem telt el és csöngettek az ajtón. Szigorú arcú, zárkózott, negyvenöt év körüli férfi állt ott. Bemutatkozott, mondta, hogy ő Lukácsy Sándor Petőfi-kutató, úgy tudja, ebben a lakásban született egy szerzemény, amely merőben másképp fogalmazza meg a költő halálát, és szeretné meghallgatni. Leültünk mindhárman, Tamás a gitárjával, és elénekelte a dalt.

Lukácsy töprengett egy kicsit, majd felállt, közölte, hogy nagyon köszöni, ez tényleg egy merőben új verziója Petőfi halálának,

és örült, hogy meghallgathatta. Aztán távozott.”

 

Akiknek nem volt elég a szó, szó, szó

A forradalmi nap, 1848. március 15. egyik legmaradandóbb eseménye, amikor Petőfi Sándor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén elszavalja a Nemzeti dalt. Csakhogy a nemzeti emlékezettel érdemes óvatosan bánni.

A Nemzeti dalt aznap valóban többször is elszavalta Petőfi, de a múzeum mellvédjéről elmondott rövid beszéde során nem hangzott el a költemény.

A Nemzeti Színházban sem ő adta elő, hanem barátja, Egressy Gábor színművész Petur jelmezében a Bánk bán félbeszakadt előadásán.

Petőfi egyébként jól ismerte, sőt szinte a rajongásig kedvelte Egressyt, 1844-ben verset is írt hozzá Egressy Gáborhoz címmel, amelynek egyik részlete így hangzik:

„Lerészegítéd szomjas lelkemet / Művészetednek édes italával”.

Köztudottan sok színész állt ki a szabadságharc mellett azokban az időkben, lelkesítették a polgárokat a városokban és tartották a lelket a katonákban a harcterek közelében. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a színészek közül sokan fegyverekkel is részt vettek a függetlenségért vívott küzdelemben.

Egressy Gábor például kivette a szabadságát a Nemzeti Színházban, és csatlakozott az Ó-becsén katonáskodó fiához, Egressy Ákoshoz, aki ekkor tizenhat esztendős.

Egy évvel később már mindketten harcoltak a Budai Vár visszavételében.

Egressy Ákos később kora egyik elismert jellemszínésze lesz, aki – többek között – Macbethet, Hamletet, Julius Caesart és Shylockot is eljátssza, vidéki színházakat igazgat, majd közel három évtizeden keresztül a Nemzeti Színház állandó tagja.

egressygabordigitaliskeparchivum-132215.jpg

Egressy Gábor (Fotó/Forrás: Digitális Képarchívum (DKA))

Egressy Gábor élete a szabadságharc bukását követően már sokkal kacskaringósabb és beszédesebb is: Bemmel Törökországba menekül, előbb halálra ítélik, majd 1951-ben amnesztiát kap, de törlik a színészek sorából és a rendezői képesítésétől is megfosztják. 1854-ben térhet vissza a színpadra, kicsit később a Nemzeti Színházba is.

1866-ban egy főszerep eljátszása közben szélütést kap a színpadon, és néhány órával később meghal.

Mindenki eldöntheti, mit gondoljon róla, de egyáltalán nem volt ritka, hogy egy apa a szinte még gyermek fiával együtt vegyen részt az 1848-49-es harcokban. Szathmáry Dániel, aki éppen Makón játszott, maga is mindösszesen negyven esztendős, amikor Károly fiával együtt beállnak honvédnak. Szathmáry Dániel utolsó szerepét már káplárként játssza Szegeden: a nótáriust alakítja a Szökött katonában.

Nem sokkal később Tiszaföldvárnál egy ágyúlövedék halálra sebzi. Ő a szabadságharc első színész áldozata.

A krónikák az egyik legfiatalabb hadfiként Szilágyi Bélát nevesítik, aki mindösszesen tizenkét esztendősen vonul be, és alig múlik tizenhárom, amikor részt vesz a budavári harcokban. Egy többgenerációs színházi dinasztia legfiatalabbja: édesapja ugyanis Szilágyi Pál színész, operaénekes, nagyapja Kelemen László, az első magyar színigazgató. Később Szilágyi Béla is színjátszó lesz, emellett rendezőként, művészeti vezetőként, sőt egy általa alapított önálló társulat igazgatójaként is beírja magát a színháztörténetbe. Bár a vastagon szedett rész nála inkább a szabadságharcban való részvételéhez kapcsolódik.

 

Petőfi Szuper barátja

Szuper_Karoly-090322.jpg

Szuper Károly színész, rendező, Petőfi Sándor egykori színigazgatója (Fotó/Forrás: Wikipedia)

Korabeli lapok jelentették meg így a hírt Szuper Károly haláláról 1892-ben: „A m. kir. operaház egy öreg szerény hivatalnoka, a 71 éves Szuper Károly egykori színigazgató örökre lehunyta szemeit. Mindenki szerette. Az operaháznál így emlegették: »a jó Szuper bácsi«. A jó Szuper bácsi nem fog többé ott ülni a jegyárusító pénztárnál.”

De ki is volt az a „jó Szuper bácsi”? Színész – nagyszerű humorral. Színigazgató – jelentős vándortársulatai élén. És Petőfi közeli barátja, aki naplójába is feljegyezte a költő színészszenvedélyét. Szuper Károly „Színészeti naplója” – személyes memoár, színháztörténeti dokumentum és az 1848/49-es szabadságharc kulisszatörténete. Szuper egyébként Klapka seregében is csatázott, sőt egy alkalommal a komáromi várban valamilyen vígjátékot is előadtak az ugyancsak katonaként küzdő színésztársaival. A bukás után pedig menekült honvédszínészekből toborzott új társulatot.

Kicsit idézünk is a naplóból, miket írt Petőfiről. 1842. november 11-én jegyezte fel Székesfehérvárott: „A napokban érkezett hozzánk egy pápai diák, ki minthogy kunsági, mint én, mert félegyházi, engem keresett föl, hogymint földije ajánljam az igazgatónak…

Ez ifjú, Petőfi, ki tegnap lépett fel először a színpadra a Párisi naplopóban egy inas szerepben… Mi csakhamar jó barátok lettünk.

Petőfi már ekkor egész csomó költeményt írt, de ezekből még kevés látott napvilágot, mert még kevés hitele volt a szerkesztők és kiadók előtt. Még ekkor Borostyán nevén írt és működött mint színész.”

1843 januárjában már Kecskeméten játszottak. Február 2-án rögzítette naplójában Szuper: „Gyakran eljárok Petőfivel a kollégiumba is, ő is sok iskolatársát találta itt. Egyik jó barátját, Jókai Móricot gyakran látogatjuk meg, kivel én még Komáromban ismerkedtem meg. Jókai ott egy vígjátékot írt számomra jutalomjátéknak, A víg cimborákat. Én felolvastam neki Bolygó király című regényemet, Petőfi pedig verseit produkálja s bírálgatjuk egymás műveit.

Jókai azonban jobb szeret a festészettel foglalkozni. Már többször megígérte, hogy engem lefest és Petőfit is, de nekünk nincs türelmünk ülni, mert nem hisszük, hogy sikerüljön.

Petőfitől azonban most több vers jött ki a hírlapokban, amióta személyesen volt Pesten és megkérte Vörösmartyt, hogy fordítson figyelmet verseire; belőle még nagy költő válhatik, ámbár ő csak színész óhajt lenni. Jókai pedig csak festész! Isten tudja, barátaim, mi lesz belőlünk.”

1843. március 21-én Szuper Halasra utazott a szüleihez, pár napra otthagyta Kecskeméten a társulatát. Akkor írta a naplójában: „Különös örömet szereztem eltávozásommal Petőfinek, mert éppen Lear királyra készültünk, melyben ő nagyon óhajtotta a bohóc szerepét játszani, de a társulat nem adta neki, hanem nekem, s most én távozván búcsúzásunkkor átadtam neki a szerepet, megígérvén neki, hogy addig vissza nem megyek Kecskemétre, míg ő azt a szerepet játssza.”

Petőfi közben megvált a kecskeméti trupptól. Pestre ment. De visszatért Szuper Károly mellé Pozsonyba 1843. július 2-án. Szuper meg is írta: „Petőfi újra itt van.

Én tanácsoltam neki, hogy menjen inkább Pestre s ott mint költő értékesítse tehetségét; a színészetnél úgysem hiszem, hogy babérok nyíljanak számára.”

Petőfi megfogadta színészbarátja tanácsát.

Szuper Károly 1821-ben született Kiskunhalason. A református líceumba járt. Szülei papnak, aztán gazdának szánták. Ő inkább felcsapott színésznek. Majd örökölt vagyonából saját társulatot alapított. 41 évet töltött a színészi pályán, 31 esztendőn át volt igazgató. Aztán jegypénztáros előbb a Nemzeti Színháznál, végül az Operánál. Az 1880-as évek végén, színészi pályafutásának félszázados jubileumán szülővárosában, Kiskunhalason eljátszotta A peleskei nótáriust. Ez volt a kedvenc szerepe.

 

Nietzsche zenét komponált Petőfi mélabús verseihez

A forradalmi hangulatnak és a versek népdalszerű, muzsika után kiáltó szövegének köszönhetően Petőfi műveit már életében elkezdték megzenésíteni. Miután 1848. március 15-én este a Nemzeti Színházban Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti dalt, testvére, Egressy Béni még aznap nekiállt, hogy énekelhető művet komponáljon a költeményből. A neves polihisztor, a Szózat zeneszerzője később több Petőfi-vers szövegére is alkotott zeneművet.

A rekorder azonban nem ő, hanem egy másik sokoldalú művész,

az énekes-karmester-operarendező-zeneszerző Bognár István volt, aki harminchat Petőfi-verset zenésített meg,

a dalok egy része aztán olyan népszerűvé vált, hogy mintegy népdalként élt tovább.

Erkel Ferenctől is származik egy Petőfi-feldolgozás, A magyarok istene című vers végül betétdalként szolgált a zeneszerző fiának, Erkel Gyulának egy színpadi kísérőzenéjében, melyet Szigeti József Szécsi Mária című darabjához készített. Ugyanez a költemény fogta meg Liszt Ferencet is. Mikor 1882-ben hazatért Magyarországra, hogy a Zeneakadémián tanítson, és elfoglalta budapesti lakását, a zeneszerző az őt övező tiszteletet egy magyar témájú zeneművel kívánta meghálálni. Egy színházi esten hallotta a verset, amely aztán magával annyira ragadta, és egyetlen Petőfi-dalának szövegéül szolgált.

Szintén nagyon hamar születtek meg az első, külföldi szerző tollából származó Petőfi-dalok, ám ebben az esetben a komponista személye is meglepő lehet.

Friedrich Nietzsche 1864-ben, húszesztendős bonni egyetemistaként fogott hozzá, hogy megzenésítsen négy Petőfi-szöveget,

az Ereszkedik le a felhő, a Szeretném itthagyni, a Te voltál egyetlen virágom és a Te vagy, te vagy barna kislány című verseket. Az elkészült dalokat karácsonyra hazaküldte húgának ajándékba, hogy tanulja meg azokat elénekelni. A kiválasztott versekből is látszik, hogy

Nietzschét elsősorban nem Petőfi forradalmi költészete foglalkoztatta, sokkal inkább a verseiben megjelenő mélabú.

A művek egyike a byroni ihletésű Felhők-ciklusból származik (az angol költőért egy időben Nietzsche is rajongott). A másik három szerelmes vers, a Cipruslombok Etelke sírjáról-ciklus darabja a fiatalon elvesztett kedves felett búsong, de

Nietzsche választása a Júliához írt alkotások közül is azokra esett, amelyek a vágyódás, a sóhaj hangján szólalnak meg.

A filozófust azelőtt a korabeli divatnak megfelelően a keleti egzotikum, a puszta világa és a zabolátlan lelkek szabadsága érdekelte elsősorban a magyar tematikával kapcsolatban, ám mikor 1862-ben Kertbeny Károly fordításában megismerte Petőfi verseit, a saját lelkében uralkodó búskomorság hangját vélte felfedezni bennük. Így született meg a négy dal, amelyek a német fordítás címeit viselik: Ständchen, Nachspiel, Verwelkt és Unendlich.

A Nachspielt 20. század egyik legnagyobb dalénekese, Dietrich Fischer-Dieskau szólaltatja meg, zongorán a zeneszerző Aribert Reimann kíséri.

Egyébként a mai napig születnek olyan alkotások, amelyeket a költő versei ihlettek. A Nemzeti dal továbbra is az egyik legnépszerűbb, többek között Kodály Zoltán és Hubay Jenő is megzenésítette. Mindkét szerző igen szívesen merített Petőfi életművéből, Kodály A magyar nemzet, A székelyekhez, valamint a Csatadal című alkotásait is feldolgozta, Hubay pedig számos dala mellett nagyszabású Petőfi-szimfóniát írt énekes szólisták és kórus szerepeltetésével, mely négy tételen keresztül vezet végig a költő életén.

Nem ő volt azonban az egyetlen, aki nagyobb lélegzetű, énekkarra is épülő művet írt Petőfi verseire, Szervánszky Endre Petőfi-kórusok című műve mellett Honvéd kantátájában is felhasználta a költő szövegeit. Petrovics Emil II. kantátájának az Ott essem el én… alcímet adta, ebben Illyés Gyula Petőfi-könyvének részletei mellett az Egy gondolat bánt engemet is elhangzik.

És hogy kétségtelenül a mához kössük a megzenésítések sorát, érdemes kiemelni, hogy a tavalyi Artisjus-díjas Dragony Tímea is írt Petőfi kantátát: szoprán szólistára, női karra és szimfonikus zenekarra írt műve 1998-ban keletkezett.

Petrovics Emil kantátája teljes egészében is meghallgatható online:

 

Kukorica Jancsi, a „primadonnaszerep”

Petőfi költészete a zenés színpadot is meghódította. Ki ne ismerné Kacsóh Pongrác daljátékát, a János vitézt, ki ne tudná eldúdolni Jancsi belépőjét vagy az Egy rózsaszál szebben beszél kezdetű dalt? Pedig a maga korában egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy a zenei háttérrel ugyan rendelkező, de főállásban matematika-fizika tanárként dolgozó Kacsóh Pongrác egyszer daljátékot ír Petőfi elbeszélő költeményéből. Az ötlet ugyanis a színmű- és librettóíró Bakonyi Károly fejéből pattant ki. El is készítette a szövegkönyvet, a dalokat Heltai Jenő költötte hozzá. Bakonyi amúgy először barátját, az operettkomponista Huszka Jenőt kérte fel a mű megzenésítésére, aki hosszas huzavona után nemet mondott. Ekkor Sztojanovits Jenőhöz fordult, ám az ő zenei ötletei nem nyerték el tetszését. A megoldást végül egy leányiskolai színielőadás hozta el, Kacsóh Pongrác a Csipkerózsikát zenésítette meg a diákok számára, Bakonyit pedig megragadta a muzsika.

Kacsóh öt hónap alatt el is készült a darabbal. 1904. november 18-án mutatták be a Király Színházban. A siker elképesztő volt,

a daljátékot akkora érdeklődés övezte, hogy egymás után 165 alkalommal kellett játszani, de azután is még sok százszor ment.

A bemutató nem a darab szokatlan keletkezési körülményei miatt, még csak nem is kizárólag a szerző sokat dicsért magyaros dallamainak köszönhetően varázsolt el mindenkit. Igazi szenzáció volt, hogy a korszak ünnepelt primadonnája, Fedák Sári a férfi főszerepet követelte ki magának, ő lépett színpadra Kukorica Jancsiként. Bár a színház igazgatója, Beöthy László a két nőalakot, Iluskát és a francia királykisasszonyt szánta neki, a színésznő ragaszkodott a címszerephez. Kedvesét végül Medgyaszay Vilma alakította, a második felvonás szopránszerepét az Operaház művésze, Szamosi Elza énekelte.

Az igazgató csak egy dolog miatt aggódott:

mit fog szólni a közönség, ha meglátják Fedák Sárit a juhászbojtár jelmezében, gatyában!

A színésznő így számolt be a bemutatóról a szüleihez írott levelében: „Ma volt a legnagyobb sikerem, mióta színpadon vagyok. Oly őszinte és oly nagy, amilyet elképzelni is alig lehet. Azt nem lehet leírni, hogy mit művelt a közönség.

Az igaz, hogy még én sem voltam soha ilyen jó, de ilyen operett sem volt még a világon.

Mikor gatyában bejöttem, hát majd leszédültek, úgy röhögtek; percekig tapsoltak. Nagyon örülök, hogy a szerzőimet egy ilyen magyar darab megírására inspiráltam.”

 

Elveszett Petőfi-filmek

A Petőfi Társaság megbízásából Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház akkori igazgatója és Sas Ede író közösen készítették el a Petőfi-filmet a forradalmár költő születésének 100. évfordulójára. A produkciót a Petőfi Filmvállalat finanszírozta. Szende Ferenc altábornagy vezette a céget. Vélhetően azért is kapta a feladatot, hogy az igazi honvédekkel újrajátszott segesvári csata tömegjeleneteit valaki katonásan levezényelje.

A Petőfi-filmet – amelyet Deésy Alfréd rendezett, a korszak jelentős alkotója – 1922 karácsonya előtt mutatták be egyszerre több moziban is Pesten:

a szecessziós belső terű Omniában (a mai Gutenberg téren volt), a Dohány utcai Kamarában és a Váci utcai Corsóban, amely jelenleg a Pesti Színház. Petőfit Uray Tivadar, Szendrey Júliát Bajor Gizi játszotta.

Sajnos egyetlen kópia sem maradt fenn belőle, így csak a korabeli véleményeket tudjuk idézni.

Egészen lelkes volt a kritika. Külön kiemelték a cikkek, hogy „Petőfi életének megfilmesítése egybeesik a magyar filmgyártás újjáéledésével és általában azzal a törekvéssel, amely világszerte megnyilatkozik, hogy a film nemesebb irodalmi témák felé forduljon”.

A Pesti Hírlap cikkírója 1922. december 21-én teljes odaadással állapította meg, hogy Hevesi és Sas „mesteri munkát végeztek, amikor összesűrítették filmre a nagy költő életének minden fontos eseményét és a nagyszerű 48-as idők lelkesítő mozgalmait. A

vásznon feltámadnak és megjelennek előttünk Kossuth, Arany, Vörösmarty, Jókai, Széchenyi, Bem apó, Vachot Sándor, mindazok, akik a halhatatlan költő kortársai voltak.

Petőfi Sándort Uray Tivadar játssza nagy művészettel és megdöbbentő hasonlatossággal. Szendrey Júliát, Petőfi sokszor megénekelt hitvesét, Bajor Gizi alakítja utolérhetetlen bájjal és finoman. Elismeréssel kell ideiktatnunk Deésy Alfréd nevét, aki mint rendező nagy megértője volt úgy Petőfi halhatatlan szelemének, mint a kornak, amelyben a film játszódik.”

A Nemzeti Újság ítésze sem leplezte izgatottságát: „Hevesi Sándor és Sas Ede az ábránd és valóság, a költészet és a realitás tündérszimfóniáját írták meg, és ezzel elvégezték a művészi csodatételt. Úgy látjuk magunk előtt Petőfi életének regényét, őt magát, édes-bús szerelmét, hősi korát, nagy kortársait, mintha álomban visszaszállnánk 1848-ba.”

De nem ez volt az első és ugyancsak elveszett „Petőfi-film”.

1914-ben forgatta Aczél Pál Az apostolt. Az önéletrajzi ihletésű némafilmben K. Kovács Andor alakította Petőfit, R. Saár Aranka pedig Szendrey Júliát. A Thália Filmgyár monumentális produkciójához 1200 statisztát is szerződtettek. Forgattak a Margitszigeten, a Múzeumkertben, a Széchenyi-hegyen és Tatán is. „A magyar filmgyártás leghatalmasabb alkotásaként”, illetve a „magyar Nyomorultakként” is hirdették korabeli lapok, amikor 1916 márciusában bemutatták az Urániában. 1919-ben néhány új jelenettel és persze feliratokkal kiegészítették. Földes Imre tervezte a moziplakátot, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum plakátgyűjteményében őriznek.

MOZIPLAKATPETOFI_ok-132634.jpg

Földes Imre - Petőfi Sándor: Az Apostol – Filmköltemény 4 részben, 1917, Kunossy Plakát - Műintézet, Budapest, 188 x 94.5 cm (Fotó/Forrás: MNM Történeti Tár)

Kovács Andor – akit eredetileg Krupka Andrásnak hívtak – később testvéreivel megalapította a Krupka Filmgyárat. Saár Arankáról szinte semmi feljegyzés nem maradt. Egyet találtunk, 1972-ből. A Film Színház Muzsika számolt be arról, hogy „a venezuelai Caracasból negyven évi emigráció után hazatért R.-né Saár Aranka elmondotta, hogy közel hat évtizeden át sikerült megőriznie a budapesti Urániában 1916. március 15-én bemutatott négyfelvonásos filmdráma, Az apostol premierjének díszes kiállítású, adatokban és képekben egyaránt gazdag műsorfüzetét.” Saár Aranka pedig így nyilatkozott: „Már fiatalasszony, anya voltam akkor, amikor Aczél Pál a neves rendező-színész házaspár, Góth Sándor és Góthné Kertész Ella ajánlására felkért Az apostol egyik főszerepének, Szendrey Júliának az alakítására. Petőfit K. Kovács Andor, a Magyar Színház neves drámai művésze játszotta, s hogy illúziót keltő Petőfi volt, azt a műsorfüzetben látható fényképek bizonyítják. Az apostol egy kópiáját emlékezetem szerint a Petőfi Múzeum őrizte, de ma már nyoma sincs az értékes filmtekercsnek. Elveszett az idők viharában…”

Fejléckép: Pop-art stílusú Petőfi, Barabás Miklós 1848-ban készült litográfiája alapján (Forrás: Wikipédia/Fidelio) 

Az igazi Mária főhadnagy: Lebstück Mária Ludovika, aki Jókainak mondta tollba az élettörténetét

Kapcsolódó

Az igazi Mária főhadnagy: Lebstück Mária Ludovika, aki Jókainak mondta tollba az élettörténetét

Lebstück Mária neve elsőre talán nem cseng ismerősen, azonban Huszka Jenő Vértől pirosló ősi kard című áriáját, vagy a Ladilomot hallva egyből eszünkbe juthat egy huszárruhába öltözött fiatal nő, Mária főhadnagy.

Magyar filmekkel emlékezik Petőfi Sándorra és a szabadságharcra a FILMIO

Magyar filmekkel emlékezik Petőfi Sándorra és a szabadságharcra a FILMIO

Tematikus összeállítással idézi meg nagy nemzeti költőnk alakját a Nemzeti Filmintézet. A streamingoldalukon mások mellett Jankovics Marcell, Lányi András és Gaál Béla műveit nézhetjük meg.

Petőfi-ereklyék a nemzeti könyvtárban

Petőfi-ereklyék a nemzeti könyvtárban

Tudtad, hogy Petőfinek nemcsak remek nyelvérzéke volt, több nyelvről fordított, hanem rajzban is tehetséges volt?

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

Emilia Pérez – megnéztük a 13 Oscarra jelölt botrányfilmet

Összességében érthetőnek tűnik, miért jutott el Jacques Audiard új rendezése tizenhárom Oscar-jelölésig, azt azonban már túlzásnak tartanánk, ha a legfontosabb kategóriákban diadalmaskodna is – ezt ugyanis több más produkció is jobban megérdemelné.
Könyv

Vámos Miklós: Régi szöveg, leporolva

Vámos Miklós állandó rovatában hónapról hónapra megmondja, mit érdemes elolvasni. Ezúttal az Athenaeum Kiadó Érzelmes klasszikusok sorozatából William Somerset Maugham Színház című regényét ajánlja. Gondolataira kötet fordítója, Schmal Alexandra reagál.
Vizuál

Élje át újra nagyvásznon Milos Forman filmjeit!

Február 12. és március 26. között a cseh újhullám emblematikus rendezője, a kétszeres Oscar-díjas Milos Forman legismertebb filmjeit vetítik eredeti nyelven a Puskin moziban.
Plusz

Hegyet hágék, lőtőt lépék – tíz éve hunyt el Erdélyi Zsuzsanna

Erdélyi Zsuzsanna Kossuth-díjas néprajztudós, a nemzet művésze tíz évvel ezelőtt, 2015. február 13-án hunyt el Budapesten. Tanítványai, szellemi örökösei nem felejtik.
Könyv

„Világos volt számomra, hogy haldoklom” – támadója tárgyalásán szólalt fel Salman Rushdie

A hetvenhét éves, világhírű író megrázó vallomást tett annak a férfinak a tárgyalásán, aki 2022-ben egy nyilvános beszélgetésen késsel támadt rá, és tizenöt késszúrással sebesítette meg.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Plusz magazin

Hegyet hágék, lőtőt lépék – tíz éve hunyt el Erdélyi Zsuzsanna

Erdélyi Zsuzsanna Kossuth-díjas néprajztudós, a nemzet művésze tíz évvel ezelőtt, 2015. február 13-án hunyt el Budapesten. Tanítványai, szellemi örökösei nem felejtik.
Plusz ajánló

A Művészetek Völgyében mutatja be új albumát a skót Franz Ferdinand zenekar

Az idén hatodik lemezével jelentkező együttes az első külföldi fellépő 2019 óta az ország legnagyobb összművészeti fesztiválján. Rajtuk kívül olyan magyar előadók várják a közönséget, mint Bagossy Brothers Company, a Besh o droM, Co Lee és Zorán.
Plusz hír

Meghagyják mementóként a rongálás nyomait Szenes Hanna tűzfalfestményén

Az 1944-ben mártírhalált halt költő, Szenes Hanna budapesti tűzfalfestményét idén januárban rongálták meg. A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (MAZSÖK) és a Színes Város Csoport bejelentette, nem állítják helyre az alkotást.
Plusz ajánló

Zenei utazás, szerelmes írók és gyerekmusical várja a közönséget tavasszal a Várkert Bazárban

Szuper koncertekkel űzik el a hideg melankóliát, aztán pörgős ritmusokkal és vidám dallamokkal köszöntik a tavaszt a Várkert Bazárban – ígérik a szervezők. Ismert művészek mesélnek majd irodalomról, szerelemről, forradalomról.
Plusz ajánló

Tompos Kátyára emlékeznek a Müpában

A március 1-jén tartott emlékesten a színházi és zenei élet számos jeles képviselője vesz részt. A koncert bevételét a Tompos Kátya Alapítvány fordítja jótékony célra.