Vincent Van Gogh a világ egyik legismertebb festője, akinek művei a legértékesebb alkotások közé tartoznak. Ismertségéhez a művészi kvalitásai mellett élettörténete is hozzájárul - az alábbi, érdekességekből felvázolt biográfia egyrészt egy tragikus életről árulkodik, másrészt viszont megmagyarázza, miért övezi hatalmas kultusz napjainkban is.

GettyImages-166822385 (Fotó/Forrás: Dean Mouhtaropoulos / Getty Images Hungary)

• Öt testvére született, de valójában nem ő volt az első gyerek a családban - egyetlen bátyja születése közben halt meg. Pontosan egy évre rá született Van Gogh, aki ugyanazt a nevet kapta, mint halva született testvére.
• 27 évesen festette első festményét, és mindössze 10 évig alkothatott - 37 évesen halt meg.  Ennyi idő alatt viszont közel 900 képet festett, azaz átlagban heti kettőt.
• A festés előtt rengeteg foglalkozást kipróbált, például politizált, tanított és műkereskedőként is próbálkozott. 1881 decemberében így írt a hozzá legközelebb álló testvérének, Theonak az új foglalkozásáról:
  
  

  Theo, a festészettel talán elkezdődhet az új karrierem. Érdemes lenne megfontolnom, nem gondolod?
  
  

• Kezdetben egyszerű parasztembereket festett, modelleket ugyanis nem volt pénze megfizetni. Később előszeretettel ábrázolt tájképeket, virágokat, és saját magát is.
• A közkedvelt életrajzi adat szerint Van Gogh egész életében egyetlen képet adott el: A vörös szőlőhegyet 1890-ben 300 frankért egy belga műgyűjtőnek. Egyesek azonban vitatják, hogy ez lett volna az egyedüli mű, amit a festő értékesített. Lehetséges, hogy még A vörös szőlőhegy előtt, 1888-ban eladta egy önarcképét Londonban - bár erre egyetlen levélben esik utalás. A Van Gogh Múzeum állítása szerint a festő fiatalabb korában barterezett festményeivel és kisebb pénzekért el is adott párat - például a nagybátyjának, vagy később egy Julien Tanguy nevű párizsi kereskedőnek.
• Jeanne Calment 122 évet élt, ami önmagában elismerésre méltó. Nem csak azért születtek róla cikkek, mert a világ talán legidősebb embereként hunyt el: fiatal korában találkozott Van Gogh-gal, aki 1888-ban többször járt nagybátyja boltjában.
  
  

  Koszos volt, rosszul öltözött és kellemetlen, ronda, hálátlan, udvariatlan és beteges - de elnéztem neki, mivel mindenki bolondnak nevezte őt.

  
  - mondta róla.
• Ha egy dolgot kell megnevezni Van Gogh-gal kapcsolatban, a legtöbb embernek az jut eszébe, hogy levágta a fülét. A történet szerint 1888-ban Párizsból a provance-i kisvárosba, Arles-ba költözött, az azóta legendás Sárga Házba. Meggyőzte barátját és példaképét, Paul Gauguint, hogy költözzön hozzá, viszonyuk viszont nem volt felhőtlen, ami többek között a kicsapongó művészi életnek és a rengeteg abszintnak volt köszönhető. 1888. december 23-án úgy eldurvult egy vitájuk, hogy Van Gogh egy Bout d'Arles utca 1. szám alatt található bordélyházban levágta a fülét - csak fülcimpája egy része maradt meg belőle. Elterjedt az is, hogy Van Gogh az eset előtt borotvával támadt Gauguin-ra, de a nyomozás ezt nem erősítette meg. Tavaly, 130 év után derült ki, hova lett Van Gogh füle. Egy 2009-es kutatás szerint viszont az anekdota nem igaz: eszerint valójában a tehetséges vívónak tartott Gaugin vágta le kardjával Van Gogh fülét egy vita hevében. Van Gogh viszont nem szerette volna ha barátja börtönbe kerül, ezért megegyeztek, hogy azt mondják majd, Van Gogh önmagát csonkította meg.
• Legismertebb festményei közé tartozik a Csillagos ég a Rhone-on és a Csillagos éjszaka (Ciprusok és falu). Előbbit a legenda szerint a kalapja karimájára tűzött gyertya lángjánál festette, utóbbit pedig Saint-Rémy-ben, mikor elmegyógyintézetben feküdt.

Kukoricaföld ciprusokkal (Cornfield with Cypresses, 1889) (Fotó/Forrás: Uránia Nemzeti Filmszínház)

• Van Gogh betegsége, pszichikai problémái szintén hozzájárultak imidzséhez. Szélsőséges hangulatváltozásai, rohamai ma már beépültek a köréje szerveződő meg nem értett zseni-kultuszba. Hogy valójában milyen betegségekben szenvedett, az máig vitatott. Egyesek szerint epilepsziás eredetű problémái voltak, Karl Jaspers és követői viszont inkább szkizofréniás betegnek tartották a kórismék alapján. A grazi egyetem pszichiátriai klinikájának igazgatója betegségtünetei, és az 1888-1890 között festett képei alapján szintén epilepsziás betegséget gyanít. A professzor véleménye szerint az ekkori képeire jellemző körök, félkörök, cakkok és csillagszerű képződmények hasonlóságot mutatnak a migrénesek optikai benyomásaival is. A Van Gogh patográfiája című 2003-es könyv további elméleteket mutat be a festő betegségéről és mentális állapotáról.

• A szerelemben sem volt szerencséje - bár nem is a legjobb helyen kereste azt, általában özvegyekhez és prostituáltakhoz vonzódott. Az 1880-as évek elején megözvegyült unokatestvérébe, Kee Vos-Stricker-be szeretett bele, majd egy Sien Hoornik nevű egykori prostituáltba. Családja egyik románcot sem nézte jó szemmel, ahogy későbbi kapcsolatát sem egy Margot Begemann nevű idősebb szomszédjával. Az asszony a csalódás miatt öngyilkosságba próbált menekülni, de nem járt sikerrel. További, rövid életű, prostituáltakhoz fűződő románcok jellemezték Van Gogh későbbi életét, és egy Agostina Segatori nevű modellbe és kávéház-tulajdonosnőbe is beleszeretett, de végül ez a kapcsolat is megszakadt. A festő házasság és gyerek nélkül halt meg.
• A levágott fül mellett a legnagyobb rejtély Van Gogh halálát övezi. Évtizedekig tartotta magát az a vélekedés, hogy öngyilkos lett: 1890 július 27-én lőtte magát hason egy francia búzamezőn festés közben, majd egy mérföldet gyalogolt szállásáig, és itt is halt meg két nap múlva. Egy 2011-ben megjelent könyv szerint viszont Van Gogh nem lett öngyilkos. Az elmélet szerint két tizenéves testvér, Gaston és René Secretan véletlenül lőtték le a festőt, aki azért állította még halálos ágyán is hogy öngyilkos lett, hogy a fiúkat védje.
• Van Gogh hírneve halála után kapott szárnyra. Első számú támogatója már életében is Theo nevű testvére volt, aki halála után hat héttel emlék-kiállítást szervezett műveiből. Theo viszont nem sokkal Van Gogh után maga is elhunyt: szifiliszben, és testvéréhez hasonlóan idegbajban szenvedett. Halála után Van Gogh képei özvegyére, Jo Van Gogh-Bonger-re szálltak. Ő később hozzáment egy festőhöz és Amszterdamba költözött, de nem felejtkezett el a hagyatékról sem: nagyban neki köszönhető, hogy Van Gogh-ra ma úgy emlékszünk, mint minden idők egyik legnagyobb festője. Festményeket adott kölcsön múzeumoknak, kiállításokat szervezett, és 1914-ben kiadta Van Gogh Theohoz írt leveleit is. Egyre többen kezdtek érdeklődni a festmények iránt, amelyek az asszony halála után fiára szálltak. Ő 1930-ban kölcsönadta a képeket az amszterdami Stedelijk Múzeumnak. Ahogy Van Gogh hírneve emelkedett, úgy nőtt meg az igény, hogy képei és öröksége minél szélesebb körhöz jusson el. Alapítvány alakult, majd később múzeum is, ami 1973-ban nyílt meg Amszterdamban.

Csillagos ég a Rhone-on

A Van Gogh-kultusz ma már egészen őrült magasságokba tör. Az természetes, hogy életéről több film, könyv és darab született már. Rómában hatalmasra nagyított képei között sétálhatunk fény- és hanghatások kíséretében, és ő inspirálta a világ első festmény-filmjét is: a Loving Vincent több ezer olajfestmény összegyúrásával készült. Egyesek úgy vélik, megtalálták egykori hálószobáját, amit mi is kipróbálhatunk - persze nem az eredetit, hanem a festménye alapján készült hotelszobát. Az még kézenfekvőnek tűnik, hogy nevével festőkellékeket próbálnak eladni, és talán a szobabútor is megidealizálható - a Van Gogh Vodka viszont néhány embernél biztos kiverte a biztosítékot. Kedvenc italából és megrontójából, az abszintból még nem adtak ki Van Gogh edition-t, de az ital legalább annyira segítette a festő hírnevét, mint amennyire Van Gogh, Toulouse-Lautrec és még pár művész hozzájárult ahhoz, hogy az abszint ma az egyik leghírhedtebb és legbohémabb ital. Van Gogh alakjából készült már akciófigura (természetesen levehető füllel), legismertebb portréját kirakták legóból, füle szolgált már nem túl ízléses reklámként egy költöztetőcégnek is. Mivel neve angolul úgy hangzik, mint egy remek szlogen ('van go!'), se szeri-se száma a Van Gogh pizzériáknak, éttermeknek, borbároknak és kávézóknak. A saját korában el nem ismert zseni klasszikus példája volt, mára viszont nemcsak képei, neve is halhatatlan és bármerre hajlítható márkává vált.

Kapcsolódó

"Így loptam el a Van Gogh-képeket" - kitálalt a tolvaj

Dokumentumfilmben árulja el a rablás részleteit a férfi, aki 2002-ben két képet vitt el egy amszterdami múzeumból. A ritkaságok egy nápolyi lakás falából kerültek elő ruhákba csavarva.