Ahogy Polcz Alaine-nel, úgy Cseh Tamással is elfogultak vagyunk: imádjuk, és kívülről fújjuk a dalait, noha abban a korban még nem is éltünk, vagy nagyon picik voltunk, amikor a számok többsége született. A szüleink által elmondott történetekből, és abból a hamisítatlan, nosztalgikus, mélabús életérzésből azonban az évek során összeraktunk egy saját kis Cseh Tamás-hangulatvilágot: azokat a napokat, amikor jó hallgatni – például Telente vasárnap, amikor az ágyból ki sem kelnénk –, és azokat a képeket, amiket jó megfesteni, miközben hallgatjuk.
A Cseh Tamás 80 című kiállítás részlete a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Fotó/Forrás: Kovács Tamás / MTI)
A terembe belépve elsőként Cseh Tamás festőállványát szúrjuk ki, a széken pihenő zakóját és az azon álló kotyogós kávéfőzőjét. Megpróbáljuk kitalálni, vajon hányszor főzött kávét ezen a kis szerkezeten, kiknek és kikkel itta. Közben megakad a szemünk a falon függő, kis méretű olajfestményén: látszik, hogy a festőnek készülő, sokáig pedig rajztanárként dolgozó Cseh Tamás ezen a művén pasztózusan hordta fel a vászonra a festéket, komor, mély színeket használt (Cseh Tamás: Esti utca Vörösberényben, olaj, vászon, 1960-as évek eleje). És megakad a szemünk különleges linómetszetein is: a kedvencünk egy „labirintusnyakú”, szürreális csontvázkutya, aki mellett egy négykezű, háromlábú férfi táncol. Mindenhol fényképek, szövegek, hirtelen nem is tudjuk, mibe kapjunk. Egy olyan felvételt nézünk, amin Cseh Tamást éppen indiánná festi ki egy társa.
Az énekes 1961-ben indult el először a Vértesbe indiánost játszani barátaival, később viszont tanítványait is magával vitte táborozni, akkor már a Bakonyba.
„Én elhittem, hogy indián vagyok. Édesapám csinált íjat, tegezem volt, pajzsom, az általam elcsípett hörcsög prémével feszítve. A falun kívül éltem, ismertem a patakokat, az erdei ösvényeket, a rókalyukakat, a nádasokat. S ha ezt ismered, akkor a vidék a tiéd. Mindez elhalhatott volna bennem, mikor Budapestre költöztünk. Szerencsére a Gellért-hegy alján laktunk, a Villányi úton, s a hegyet ecetfák, dzsungelek lepték be. Csapatokat szerveztünk itt is, egy Sisa nevű fiú volt az ellenfelem. Így mentettem meg magamban az indiánt” – olvassuk a falon a szöveget, majd az ott kiállított, az indiános játékhoz használt tükröt és a saját kezűleg készített fokost is jól szemügyre vesszük.
A Cseh Tamás 80 című kiállítás részlete a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Fotó/Forrás: Kovács Tamás / MTI)
Mindegyik sarok, kis tér megidéz egy-egy szimbolikus helyszínt: az albérletet, a várótermet, a kocsmát, a színpadot és a lépcsőházat, benne a régi, szocreál postaládákkal, rajtuk a Cseh Tamás-dalok ismert szereplőinek nevével, úgy, mint Fáskerti elvtárs, Vetró Irén, Vizi Miklós és Szeberényi (közgazdász). Az egyik postaládában egy beépített tabletről nézhetünk interjúkat, rákattintunk arra a beszélgetésre, amiben Cseh Tamás, gitárral a kezében mesél – a mellette ülő, éppen rágyújtó Bereményi Gézával együtt – arról, hogyan is működik köztük a dalszerzés.
A Cseh Tamás 80 című kiállítás részlete a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Fotó/Forrás: Kovács Tamás / MTI)
„Az ócska cipőt egy este már oly vastagon lepte a sár”
Cseh Tamás és Bereményi Géza író találkozásáról számtalan legenda kering, annyi azonban bizonyos: 1970 telén találkoztak. Cseh Tamás éppen hazafelé tartott a budapesti éjszakában, amikor a belvárosban összefutott barátjával, Szentjóby Tamás költő-képzőművésszel. Pont ebben a társaságban múlatta az időt Bereményi Géza is, aki korábban már hallott Cseh Tamásról, és felajánlotta, szívesen írna szövegeket a dalaihoz. Az ígéretet olyannyira komolyan gondolta, hogy már másnap felugrott a művész Iskola utcai albérletébe, és meg is született első, közös szerzeményük, Az ócska cipő. A rákövetkező nap Bereményi Géza oda is költözött az albérletbe, másfél éven keresztül laktak együtt. Ezalatt az időszak alatt mintegy 150 dalt írtak közösen.
Kapcsolódó
Hátborzongatóan szép történet áll Bereményi Géza legnépszerűbb dalszövege mögött
A Kossuth-díjas művészt egy rádióműsorban kérdezték halhatatlanságról és a Nagy utazás című számáról, válaszul azonban az egyik legkedveltebb Cseh Tamás-dal, a Csönded vagyok keletkezésének történetét osztotta meg, amelynek versszakaiban valójában párbeszédet folytat egy elhunyt fiúval.
„Van egy harmadik lény, akit mi létrehoztunk. Ezek a dalok.
Tamás mondta egyszer, hogy a dalok különbek nálunk, és valóban, néha én is úgy érzem, hogy különbek nálunk.
Emiatt a kapcsolatunk több is, meg kevesebb is, mint barátság, mert tulajdonképpen nem egymást segítjük, hanem a dalokat segítjük” – vélekedett Bereményi a közös munkáról. A dalszerzés szertartás volt számukra, egymást jól kiegészítették: Cseh Tamás improvizált egy dallamot vagy egy korábbi témát mutatott Bereményinek, aki kiválasztott egyet, és arra írta meg a szöveget. Cseh Tamás legépelte a kéziratot, és az alapján gyakorolt, rögzítve a dalkezdeményeket orsós szalagjain, később pedig magnókazettán. Közös szerzeményeik aztán koncerten, színházi környezetben, sőt Jancsó Miklósnak köszönhetően filmekben is feltűntek. Láthatunk egy fekete-fehér képet például a Még kér a nap című film forgatásáról, amint Jancsó épp Cseh Tamás gitárját próbálgatja, Ragályi Elemér társaságában. Egy másik fényképen már a Szerelmem, Elektra forgatásába pillanthatunk bele, a képen Cseh Tamás Madaras József mellett gitározik.
„Egész életemben veled akarok játszani.”
Másik Jánossal is ugyanolyan sorsszerű volt a találkozásuk, mint Bereményivel. Novák Jánosnál zenéltek először közösen. Cseh Tamás azt mondta Másiknak: „Egész életemben veled akarok játszani.” Bereményinek is megtetszett az ötlet, hogy hárman alkossanak dalokat, ebből született meg a Levél nővéremnek című előadás, amiből 1977-ben lemez készült.
Az időközben Másik és Bereményi nélkül, egyedül maradt Cseh Tamás alakja a rendszerváltás időszakára kultikussá vált, ez pedig a mai napig sem változott.
Bereményivel és Másikkal a kilencvenes években aztán újra összeálltak, de már a rendszerváltozás utáni, a jelenkor problémáit körüljárva dalaikban,
amelyek maradtak helyzetjelentések, csak éppen az új időkről. Bereményi Gézával 2004-ben készítették el utolsó műsorukat, A véletlen szavait, amelyből aztán egy lemezt is kiadtak.
Cseh Tamás 2009. augusztus 7-én hunyt el, Bartók Béla úti otthonában. Sok mindent nem érhetett meg, és nem énekelhetett el, ami azóta történt, pedig kíváncsiak lennénk, milyen dalok születtek volna az utóbbi tizennégy év Magyarországáról. A helyzet egyre reménytelenebbnek látszik, mégis, Cseh Tamás szavaival intjük magunkat türelemre:
„A mi korosztályunk nagyon várta ezeket az időket.
Évtizedek óta csak erre vártunk. Én nem háborgok, nem lázadok.
Úgy gondolom, a világ jobb felé indul, csak nehezen megy... én eddig egész életemben vártam. Most legyek türelmetlen?”
Helyzetjelentések – Cseh Tamás 80
Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum
Időpont: 2023. április 25.–2024. január 28.
Fejléckép: Cseh Tamás 1973-ban (Fotó/Forrás: Vadász Ágnes / Fortepan)
hírlevél
