Plusz

Az olvasó nem idióta, ha érdekes kritikát olvas, marad

2018.02.19. 13:34
Ajánlom
Tíz éves a magyar kritikai portál, a Revizor, pedig a műfajnak nem csak itthon, hanem tőlünk nyugatabbra is kiáltották már halálát. Életben maradhat-e a kritika a felszínes olvasás korszakában, és ha igen, kinek és mit érdemes kritizálnia? Erről kérdeztük Csáki Judit és László Ferenc szerkesztőket.

– 2008-ban azzal a céllal indultatok, hogy azokról a produkciókról, előadásokról írjatok, amelyek NKA-támogatással valósultak meg. Akkor miért volt erre szükség, és most már miért nincs?

Csáki Judit: Lehet, hogy ma is szükség lenne rá, nem tudom. Tíz éve az akkori ÁSZ "szólt rá” az NKA-ra: arra voltak kíváncsiak, hogy ha valaki kap pénzt valamire, azt létrehozzák-e, vagy csak szépen elszámolnak vele. Ma ugyanis nem tudni, és nem is számít a kurátorok döntéseinél, hogy az előző évi támogatásból mi született. Ezért jött létre a Revizor, az NKA által támogatott projektek tartalmi "ellenőrzésére", kritikák formájában. Kezdetben a kiadói feladatokat Zimányi Zsófia közbenjárásával  a Budapesti Tavaszi Fesztivál végezte.

László Ferenc a Fidelio Kult50 című kiadványának zsűritagja is. Tavaly videót forgattunk vele arról, miért jó kritikusnak lenni.

– Ez egy ideális helyzet volt: anyagilag biztosítottatok voltatok, nem jót kellett írni, hiába ugyanabból a kézből kaptatok pénzt, mint a kritizált produkciók.

László Ferenc: Persze ez némiképp sikamlós helyzet volt, és minél hamarabb szabadulni akartunk a „NKA portálja” címkétől. És az is kiderült, hogy komoly ellenérzéseket vált ki a kulturális szféra szereplőiből, ha a cikkek alatt feltüntetjük, hogy mennyi támogatást kapott a produkciójuk.

László Ferenc az Operaházban Kolonits Klárával beszélget

László Ferenc az Operaházban Kolonits Klárával beszélget (Fotó/Forrás: Nagy Attila)

CsJ: Pedig a közönség ezt „bírta”, sokan hiányolják.

LF: Összefoglalva, megkapaszkodtunk az NKA által kínált lehetőségben, és egy-két év alatt nagy általános kritikai portállá alakultunk. Beindult a filmrovatunk, írni kezdtünk külföldi előadásokról is. 2010-ben jött létre a saját kiadónk.

A Revizor 2008. január 2-án indult, mivel az előző napon a szerkesztők még kipihenték a szilveszteri buli fáradalmait. Az oldalon naponta 2-4 kritika jelenik meg a hazai és a (ritkábban) nemzetközi színházi, zenei és irodalmi élet produkcióiról és kiadványairól. A kezdeti háromfős szerkesztőség (Csáki Judit, László Ferenc, Jászay Tamás) azóta újabb három emberrel bővült (Puskás Panni és Merényi Ágnes, Rick Zsófi). Az utóbbi időben videókritikáikat a Facebookon teszik közzé.

– Online akkor még jóval kevesebb kritika jelent meg, mint most.

CsJ: A Revizor létrejöttének igazi oka az volt, hogy a kétezres években eltűntek a printlapokból az elemező szakmai kritikák, és egyre több lett a bulváros tartalom és az ajánló. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy a minőségi kritikának még mindig van létjogosultsága és közönsége. Akartunk egy olyan portált, ahol nyomtatott színvonalú kritikákat tudunk online közölni –

akkor még jelentett valamit, hogy „nyomtatott színvonal”.

– Tíz év eltelt, és ma már egyáltalán nem ez a dal van. Eltűnt a kritika, nem csak itthon, erre a jelenségre a New Yorker és a New York Times is panaszkodott már.

CsJ: Vannak még. A német, angol és francia lapokban nagyon komoly kritikák vannak – példaként a Frankfurter Allgemeine Zeitungot említhetném.

A kritika itthon pusztult ki a sajtóból, részint az olyan lapokkal, mint a Népszabadság, részint amiatt az ostoba, viszont politikafüggetlen hipotézis miatt, hogy az olvasó idióta, mert legfeljebb öt sort hajlandó elolvasni. Pedig az olvasó nem idióta.

A kritikus sorsa a clickbait-korszakban – ezzel a címmel írt publicisztikát Alex Ross a New Yorkerben 2017 márciusában. A szerző 1996 óta a rangos magazin állandó kolumnistája, és azt tapasztalja, hogy egy az utolsók közül. A kritikák azok a cikkek, amelyekre a legkevesebben kattintanak, panaszolja, és hiába hangoztatja sok lap, hogy megbecsülik az alapos, odafigyelő törzsolvasókat, mégis a kattintásszámok bűvöletében élnek. „Nincs annál nagyobb baj, mint elfogadni azt, hogy a népszerűség és az érték kéz a kézben jár, mert ez az előadóművészet végét is jelenti.”

– Feri, azt szoktad mondani, hogy háromezer karakter a figyelmünk nekünk, online olvasóknak.

LF: Úgy pontosítanám, hogy az első háromezer karakternek meg kell küzdenie a hátralévő kétezerért. Ha ott lazul a szöveg, elveszítjük az olvasót.

CsJ: Voltak igen hosszú cikkeink – például Forgách András Hamlet-esszéje –, és rengetegen olvasták őket. Ha jó a cikk, az olvasó marad.

Csáki Judit

Csáki Judit

– És van jó kritika? Vannak jó kritikusok?

LF: Melyik korszakban volt a színikritika írásnak nemhogy tíz, de öt neves képviselője? Most van. A zenekritikával is ez a helyzet. Fel tudunk sorolni öt-tíz érdemi zenekritikust. Ennél soha nem volt több. Viszont annyi helyen lehet kritikákat vagy kritikaszerűségeket olvasni, hogy ezen a nagy táblán a tízet nehezebben találjuk meg, mint régen a hármat.

CsJ: Ezzel azt mondod, hogy sok orgánum van, ahol közölnek kritikát.

LF: A színikritikánál mennyiségi probléma nincs, csak minőségi: nagyon hullámzó a színvonal. A komolyzene-kritika esetében sokkal nagyobb probléma az, hogy a műfaj a magyar hagyományok szerint óvatos, olykor már-már baráti jellegű.

Mivel a zenekritikusok többsége ugyanabból az iskolából kerül ki, mint a zenészek, megfigyelhető egyfajta jóindulatú óvatosság.

Ráadásul a zenészek olykor úgy vélik, hogy a kritika mintegy kötelező hódolat a munkásságuk előtt. A külföldi előadók viszont jóval könnyebben kapnak szigorú kritikát.

CsJ: Főleg, ha kritikának számítjuk azt a rengeteg blogot.

– Lehet, hogy azok nem profi kritikák, mégis megörökítenek valamit a színházi életből.

CsJ: Az egyik nagy nyomás a Revizoron az, hogy a vidéki színházakról például a hetilapokban kevés szó esik. Ez egyszerűen torz képe a mai magyar színházi valóságnak, mert

az érdekes dolgok hetven százaléka vidéki színházakban történik.

– Lehet a kritikusi szakmát tanulni?

CsJ: Én konzervatív vagyok, azt hiszem, a kritikaírás nagy része tanítható, elég baj, hogy nem tanítják.

– Tanítják, vannak ilyen kurzusok egyetemeken.

CsJ: Igen, de nem gyakorló kritikusok, hanem doktorok és elméleti szakemberek, amivel nem a PhD-t szólom le, de itt nem rájuk lenne szükség – nem csak elméletre, illetve nem arisztokratikus hozzáállásra.

LF: Én kevésbé hiszek ennek a tanítandó voltában. Ha az ember elvégez egy egyetemet, akkor már megismerkedett a számára elérhető műfajok palettájával, és ha rátekint valamire, fel tudja kritikus szemmel is idézni. Elgondolkozik, mit tart benne érdekesnek, és ha nyílt eszű ember, megvizsgálja több oldalról. Ha van tehetsége az íráshoz, ebből megszülethet egy kritikus.

Képünk illusztráció!

Képünk illusztráció!

– Hogyan lehet a clickbait-korszakban fenntartani egy kritikai portált?

CsJ: Szerintem közfeladatot látunk el. Én nem tehetem a különböző rezsimektől függővé, hogy mi mikor kellünk, ez nem attól függ, hogy az aktuális kormánynak lövése van-e a kultúráról vagy sem. Mi vagyunk, és tovább fogunk tartani, mint azok a kormányok, amelyek tesznek a kultúrára.

– Miről érdemes kritikát írni? Az év rögtön egy Mága-koncertkritikával indult a Librariuson, egy echte „fikázással”, ha úgy tetszik, amelyet a magyar sajtóban számos helyen szemléztek. Érdemes kritikát arról írni, ami ennyire rossz?

Nem kellett sokáig várni, meg is született az Év Zenekritikája

Kapcsolódó

Nem kellett sokáig várni, meg is született az Év Zenekritikája

Két üveg Mága-bor sem tudta megmenteni a prae.hu vitriolos tollú kritikusát a Mága Zoltán koncertjével járó traumától.

LF: Érdemes, és nem is csak azért, mert sokan elolvassák. Úgy gondolom, hogy nem mondhatunk le a minőség jelszavával azokról a témákról, amelyeket nem ezer vagy tízezer ember néz meg, hanem naponta milliók. Szűklátókörűségnek tartom, ha nem foglalkozunk a „vacakkal”: mert ez is kulturális produktum, és megérdemli a kritikai szemléletet.

Hadd maradjon nyoma annak, hogy mit váltott ki azokból, akik értelmes ésszel hallgatták-nézték.

Véleményözönben élünk. Mindenki hiszi, hogy fontos és a másokéval egyenértékű a véleménye, de a kritikának azt kell megértetni, hogy ez nem okvetlenül van így. A vélemény akkor válik fontossá, ha kellően gazdag, átgondolt, kifejtett, és képvisel egy értékrendet. Több annál, hogy nekem tetszett vagy nem.

Ahogy a globális felmelegedéssel vagy a kötelező oltásokkal kapcsolatban nem dönthetünk többségi szavazás útján,ugyanígy az esztétikai kérdésekben sem.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Liszt Ferenc szépunokája ez a csodakamasz zongoraművész

Ahogy a középkorú és idősebb generációk birtokba vették a közösségi médiát, úgy futott fel Michael Andreas Häringer karrierje is. A most tizenhét éves zongoraművész nem csak ragyogó tehetség, de kivételesen népszerű is.
Vizuál

Úgy fest, megtalálták az egyetlen felvételt Frida Kahlo hangjáról

A mexikói nemzeti hangarchívum, a National Sound Library úgy véli, Frida Kahlo saját, Diego portréja című esszéjét olvassa föl az El Bachiller radio pilotjában, amely hangfelvétel nemrégiben került elő.
Klasszikus

Zenetörténeti pillanat: Arvo Pärt és Sting találkoztak

Tallinn közelében találkozott az egyik legnépszerűbb kortárs zeneszerző és a brit popcsillag. Szemmel láthatólag élvezték egymás társaságát.
Vizuál

Ilyen volt a nyár 50 éve

Egy fotóriporternő élete a szövegben, az 1960-as, 70-es, 80-as évek hétköznapjai pedig a galériában. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának munkatársai ezúttal egy különleges életműből válogattak.
Könyv

„Először életben kell maradnunk” – A Mengele-lány

Stern Rózsa Ibolya nemcsak kibírta a haláltábort és Mengele kísérleteit, de neki köszönhetően fogták el a birkenaui láger egyik felügyelőnőjét is. Az idős asszony Veronika H. Tóth újságírónak mesélte el a második világháború előtt, alatt és után történteket.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz Partitúra

Így készült a Partitúra szentendrei adása

Werkvideó-sorozatunkban a Partitúra kulisszái mögé pillantunk be, ezúttal Szentendrére, Kisorosziba és a Pilisbe kísértük el Miklósa Erika és Batta András kulturális országjáró műsorát.
Plusz hír

Negyven év elteltével bizonyították, hogy meggyilkolták az ukrán zeneszerzőt

Pletyka szinten évek óta vitatták az öngyilkosságot, bizonyítani azonban csak most sikerült a Kijevi Törvényszéki Tudományos Kutatóintézet munkatársainak, hogy Volodimir Ivaszjuk nem önkezével vetett véget az életének, hanem megölték, majd öngyilkosságnak állították be halálát.
Plusz hír

Engedett a kormány, megmarad az ismétlések utáni jogdíj

A Kormányzati Tájékoztatási Központ közleménye szerint a kormány neves magyar előadóművészek véleményét figyelembe véve módosítja a korábbi törvényjavaslatot.
Plusz interjú

Vidám és borzongató programokkal vár ezen a hétvégén Szentendre

A hazai palettán unikális programkínálattal várja a hétvégén, június 15-16-án a látogatókat Szentendre városa. A fesztivál zenei, vízisport, látványos, vidám és borzongató mediterrán programokat ötvöz képzőművészeti, kreatív eseményekkel.
Plusz ajánló

XVIII. századi városi legendára épül a Szentendrei Pestisűző Fesztivál

Június 15-16-án második alkalommal rendezik meg Szentendre legújabb kortárs művészeti fesztiválját, amelynek középpontjában egy fiatal lány halála körüli hiedelem, és a város csodás megmenekülése áll egy két és fél évszázaddal ezelőtti pestisjárványtól.