Plusz

Az olvasó nem idióta, ha érdekes kritikát olvas, marad

2018.02.19. 13:34
Ajánlom
Tíz éves a magyar kritikai portál, a Revizor, pedig a műfajnak nem csak itthon, hanem tőlünk nyugatabbra is kiáltották már halálát. Életben maradhat-e a kritika a felszínes olvasás korszakában, és ha igen, kinek és mit érdemes kritizálnia? Erről kérdeztük Csáki Judit és László Ferenc szerkesztőket.

– 2008-ban azzal a céllal indultatok, hogy azokról a produkciókról, előadásokról írjatok, amelyek NKA-támogatással valósultak meg. Akkor miért volt erre szükség, és most már miért nincs?

Csáki Judit: Lehet, hogy ma is szükség lenne rá, nem tudom. Tíz éve az akkori ÁSZ "szólt rá” az NKA-ra: arra voltak kíváncsiak, hogy ha valaki kap pénzt valamire, azt létrehozzák-e, vagy csak szépen elszámolnak vele. Ma ugyanis nem tudni, és nem is számít a kurátorok döntéseinél, hogy az előző évi támogatásból mi született. Ezért jött létre a Revizor, az NKA által támogatott projektek tartalmi "ellenőrzésére", kritikák formájában. Kezdetben a kiadói feladatokat Zimányi Zsófia közbenjárásával  a Budapesti Tavaszi Fesztivál végezte.

László Ferenc a Fidelio Kult50 című kiadványának zsűritagja is. Tavaly videót forgattunk vele arról, miért jó kritikusnak lenni.

– Ez egy ideális helyzet volt: anyagilag biztosítottatok voltatok, nem jót kellett írni, hiába ugyanabból a kézből kaptatok pénzt, mint a kritizált produkciók.

László Ferenc: Persze ez némiképp sikamlós helyzet volt, és minél hamarabb szabadulni akartunk a „NKA portálja” címkétől. És az is kiderült, hogy komoly ellenérzéseket vált ki a kulturális szféra szereplőiből, ha a cikkek alatt feltüntetjük, hogy mennyi támogatást kapott a produkciójuk.

László Ferenc az Operaházban Kolonits Klárával beszélget

László Ferenc az Operaházban Kolonits Klárával beszélget (Fotó/Forrás: Nagy Attila)

CsJ: Pedig a közönség ezt „bírta”, sokan hiányolják.

LF: Összefoglalva, megkapaszkodtunk az NKA által kínált lehetőségben, és egy-két év alatt nagy általános kritikai portállá alakultunk. Beindult a filmrovatunk, írni kezdtünk külföldi előadásokról is. 2010-ben jött létre a saját kiadónk.

A Revizor 2008. január 2-án indult, mivel az előző napon a szerkesztők még kipihenték a szilveszteri buli fáradalmait. Az oldalon naponta 2-4 kritika jelenik meg a hazai és a (ritkábban) nemzetközi színházi, zenei és irodalmi élet produkcióiról és kiadványairól. A kezdeti háromfős szerkesztőség (Csáki Judit, László Ferenc, Jászay Tamás) azóta újabb három emberrel bővült (Puskás Panni és Merényi Ágnes, Rick Zsófi). Az utóbbi időben videókritikáikat a Facebookon teszik közzé.

– Online akkor még jóval kevesebb kritika jelent meg, mint most.

CsJ: A Revizor létrejöttének igazi oka az volt, hogy a kétezres években eltűntek a printlapokból az elemező szakmai kritikák, és egyre több lett a bulváros tartalom és az ajánló. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy a minőségi kritikának még mindig van létjogosultsága és közönsége. Akartunk egy olyan portált, ahol nyomtatott színvonalú kritikákat tudunk online közölni –

akkor még jelentett valamit, hogy „nyomtatott színvonal”.

– Tíz év eltelt, és ma már egyáltalán nem ez a dal van. Eltűnt a kritika, nem csak itthon, erre a jelenségre a New Yorker és a New York Times is panaszkodott már.

CsJ: Vannak még. A német, angol és francia lapokban nagyon komoly kritikák vannak – példaként a Frankfurter Allgemeine Zeitungot említhetném.

A kritika itthon pusztult ki a sajtóból, részint az olyan lapokkal, mint a Népszabadság, részint amiatt az ostoba, viszont politikafüggetlen hipotézis miatt, hogy az olvasó idióta, mert legfeljebb öt sort hajlandó elolvasni. Pedig az olvasó nem idióta.

A kritikus sorsa a clickbait-korszakban – ezzel a címmel írt publicisztikát Alex Ross a New Yorkerben 2017 márciusában. A szerző 1996 óta a rangos magazin állandó kolumnistája, és azt tapasztalja, hogy egy az utolsók közül. A kritikák azok a cikkek, amelyekre a legkevesebben kattintanak, panaszolja, és hiába hangoztatja sok lap, hogy megbecsülik az alapos, odafigyelő törzsolvasókat, mégis a kattintásszámok bűvöletében élnek. „Nincs annál nagyobb baj, mint elfogadni azt, hogy a népszerűség és az érték kéz a kézben jár, mert ez az előadóművészet végét is jelenti.”

– Feri, azt szoktad mondani, hogy háromezer karakter a figyelmünk nekünk, online olvasóknak.

LF: Úgy pontosítanám, hogy az első háromezer karakternek meg kell küzdenie a hátralévő kétezerért. Ha ott lazul a szöveg, elveszítjük az olvasót.

CsJ: Voltak igen hosszú cikkeink – például Forgách András Hamlet-esszéje –, és rengetegen olvasták őket. Ha jó a cikk, az olvasó marad.

Csáki Judit

Csáki Judit

– És van jó kritika? Vannak jó kritikusok?

LF: Melyik korszakban volt a színikritika írásnak nemhogy tíz, de öt neves képviselője? Most van. A zenekritikával is ez a helyzet. Fel tudunk sorolni öt-tíz érdemi zenekritikust. Ennél soha nem volt több. Viszont annyi helyen lehet kritikákat vagy kritikaszerűségeket olvasni, hogy ezen a nagy táblán a tízet nehezebben találjuk meg, mint régen a hármat.

CsJ: Ezzel azt mondod, hogy sok orgánum van, ahol közölnek kritikát.

LF: A színikritikánál mennyiségi probléma nincs, csak minőségi: nagyon hullámzó a színvonal. A komolyzene-kritika esetében sokkal nagyobb probléma az, hogy a műfaj a magyar hagyományok szerint óvatos, olykor már-már baráti jellegű.

Mivel a zenekritikusok többsége ugyanabból az iskolából kerül ki, mint a zenészek, megfigyelhető egyfajta jóindulatú óvatosság.

Ráadásul a zenészek olykor úgy vélik, hogy a kritika mintegy kötelező hódolat a munkásságuk előtt. A külföldi előadók viszont jóval könnyebben kapnak szigorú kritikát.

CsJ: Főleg, ha kritikának számítjuk azt a rengeteg blogot.

– Lehet, hogy azok nem profi kritikák, mégis megörökítenek valamit a színházi életből.

CsJ: Az egyik nagy nyomás a Revizoron az, hogy a vidéki színházakról például a hetilapokban kevés szó esik. Ez egyszerűen torz képe a mai magyar színházi valóságnak, mert

az érdekes dolgok hetven százaléka vidéki színházakban történik.

– Lehet a kritikusi szakmát tanulni?

CsJ: Én konzervatív vagyok, azt hiszem, a kritikaírás nagy része tanítható, elég baj, hogy nem tanítják.

– Tanítják, vannak ilyen kurzusok egyetemeken.

CsJ: Igen, de nem gyakorló kritikusok, hanem doktorok és elméleti szakemberek, amivel nem a PhD-t szólom le, de itt nem rájuk lenne szükség – nem csak elméletre, illetve nem arisztokratikus hozzáállásra.

LF: Én kevésbé hiszek ennek a tanítandó voltában. Ha az ember elvégez egy egyetemet, akkor már megismerkedett a számára elérhető műfajok palettájával, és ha rátekint valamire, fel tudja kritikus szemmel is idézni. Elgondolkozik, mit tart benne érdekesnek, és ha nyílt eszű ember, megvizsgálja több oldalról. Ha van tehetsége az íráshoz, ebből megszülethet egy kritikus.

Képünk illusztráció!

Képünk illusztráció!

– Hogyan lehet a clickbait-korszakban fenntartani egy kritikai portált?

CsJ: Szerintem közfeladatot látunk el. Én nem tehetem a különböző rezsimektől függővé, hogy mi mikor kellünk, ez nem attól függ, hogy az aktuális kormánynak lövése van-e a kultúráról vagy sem. Mi vagyunk, és tovább fogunk tartani, mint azok a kormányok, amelyek tesznek a kultúrára.

– Miről érdemes kritikát írni? Az év rögtön egy Mága-koncertkritikával indult a Librariuson, egy echte „fikázással”, ha úgy tetszik, amelyet a magyar sajtóban számos helyen szemléztek. Érdemes kritikát arról írni, ami ennyire rossz?

Nem kellett sokáig várni, meg is született az Év Zenekritikája

Kapcsolódó

Nem kellett sokáig várni, meg is született az Év Zenekritikája

Két üveg Mága-bor sem tudta megmenteni a prae.hu vitriolos tollú kritikusát a Mága Zoltán koncertjével járó traumától.

LF: Érdemes, és nem is csak azért, mert sokan elolvassák. Úgy gondolom, hogy nem mondhatunk le a minőség jelszavával azokról a témákról, amelyeket nem ezer vagy tízezer ember néz meg, hanem naponta milliók. Szűklátókörűségnek tartom, ha nem foglalkozunk a „vacakkal”: mert ez is kulturális produktum, és megérdemli a kritikai szemléletet.

Hadd maradjon nyoma annak, hogy mit váltott ki azokból, akik értelmes ésszel hallgatták-nézték.

Véleményözönben élünk. Mindenki hiszi, hogy fontos és a másokéval egyenértékű a véleménye, de a kritikának azt kell megértetni, hogy ez nem okvetlenül van így. A vélemény akkor válik fontossá, ha kellően gazdag, átgondolt, kifejtett, és képvisel egy értékrendet. Több annál, hogy nekem tetszett vagy nem.

Ahogy a globális felmelegedéssel vagy a kötelező oltásokkal kapcsolatban nem dönthetünk többségi szavazás útján,ugyanígy az esztétikai kérdésekben sem.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Klasszikus

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Színház

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Plusz veszprémfest

Újra opera Veszprémben

Erős programmal várja közönségét az idén 15. évét ünneplő VeszprémFest.
Plusz kult50

Kiderült, kik ők: Íme a kultúra 50 arca 2018-ban

Megvan A kultúra 50 arca. A legújabbak. A Fidelio 2018-as KULT50 kiadványát június 7-én délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban. A lap először 2017-ben jelent meg, akkor a hazai kultúra másik 50 arca szerepelt benne. Az új névsor alább olvasható.
Plusz gasztro

Eper minden mennyiségben!

Az eper, szamóca vagy egyes tájakon szeder névre hallgató, a rózsafélék családjába tartozó tavaszi gyümölcs sokak kedvence. Ehetjük magában, de számtalan módon elkészíthetjük, ezek közül válogattunk most néhány szokatlan receptet és eperrel kapcsolatos érdekességet.
Plusz ajánló

Erős kezdés: ősbemutatóval, Blahalouisiana szimfonik koncerttel és egy kortárs drámával indítja az évadot a Kultkikötő

Június 22-én, pénteken az Anyám, a nyolcadik kerület! című előadás ősbemutatójával, valamint a Heisenberg című darabbal nyitja meg az idei, szám szerint 13. évadát a Kultkikötő.
Plusz balaton

Nyár, kultúra, Balaton

Magyarország és a Balaton-part leghosszabb összművészeti fesztiválja 2018. június 22-én kezdődik, és egészen augusztus 26-ig tart.