"Én vagyok a világ legboldogabb embere! Párizs legszebb háztetői az irodám: felettünk az ég és itt vannak a méheim" - mutatja valóban szokatlan munkahelyét Audric de Campeau, városi méhész. A francia férfi 2013-ban indította el vállalkozását és hozta létre a saját mézmárkáját, a La Miel de Paris-t.
Nagyon stresszes és szorongó alkat vagyok és hiperaktív, de a kaptárak közelében nem lehetsz sem stresszes, sem szorongó, mert megérzik az idegességedet és megcsípnek,
vagyis rosszul látod el a munkádat. A legjobb nyugtató, amit találtam, az a méhészkedés. Rákényszerít arra, hogy összpontosíts, figyelj és elfeledkezz az időről."
"Eredetileg nem méhekkel kezdtem. Párizsban nőttem fel, de a szüleimnek volt egy háza Champagne-ban. Hétvégenként oda jártam és salátát, retket, paradicsomot ültettem. Aztán azt mondtam magamnak: Kell egy kaptár! Ezzel az volt a baj, hogy az édesapám allergiás" - idézi fel a kezdeteket Audric de Campeau. A férfi nemcsak a mézet adja el, hanem az érdeklődőket akár körbe is vezeti a háztetőkön és megmutatja a kaptárait. "Azok a tetők alkalmasak, ahova sokat süt a nap. Párizsban az Invalidusok házával, az École Militaire-vel és a Museé d'Orsay-val kezdtem."
A párizsi méhtartásnak az is kedvez, hogy a város közparkjaiban és az erkélyeken húsz éve tilos a vegyszerek használata.
Ezt a szabályt néhány éve kiterjesztették a temetőkre is. Vagyis a városi virágokból származó méz vegyszermentes.
Méhészkedés a Musée d'Orsay tetőjén (Fotó/Forrás: www.lemieldeparis.com)
Nem Audric de Campeau az egyetlen, aki ezt az elfoglaltságot választotta Párizsban. A méhészkedésnek nagy hagyományai vannak itt: az Opera környékén harminc éve, a Luxemburg kertben 150 éve tartanak méheket. Az utóbbi években azonban különösen népszerű lett ez a hobbi a New York Times cikke szerint. Valószínűleg ebben az is közre játszik, hogy a méhészek ezzel is a környezetvédelme érdekében cselekszenek.
A becslések szerint ezernél is több kaptár található városszerte. Méhészeti kurzusok indulnak, közösségi kertek igényelnek kaptárakat az önkormányzattól, vannak vállalatok, akik bérbe adnak ki kaptárakat.
Akadnak olyan magánemberek is, akik az erkélyükön tartanak egy-két kaptárt, mint Armand Malvezin, aki már 33 éve foglalkozik méhekkel. Szerinte nem sokban különbözik attól, mintha az embernek kutyája lenne. Naponta kétszer rájuk kell nézni egész évben. A méhek egy idő után megismerik a szagát és nem is bántják. Csak az okozott zökkenőt a kapcsolatukban, amikor hallókészüléket kapott, mert a rádióhullámok valószínűleg zavarták a rovarokat, akik támadtak. Így most kiveszi a hallókészülékét, amikor gondozza a méheit.
(via Atlas Obscura, The New York Times)
hírlevél
