Plusz

Az Operaház elhaló lelke, avagy mivé lesz a muzsika?

2011.12.15. 23:11
Ajánlom
A Magyar Állami Operaház mai helyzete az egyik legjobb példa arra, hogyan fojtogatja indáival az öncélú hierarchia az alkotó életet, és teremti meg a kétségbeesésből fakadó félelmet.

„...Igazság nélkül szemétre hányt dög vagyok,
láthatatlan bú zápfoga.
Társai a Hazug Gyilkos kezén rabok,
gy
őz elnyomói tábora,
rendeleteivel mindenkit utolér,
megöl, proskribál, tönkretesz,
elhervasztja az életet. Szívem felé
irányította t
őrömet.
Történelmét megírni, kérdem, ki marad?..."

Andrē Chēnier: Jambusok

A Magyar Állami Operaház mai helyzete az egyik legjobb példa arra, hogyan fojtogatja indáival az öncélú hierarchia az alkotó életet, és teremti meg a kétségbeesésből fakadó félelmet. Az Operában a hierarchia ugyanis már egyre kevésbé a kvalitások természetes elrendeződésének eredménye, mint inkább a túlélésre játszó nyers érdekérvényesítés színtere. Egy színtér, ahol az emberek nyelvét elsősorban már nem a szellemi kultúra, hanem, a túlélésért való versengés mozgatja. Így a házban egyre inkább az egyéni önkény és a státuszharc kerül előtérbe. Ebben a helyzetben előfordulhat, hogy a karmester is megzavarodik, mert megkeverik, és kibillen a muzsika lelkének világából. Jelenleg ugyanis nem az Opera önálló lelke működteti az intézményt, hanem egy finánc hatalmi erő.  Ez az erő mindent megtör, a lelket nem ismeri, így a muzsika házát is mozsárként kezeli.

Az intézményben egykor még léteztek személyek, akik hordoztak egy minőséget: ha elvették a státuszukat, akkor is emberként tudtak megmaradni az Operában. A pozíció elvesztése nem jelentette integritásuk megbontását. Amennyiben egy kvalitással rendelkező műszaki vezetőt megfosztottak volna a státuszától, akkor éppúgy tudott volna dolgozni egy asztalos, villanyszerelő vagy díszítő mellett. A hierarchia önkényétől függő személy azonban erre nem képes, hisz ő nem integráns egészként van jelen az intézményben, csupán alkatrészként. Az öncélú hatalom hajcsárai csakis a hatalom irányába alázatosak. Az alkotót és az alkotást természetüknél fogva nem tisztelik, hisz arra nem, mint „szentre és sérthetetlenre", hanem mint a túlélés versenyének résztvevőire tekintenek. Ez a nyers „darwinizmus" a művészetet anyagivá, a fogyasztás tárgyává teszi. A kultúrát azonban ezzel épp lényegétől fosztja meg. Minden, ami marad, félő csupán csontvázzá válik. A hatalmi hierarchia emberének a munka nem szolgálat, hanem elsősorban „kihívás". Ezen embertípus a szakmára, az emberre, és a kultúrára elsősorban nem önálló alkotásként, hanem mechanikus részegységként tekint. Az ésszerűség címén fejezgetnek, miközben a gépszerűség jegyében még nagyobb fejet növesztenek. A bürokrata számára ugyanis az alkotó, csak gép, az alkotás, gyártás. És az Opera maga a gyár.

A gépember térnyerésével a muzsika házát egyre inkább eluralja a lelketlenség. A lelkiismeretre „veszélyesnek" ítélt személyeket, pedig kitiltják az Operából. A dal színházát vezető erőknek végre szembe kellene néznie az épülettel szemben álló „szellemszállóval", a volt Balettintézettel, mely vészjóslóan susogja a jövőt: ha véglegesen mindenkit eltipornak, az Opera nem élők, hanem élőhalottak, „emberalatti emberek" házává lehet. Ahol ugyanis a társulat lelkileg egyre nyomottabb, kiszolgáltatottabb állapotba kerül, ott az élet pusztán a túlélésre koncentráló vegetatív szintre süllyed. Ma az operai kultúra házában kényszeredett mosollyal és az elapadó erőforrás minisztériumának csalárd ígéreteivel leplezve mondják ki az emberek felett az ítéletet - a művészek és a műhelyek tekintetében egyaránt. Például az elmúlt hónapokban a ház műhelyei extra üzemben dolgoztak szünetek nélkül, esetenként munkaszüneti napokon is. Köszönhetően a vezetőség részéről korábban át nem gondolt szoros határidőknek (Bánk Bán, Boccanegra, Don Giovanni). A műhelyek összeszorított foggal, de a hűség jeleként erejükön túl teljesítettek. Eközben a „megbecsülés" jeleként az igazgatóság már az ünnepekre készült, és közölte egyes vezetőkkel a meglepetést: ki kell választani azon személyeket, akiket - miután a produkciók megmentésének munkálataival végeztek - el lehet bocsátani.

Az idők jele, ha az intrika és a politika szövevényeinek hálójában belép Don Giovanni az Operába. A hatalmi ösztön falánkságából elkövetett merénylet azonban elkerülhetetlenül szembesíti az Operaház szellemével, amely végül magával vonszolja, és a mélybe rántja. Don Giovanni tragédiája ugyanaz a lázálom, mely forradalmi, politikai síkra fordítva a jakobinusok hatalmi tobzódásában kulminált. Ebben a lázálomban a lelkiismeret elől való menekülés a hatalmat éhes bestiává változtatja, mely mindent felfal, hogy végül önmagát eméssze el. A szellem nélküli hatalom ugyanis nem az életet, hanem a halált szolgálja. A „bestia" az élők fejét veszi, sorsát azonban el nem kerülheti. A hatalmat a lelkiismerettel szembesítő tüzes poéta, Andrē Chēnier is erre mutat rá. A költő kezdetben maga is a szellemtelenség hatalmának megtévesztettje, és így akaratlanul is a „nagy szajha" támogatója. Miután azonban a költő felismerte annak viselkedését, lélekölő kegyetlen voltát, szembeszállt vele. A szellemi ember lényege ugyanis, hogy nem fél, hisz létének centruma a túlélés felett áll. Így azzal zsarolni nem lehet. A szellemi kultúra feltétlen híve a terrort semmilyen szinten nem támogatja. Legyen szó egy nyíltan jakobinus, vagy a lelkeket humánusan gyilkoló „emberarcú" hatalom bürokratikus félelemkeltéséről.

Lehet-e valódi kultúráról beszélni ott, ahol a kultúra szolgálói félelem alatt állnak? Lehet-e arról beszélni, hogy a Magyar Állami Operaház a valódi szellemi kultúrát szolgálja, mikor olyan erők önkényének van kiszolgáltatva, mely a kultúrára csak eszközként, szolgáltatásként, piaci termékként tekint?

A néhai királyi intézményt egykor viselkedésekkel, tudatossággal és a muzsika lelkével kovácsolták teljessé. Az Operának lelke volt és így zenei hatalma. Az önálló lélek eltüntetésével azonban a ház Apollón helyett egyre inkább a kufárok színterévé lett. Vajon hol van az, az „ősi kovács", aki végre nem a kereskedők önkénye, hanem az istenek rendje szerint kovácsolná a helyére a jelenkori opera házát, a dal összetört olimposzi világát?

 

egy harang az Operából

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

80 éves korában elhunyt Bartalus Ilona zenepedagógus, karvezető

Az Artisjus-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett zenepedagógust, karvezetőt, a Duna Televízió egykori főszerkesztőjét és zenei vezetőjét hosszan tartó betegség után, 81. életévében érte a halál.
Klasszikus

A legendák köztünk élnek – Búcsú Orczi Géza előadóművésztől

Az Artisjus-díjas ütő- és pengetős hangszeres művész április 9-én, 65 éves korában hunyt el. Orczi Géza hangszerkészítő mesterként és restaurátorként is tevékenykedett, halálával kifejezhetetlen űrt hagy maga után.
Jazz/World

Vers és elektronika a költészet napján – páros interjú Pátkai Rozinával és Fenyvesi Mártonnal

Elektronika teszi emlékezetessé Pátkai Rozina új lemezén a magyar verseket. Elektronikai eszközökre Fenyvesi Mártonnak is szüksége van, aki az utóbbi időben hangmérnökként és producerként legalább annyit dolgozott, mint gitárosként. Az életben egy párt alkotnak, kézenfekvő volt, hogy együtt ültetjük őket mikrofon elé.
Könyv

Szállj költemény – Kortárs költemények, katonás színészek előadásában

A Katona öt színművésze, Ónodi Eszter, Pálmai Anna, Rezes Judit, Tasnádi Bence és Vizi Dávid mondják el kedvenc kortárs költőik egy-egy versét a költészet napja alkalmából.
Színház

Egy olasz művész életre kelti a szobrokat – így nézhetett ki az egyik legismertebb ókori drámaíró

Az ókor nagy költői és énekmondói ma már csak fehér márványszobrokról és stilizált képekről néznek vissza ránk üveges szemmel, és elképzelni is nehéz, hogy egykor ők is homlokráncoló, keményen dolgozó, vagy éppen kocsmákban mulatozó, élvezeteket hajszoló emberek voltak.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz ajánló

Ingyenes online koncertet ad Gerendás Péter

Április 13-án ünnepli 65. születésnapját a Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, elődadóművész, aki folytatva „Önök kérték” sorozatát, újra ingyenes koncertet ad.
Plusz hír

Tom Jones mellett kizárólag hazai művészek lépnek színpadra az idei VeszprémFesten

Az eredetileg meghirdetetthez képest később, augusztus közepén rendezik meg az idei fesztivált.
Plusz gyász

Elhunyt Fülöp herceg

Életének századik évében elhunyt Fülöp edinburghi herceg, a brit uralkodó, II. Erzsébet királynő férje – közölte pénteken a Buckingham-palota.
Plusz Zöldhullám

Évente 50 ezret spórolhatunk, ha nem dobunk ki ételt

Azon túl, hogy egy átlagos magyar család évente akár 50 ezer forintot spórolhatna a tudatos, otthoni élelmiszer-gazdálkodással, a jelenlegi pazarlás komoly környezeti problémát is okoz a világban. Hogyan lehetne ezen segíteni? Erre válaszol a Klímapolitikai Intézet.
Plusz Zöldhullám

A méhek különösen vonzódnak a kék virágokhoz

Az emberi szem a virágos növények mindössze 7 százalékát érzékeli kéknek. A méhek viszont ezt a színt látják a legerősebben, és jobban vonzódnak hozzájuk. A festékanyag előállításának nehézsége, valamint a beporzók színérzékelése is szerepet játszik a kék virágú növényfajok ritkaságában.