Ritkán adódik olyan operai élményem, amikor azt érzem, hogy egy művész minden szavával és hangjával éli a szerepét. Bánk alakjának megformálásakor Jánosnál együtt volt a zene és a kifejezés. Mert falzetthangokat énekelni, mert pianókat mutatni, hangjával mindent megtett azért, hogy a zenéből a színház szülessen meg. Nagy és egyre nagyobb művésznek tartom őt, ugyanakkor megjegyzem: mindenki jól szerepelt, és Héja Domonkos nagyszerűen vezényelt.
A Bánk bán-nak helye van az Operaházban. Már most biztos, hogy a jövő évadtól visszatérünk egy komoly tradícióhoz: szeptember 4-én újra ezzel a darabbal nyitja új szezonját az Operaház. Annyi bizonyos, hogy a Csikós Attila-Velich Rita-féle díszlet-jelmez lesz a színpadon Káel Csaba rendezésével, ám Csabával már arról tárgyaltam a napokban, hogy jó volna a szerző születésének évfordulóján elhangzott zenei anyaggal színre vinni az előadást, természetesen némi igazítással (az ősváltozat a jövő zenéje...).
Kocsár Balázsék Debrecenben már bemutatták az eredeti Bánk bánt, és úgy gondolom, jó út követni az értékes, értelmes kezdeményezéseket, jó út megmutatni a hazai operajátszás megteremtőjének valódi gondolatait. Visszatérni az eredeti változathoz nem Nádasdy Kálmán kritikája - amit Rékayval tettek, az ő idejükben szokás, sőt, talán divat is volt. Azok a részek azonban, amelyek változtatásaik nyomán kimaradtak a darabból, véleményem szerint értékes részei a magyar zenei hagyományoknak. Bartók és Kodály munkásságának hatására pejoratív értelmezést kapott a verbunkos zene. Szerzői koncepciójukban a népzenei hagyomány integrálása állt a középpontban, ami által a figyelem perifériájára került a magyar műzene, holott abszolút hungaricum. Ha Brahms vagy Haydn muzsikájában bárhol a világon felfedezik a verbunkos motívumokat, azonnal Magyarországhoz kötik - ez a tradíció sajnos pont idehaza halt el, talán ennek hatására kerültek ki emblematikus dallamok az eredeti műből.
Fontos lépést tettünk meg, hogy még komolyabban fogalmazzak: kulturális küldetést hajtottunk végre az ősváltozat bemutatásával. A közönség tetszésnyilvánítása mellett nagy örömömre szolgáltak Erkel Tibor, az Erkel-család örökösének köszönő szavai.
Válaszok a fórumon felvetett kérdésekre:
vörösbegy kérdésére (@2): Igen, lesz barokk repertoárja az Operaháznak. Nemrégiben járt nálam Vashegyi György, aki egy régizene központ létrehozására kapott lehetőséget (amire szerintem hazánkban nincs is alkalmasabb személy). Megállapodtunk, hogy együttesével már a jövő évad júniusában színre visznek egy Rameau-operát.
Orfeusz kérdésére (@3): A májusünnepről és Renée Fleming koncertjéről: úgy tudom, nincs veszélyben az előadás, semmiféle jelzés nem érkezett hozzám arról, hogy a művésznő lemondaná budapesti fellépését.
Zsölény bejegyzésére (@6): Fischer Ádámot nagyon tisztelem, a 2011/12-es évadra magam tárgyaltam vele a budapesti Operaház-béli vezényléseiről. Megértem a helyzetét, hiszen magam is kétszer éltem meg, hogy egy-egy kormányváltást követően felállítottak a pozíciómból vagy ellehetetlenítették a következő időszakomat. Pontosan azt szeretném elkerülni, hogy egy ilyen szituáció távol tartson a Magyar Állami Operaháztól egy kvalitásos zenészt; őszintén remélem, hogy esetünkben ez nem fog bekövetkezni.
virius kérdésére (@9): A másik online lap hasábjain publikált blogom fontos része volt az életemnek, ahol kiírtam magamból mindent, ami akkoriban foglalkoztatott. Ha lehet azt mondani, most új életet kezdtem, másik periódusba érkeztem, ez nem kevés változással jár - akár helyváltoztatással is.
hírlevél
