Valahol szimbolikus, hogy pedagógiáról beszélgetünk, éppen ma, az idei érettségik első napján. Hogy éli meg ezt az időszakot?
Idén végzős osztályom van, a hétvége és a mai nap is a bizonyítványok írásával telt, úgyhogy gyakorlati teendő is volt bőven. Másrészt pedig természetesen szorítok a diákjaimnak, hogy a céljaiknak megfelelően teljesítsenek, illetve azt az eredményt érjék el, amit az év végi jegyeik is mutatnak. Ezzel a kettősséggel élem meg az idei érettségiket.
A Mester-M Díj egyik érdekessége, hogy a diákok jelölhetik a tanárukat az elismerésre.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már korábban is voltak hasonló visszajelzések felém a diákoktól. Azt hiszem, ez annak is köszönhető, hogy amikor a tanulóimmal országos vagy nemzetközi versenyekre készülünk, tanórán kívül végzünk kutatómunkát, ami egy kicsit szabadabb légkör – nem mellesleg tőlük is megkövetel plusz időráfordítást. Rengeteget járunk terepre: konferenciákon veszünk részt, vagy épp meglátogatjuk egyetemek laborjait, és ezek során közvetlenebb kapcsolat alakulhat ki tanár és diák között. Ez egy más jellegű tevékenység, kevésbé behatárolt, mint egy tanóra. Persze, ez azzal is jár, hogy a gyerekeknek olykor a délutáni órákban vagy a hétvégén kell időt szakítaniuk rá.
Barocsai Zoltán (Fotó/Forrás: MOL – Új Európa Alapítvány)
Pedig a diákoknak manapság szinte alig van egy percük, szétaprózódik a figyelmük. Hogyan lehet motiválni őket, hogy hajlandók legyenek feláldozni a szabadidejüket?
Valóban, a diákok nagyon gyakran lefáradnak délutánra, és ilyenkor nagy adag motiváció szükséges, hogy teljes lelkesedéssel vegyenek részt tanórán kívüli foglalkozásokon. Azt gondolom, hogy egy mentortanár dolga képviselni valamiféle szakmai hitelességet, valamint felvázolni olyan kimeneti célt, ami vonzó és szimpatikus lehet. Erre mondom mindig, hogy evés közben jön meg az étvágy. El kell jutnunk egy konferenciáig, ami általában az első alkalom, ahol bemutathatják az eredményeiket, és visszajelzést, tanácsokat kaphatnak a zsűritől. Előfordulhat, hogy egy-egy projekttel pályázatokon anyagi vagy kapcsolati támogatást szerezhetnek – ezek mind-mind motivációt adhatnak.
A lényeg, hogy elindítsuk őket az úton,
a motivációt pedig azzal tarthatjuk fenn, ha újabb és újabb részcélkitűzéseket fogalmazunk meg.
Ezeken a kutatás alapú foglalkozásokon már megismerteti a diákokat a tudományos módszertanokkal, ami középiskolás korban még nem feltétlenül jellemző.
A tudományos alapú projekteket azért tartjuk fontosnak számos kollégámmal együtt, mert ezek során a diákokat alaposan felkészíthetjük az egyetemi életre. Képesek lesznek önállóan szakirodalmat keresni és tájékozódni benne, így számukra könnyebb lesz például megírni egy évfolyamdolgozatot.
Egyszerűbben bekapcsolódhatnak az adott intézmény tudományos életébe.
Rengeteg volt diákommal nagyon hamar, már az első alkalommal összefutunk az egyetemi OTDK-n, ahová az aktuális tanítványaimmal megyek. Ez mindig jó megerősítés, mert többnyire arról számolnak be, mekkora előnyt jelentett számukra, hogy korábban már részt vehettek konferenciákon. Hiszen amíg más egyetemista évekig bontogatja a szárnyait, esetleg fél egyáltalán belekezdeni, addig ők már bátran belevágnak a legelejétől. A kutatásalapú projektek minden szempontból hasznosak. Szóban kell megnyilvánulniuk, tehát fejleszti az anyanyelvi vagy az idegennyelvi kompetenciát. Mivel plakát, esszé vagy prezentáció formájában kell bemutatni az eredményeket, a digitális készségeik is fejlődnek. A természettudományok esetén a matematikai ismeretekre is szükség van. Sokáig sorolhatnám még, de összességében mégis a vállalkozói kompetenciát emelném ki, mert végső soron a legfontosabb, hogy ezekhez a projektekhez elszántságra van szükség: célokat, feladatokat kell kitűzni. Ha pedig sikerül teljesíteni őket, az jelentősen növeli a diákok önállóságát és önbizalmát.
Barocsai Zoltán (Fotó/Forrás: MOL – Új Európa Alapítvány)
A diákok motiválása kapcsán már említette, hogy a tanár hitelessége kulcsfontosságú. Mit gondol, ma milyen személyiséggel kell rendelkezzen egy pedagógus?
Ha a tanulók kapcsán szóba került az időhiány és a leterheltség, ez a tanárok kapcsán is elmondható, sok esetben egyszerűen nincs kapacitásuk ehhez hasonló, tanórán kívüli tevékenységekre. Szóval motivációra nekünk is szükségünk van. Azt gondolom, hogy a pedagógust elsősorban vezesse a tudomány iránti kíváncsisága. A kutatásalapú projektek során én magam is kimozdulhatok a megszokott közegemből, új ismeretekre tehetek szert, amelyeket adott esetben később szakmai lapokban is publikálhatok. Azt hiszem, ez a legfontosabb: motiváltnak, kíváncsinak és elhivatottnak maradni.
A díj kapcsán készült portréfilmben úgy fogalmazott, ön is sokat tanul a diákoktól.
Egyrészről valóban sok felfedezést tehetünk a tudomány szempontjából, víz és talaj témakörben kifejezetten sokat fejlődtem magam is a kutatások során. A másik pedig a dolog emberi oldala: egy-egy utazás közben vagy a mintavétel során lehetőségem nyílik hosszabban elbeszélgetni a diákokkal, megismerni őket, a gondolkodásukat, az aktuális élethelyzetüket, ami sokat segít a megértésükben.
Ha valaki ma a pedagógusi pályát fontolgatja, milyen tanácsot adna neki?
Mindenképp szeresse az embereket.
Legyen rugalmas, kommunikatív, kíváncsi, és persze egy kis humor sem árt – akkor sokkal könnyebb megtalálni a hangnemet a tanulókkal.
Emellett szeresse a saját tudományterületét. Ha megőrzi a nyitottságát – mind a világ, mind a diákok irányába –, akkor azt gondolom, a többi úgyis magával hozza az eredményeket és az élményeket.
A cikk létrejöttéhez az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) programját használtuk.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Barocsai Zoltán (Forrás: MOL – Új Európa Alapítvány)
hírlevél
