A Néprajzi Múzeum hangarchívumában egy bő évszázad alatt több tízezernyi dallamadatot tartalmazó analóg gépi hangfelvétel halmozódott fel, ezek közül jelentős tételt tesznek ki a fonográf-felvételek.
A fonográfot a 19. század utolsó éveiben Vikár Béla használta elsőként Európában népzenei gyűjtésre, ezzel a párizsi világkiállításon nemzetközi sikert aratott.
Nyomában Bartók Béla, Kodály Zoltán és tanítványaik több mint 4700 fonográfhengernyi népzenei anyagot rögzítettek a 20. század elején. A gyűjtés a magyar mellett kiterjedt a Kárpát-medencében élő román, szlovák, délszláv, rutén, német, a moldvai csángó, sőt Bartók esetében az anatóliai török és algériai arab lakosságra, továbbá a Volga-vidéki rokon népek anyagára is.
A Néprajzi Múzeum hazánkban legnagyobb, csaknem 4700 darabot számláló gyűjteményébe a legtöbb fonográfhenger Bartók Béla gyűjtései révén került: több mint 1700 tartalmazza a gyűjtéseit.
A felvételek jelentős része 1906 és 1918 között készült.
A fonográfot egészen az 1950-es évekig alkalmazták a népdalgyűjtésben – akkorra vált elavulttá a korszerűbb hangrögzítő eszközökhöz képest. A fonográfhenger anyaga a rendkívül érzékeny viasz, könnyen romlik, és a használatban kopásnak, pusztulásnak van kitéve. Igen sérülékeny, kis koccanásra is könnyen megreped, darabokra törik. A múzeum szakemberei kísérleteztek ugyan a fonográfhengerek másolásával, de az nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Később a magnószalagos átjátszás jelentett könnyebbséget, mivel itt a hengerek meghallgatásához nem volt szükség újbóli átjátszáshoz. A digitális technika fejlődésével lehetőség nyílt a magnószalagok digitalizálására, amely eredményeként
a Néprajzi Múzeum weblapján szinte az összes fonográfhenger meghallgatható.
A Néprajzi Múzeum épülete madártávlatból (Fotó/Forrás: Néprajzi Múzeum / Incze László)
Sajnos azonban a magnószalagok is sérülékenyek, továbbá a digitalizálás során nem csak a henger zaja, hanem a magnószalag problémái is kiütköztek.
A Néprajzi Múzeum ezért a még át nem játszott fonográfhengerek közreadására beszerezte a legmodernebb, dr. Henri Chamoux által kifejlesztett Archeophone készüléket, amivel közvetlenül lehet digitalizálni, köztes hanghordozó nélkül. A 2022-ben megvásárolt eszköz segítségével a múzeum munkatársai már több mint ezer hengert digitalizáltak. Az intézmény ugyanakkor saját anyagán túl képes más gyűjtemények fonográf-felvételeit is feldolgozni szolgáltatás keretében.
A múzeum gyűjteménye idén 118 különleges fonográfhengerrel gyarapodott. Bartók 1913 nyarán indult észak-afrikai gyűjtőútjára. Az utazását betegsége miatt meg kellett szakítania, a világháború pedig megakadályozta a gyűjtés folytatását, de így is 118 fonográfhengerre vett föl dallamokat, amelyeket később gondosan lejegyzett.
Bartók Béla jogutódjának, Vásárhelyi Gábornak köszönhetően a fonográfhengerek 2023-ban a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe kerülnek letétként
– ezeket a hengereket is már az új módszerrel digitalizálja a múzeum, az Archeophone segítségével. Az intézmény ugyanakkor a fonográfhengereket a legkedvezőbb körülmények között tárolja új épületének speciális kialakítású, klimatizált raktáraiban, valamint tartalmukat online közzéteszi.
Április elsején tematikus nap keretében lehet betekinteni ebbe a munkába:
az eredeti fonográfhengereken rögzített felvételek mellett további hanghordozók, a gyűjtemény sajátosságai, kulisszatitkai is megismerhetők, köztük a speciális készülék, az Archeophone is. A szombati tematikus napon a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanárainak és hallgatóinak segítségével bemutatókon vehetnek részt, ahol arra keresik a választ, hogy hogyan és mit lehet tanulni ma az egykori fonográfhengeres gyűjtésekből. A nap módszertani bemutatóval és Bartók fonográfhengeres gyűjtései által inspirált koncerttel zárul.
A programra ide kattintva lehet regisztrálni.
Fejléckép: Bartók Béla (Fotó/Forrás: Zenetudományi Intézet)
hírlevél
