Plusz

Bartók-napra szeretettel

2011.04.25. 08:00
Ajánlom
Bartók Bélához fűződő viszonyom különlegesnek mondható. Míg mások Mozart vagy Beethoven zenéjén keresztül ismerkednek meg a komolyzenével, én Bartókkal kezdtem.

A mai napig ő a kedvencem, az ő zenéjének, művészetének köszönhetően váltam zeneértő-zenekedvelő emberré, így nem túlzó kijelentés az, hogy megváltoztatta az életemet. Ezekkel a gondolatokkal indultam a Művészetek Palotájába március 25-e jeles napján, hiszen ezen a napon született Bartók, éppen 130 éve. (Itt jegyezném meg, hogy a 130 kerekebb szám, mint 2006-os Bartók-évben a 125 volt, ezért több rendezvényt vártam volna idénre, akár a Liszt-évvel párhuzamosan is.)

Mikor átfutottam a műsorfüzetet, akkor tűnt fel igazán, hogy egy Bartók-esten miért vannak túlerőben a Kodály művek? Kodály és Bartók közötti baráti kapcsolatról mindenki tud, de én máshogy állítottam volna össze a programot. Mondjuk egy Kodály-mű helyett a Cantata Profanát, a fiatalkori (és a közönség által kevésbé ismert) I. szvit helyett a Táncszvitet, ne adj' isten a Zenét húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, az „ütősebb" lett volna.

Aztán a színpadon egyszercsak kigyúltak a fények, a zenészek is bevonultak, feszült csönd lett, majd tapsvihar támadt: a karmester, Kocsis Zoltán is színre lépett. Három nyelven, japánul, angolul és magyarul köszöntötte a hallgatóságot. Jogos, ha az olvasónak szemet szúr a japán nyelv említése: a katasztrófa áldozatai emléke előtt a koncert előtt egyperces, néma felállással tisztelegtünk. Utána, mintegy nemes gesztusként, Kocsis bejelentette, hogy a kollégáival arra jutottak, hogy a japán katasztrófában elhunytak tiszteletére előadnak egy bónusz művet, ami nem szerepel a programban. Ez meg is történt, a gyönyörű Mozart Szabadkőműves gyászzenét hallhattunk, kiváló előadásban.

Majd egyből belecsaptak a húrok-billentyűk-miegyebek közé a Bartók-szvittel. Ahogy eddig jó pár alkalommal láthattam-tapasztalhattam, úgy most is megnyugvással konstatáltam, hogy Kocsis a lehető legnagyobb alázattal nyúl Bartók műveihez, zongorista és karmester minőségében egyaránt. A fentebb említett aggályaimat megtartva, azt le kell szögezni, hogy maga az I. szvit nagyon jó mű, annak ellenére, hogy csak nyomokban találhatók meg benne a Bartóki jellegzetességek. Az útkereső Bartók egy korai alkotása ez, későromantikus hatásokkal, magyar népzenei elemekkel (amikről csak az egy évvel későbbi, 1906-os népdalgyűjtő útja során derült ki, hogy nem a magyar paraszti zenéből származnak, hanem népies műdalokból). Az első tétel ünnepélyesen hömpölyög, a második bensőségesen fortyog (helyenként heves kitörésekkel), a prestoból már néha-néha felismerte az egyszeri hallgató Bartók keze nyomát, a negyedik tétel feleleveníti a mű alapgondolatát, amit a zseniális utolsó tétel összegez, tesz teljessé. Magát az előadást fölösleges jellemezni. A Nemzeti Filharmonikusok hozta a megszokott magas színvonalat. Nekem nem tűnt fel semmiféle baki, ha azt leszámítjuk, hogy a mélyen tisztelt publikum a harmadik vagy negyedik tétel után bizonytalan tapsviharban készült kitörni, amit Kocsis rendre leintett.

A szünet után a második félidő a Kállai kettőssel kezdődött, amikor már kórus is szerepelt a Nemzeti Énekkar „személyében". A mű fantasztikusan szólt. A cimbalmok tisztán, érthetően zengtek, a szimfonikus zenéhez szokott vonósok kicsit esetlenül kivitelezték a népi vonókezelést, de annyi baj legyen, megoldották!

Az utána következő Budavári Te Deum című monumentális darabban mutatta ki a kórus igazán a foga fehérjét. Mivel nekem néhány évvel ezelőtt volt lehetőségem énekelni ezt a művet a pécsi Mecsek Kórus tagjaként, így eléggé ismerem ahhoz, hogy szükség esetén bele tudjak kötni. De szerencsére nem volt mibe. Végig énekeltem magamban a kórussal együtt a basszus szólamot, több apró részletet is kihallottam, amit esetleg nem mindenki hallott a közönségből, de így sem találtam hibát, a kórus különösen szépen, erőteljesen, tökéletesen szólt. Egyedül azt nem értettem, hogy az első énekszólónál miért énekelte be a kórus a szólisták részét (Tu Rex gloriae, Christe). De ez a kis módosítás nem változtatott az előadás kiválóságán.

Összességében pár apró hibától eltekintve mesterien kivitelezett, élvezetes hangverseny volt. A műsor összeállításának milyenségéről alkotott véleményem fentebb ecseteltem, abban viszont reménykedni lehet, hogy a 135 vagy 140 éves évfordulón majd Bartók lesz túlerőben Kodállyal szemben... 

A Nemzeti Filharmonikusok estje Bartók születésnapján 

2011. március 25. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Tavaszi Fesztivál 2011

Km.: Bazsinka Zsuzsanna, Wiedemann Bernadett, Juhász Tamás, Kovács István (ének), Nemzeti Filharmonikusok, Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás), MR Gyermekkórus (karig.: Thész Gabriella)
Vez.: Kocsis Zoltán

Bartók: I. szvit nagyzenekarra, op. 3
Kodály: Kállai kettős; Budavári Te Deum

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„A művészeten sírni kiváltság” – Vásáry Tamás 85 éves

Augusztus 11-én nyolcvanöt éves Vásáry Tamás Kossuth-díjas zongoraművész, karmester, a Magyar Szent István Rend birtokosa, a nemzet művésze.
Klasszikus

Rendeltek egy pepperonit, a pizzafutár egy Beethoven-szonátát is eljátszott ráadásként

Íme egy sztori arról, hogy az is arany lehet, ami nem fénylik. A tizennyolc éves Bryce Dudal pizzát kézbesített Detroitban, amikor észrevette, hogy a házban egy zongora áll. Nem tudott ellenállni.
Vizuál

24 óra alatt eltűnt a legújabb utcai Banksy-mű

Az egyik legismertebb kortárs művész minden munkájának feltűnése eseményszámba megy. Ilyen hamar viszont ritkán tűnnek el alkotásai.
Tánc

50 éves Bozsik Yvette, akinek bátorságát még Pina Bausch is elismerte

Saját nevét viselő társulata az ország egyik kiemelt, nemzetközileg is elismert kortárs táncegyüttese.
Színház

Elhunyt Kerényi Imre

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató hosszú, türelemmel viselt betegség után, életének 75. évében családja körében hunyt el.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Plusz hírek

Parazita élt a szemében - képet festett róla

Sok művész merít ihletet az saját élményeiből, akár szenvedéseiből - Ben Taylor viszont ennél is tovább ment: azt állítja, képének csak részben ő az alkotója.
Plusz ajánló

„A folyamatos mozgás tesz minket teljessé” – a Fidelio programjai a Sziget 6. napján

A Fidelio Színház- és Táncsátor hétfői kínálatában Cserepes Gyula lehámozza a nézők szégyenlősségét, miszerint a hangszer és a színpad érinthetetlen, a dél-koreai Silentium című produkció pedig bemutatja, hogyan töltődik fel a testünk és a lelkünk. Nézz be hozzánk!
Plusz ajánló

Egy férfi fantáziálásának megvalósulása – a Fidelio programjai a Sziget 5. napján

Repkednek a csókok, szétnyílnak a lábak, ringanak a csípők és magasba emelkednek a fenekek – mindez Roy Assaf Lányok című előadásában, amely után lehetőségünk van megnézni a fiúkról szóló verziót is ugyancsak ezen a napon. Vár a Fidelio Színház- és Táncsátor a Szigeten!
Plusz ajánló

A test mint dinamikus tárgy – a Fidelio programjai a Sziget 4. napján

A Fidelio Színház- és Táncsátor színpadán szombaton is álomszerű képek váltakoznak majd, miközben a kettősségből egység, ismeretlenekből pedig barátok alakulnak. Erre nyújt kiváló példát a Szlovéniából érkező Alien Express című előadás. Gyere el, és győződj meg róla!
Plusz ajánló

Mi rejlik egy félénk arc mögött? – a Fidelio programjai a Sziget 3. napján

Mi az, ami bezár és elválaszt minket? Mi az, ami megnyit és felszabadítja a korlátokat? A Fidelio Színház- és Táncsátor pénteki kínálatában szereplő produkciók segítenek megérteni, hogyan működik a fantázia, és hogyan konstruálunk új, párhuzamos valóságokat azért, hogy élhetővé tegyük jelenünket vagy újrarajzoljuk a múltunkat. Gyere el, és nézd meg, mennyivel több rejlik az emberben, mint azt elsőre gondolnád!