Plusz

Belekóstolnánk egymás emlékeibe? - Egy food designer a jövő ételeiről

2019.02.17. 11:05
Ajánlom
Van-e ízük az emlékeknek? Vagy fordítva, milyen emlékek kapcsolódnak egy „egyszerű” vasárnapi ebédhez? Hívhat-e időutazásra egy desszert, egy süti? Góg Angéla food designer nem egyszerűen ételeket tervez, hanem a hozzájuk kapcsolható/kapcsolódó szociális attitűdöket is vizsgálja projektjeiben. Most éppen a jövő ételeit kutatja.

Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, a food design több annál, mint hogy egy étel kockás vagy kerek, fehér vagy piros.

Hogy kinek mit jelent a food design, nagyon eltérő lehet, az azonban közös, hogy

a tervező nem egyszerűen egy ételt vagy ételsort kreál, hanem azzal valamit el is szeretne mondani. Lenne tehát üzenet is.

Az üzenet anyaga az étel, egy minden érzékszervünkre ható eszköz, amivel sokkal többet tudunk elmondani, de legalábbis nagyobb hatást tudunk elérni, mint azt alapból gondolhatnánk. Bizonyos szempontokból ugyanolyan eszköz, mint bútortervezés esetében mondjuk a fa, benne vannak mindazok a tárgytervezési attitűdök is, csak sokkal izgalmasabb, mert meg is lehet enni.

angi-171605.jpg

Góg Angéla (Fotó/Forrás: Fidelio)

Én inkább azt tartom food designnak, ami tartalmazza ezt a fajta tervezettséget (is), ami nem csak a látványelemekről szól. Alapvetően persze formatervező vagyok, így ebben a tervezési folyamatban ugyanúgy szerepet kapnak a tárgytervezési ismérvek, mint „rendesen”, hogy legyen ergonomikus, szép, valóban meg lehessen fogni, ne essen azonnal elemeire. Fontos tehát a használhatóság, hogy be tudja tölteni az alapfunkcióját mind formailag, mind színben, mind ízlelés szempontjából, azaz élvezeti cikként is. Számomra azonban ennél talán fontosabb, hogy ezen keresztül valami többet is el tudjak mondani.

És miket üzensz?

Ez mindig más, de alapvetően nagy vágyam foglalkozni azzal, hogy az étel mennyivel többet is jelent annál, mint hogy megesszük és élvezzük, mert finom, hanem hogy mennyi emléket őrzünk, és megmutassam, hogy ez sokkal alapvetőbb dolog ahhoz, hogy kiderüljön, mennyire kapcsolódunk egymáshoz. Ha együtt eszünk, vagy megmutatjuk egymásnak az ételeinket, vagy az egymás ételeihez kapcsolódó emlékeket, akkor olyan, sokkal nagyobb töltetű kapcsolati háló alakul(hat) ki közöttünk, ami amúgy nem biztos, hogy létre tudna jönni.

A képre kattintva galéria nyílik!

Az például egy nagyon fontos üzenetem, hogy figyeljünk, fókuszáljunk arra, ami körülvesz és körülvett bennünket.

Erre az érzékszervi „időutazásra” épült több nagy projektem is, például a diplomamunkám, az Emlékek cukrászdája, amely több száz személyes történet alapján tervezett, öt süteményből álló sorozat. Hívószavai: mama, kívánság, vasárnap, vakáció, bárcsak.

Az emlékezés és a szociális attitűd végigkíséri a fő projektjeidet is.

Mindkét alapvetően fontos, nagy projektem – az Emlékek cukrászdája mellett a Vasárnapi ebéd – során egyértelműen arra hívom fel a figyelmet, hogy foglalkozzunk egy belső folyamattal, a saját emlékeinkkel. Ez alapvetően mindegyikben benne van, az ételnek van egy erős szociális töltete: üzenethordozás és network kialakítása. Mint tervezőt az emlékezés, a felidézés érdekel nagyon, hiszen tapasztalatból is tudhatjuk, hogy az érzékszervi „emlékhordozás” nagyon erős impulzus,

elég egy-egy íz vagy illat ahhoz, hogy korábbi életünk mozzanatait, de egész korszakait is átéljük.

E projektekben arra teszek kísérletet, hogy ismeretlen és ismerős emberek személyes történeteinek feldolgozása alapján létrehozzak egy olyan rendszert, amely képes meglátni és értelmezni a hasonlóságokat és a közös pontokat. Az a fajta gondolkodásmód mindig is jellemző volt rám, hogy mindennek legyen miértje. Ha megkérdezed, hogy miért piros, tudjak rá válaszolni, ha azt, hogy miért esik szét azonnal, ha megfogod, arra is tudjak válaszolni.

Ékszertől az ételig

Góg Angéla ékszertervezést kezdett tanulni a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tárgyalkotó szakán, de hamar formatervező szakra váltott, ahol a social design irányzat foglalkoztatta leginkább. „Azok a projektek éltettek, amelyekben benne van az ember maga.” Tervezőként is az hajtotta, hogy hatást érjen el, „pályázatra köztéri lámpát tervezni kevéssé hozott lázba”.

Foglalkozott vendéglátással is, volt egy kávézója, a Műhely Budán, a Fő utcában, ahol rendszeresen voltak kiállítások, és a kiállítóknak célzottan tervezett mindig valamit, ott már elindult ez a fajta ételtervezés. A szakdolgozatában azt akarta bebizonyítani, hogy nemcsak lámpát, hanem ételt is lehet tervezni ugyanolyan szabályok szerint. Miután elkezdett foglalkozni az emlékezéssel meg a kötődéssel, már egyenes út vezetett a mostani munkáihoz.

Átmennek az üzenetek, csillog az ételeidet evők szeme?

Két út van: megeszed, finom, élvezed, és ennyi az ügy, vagy segítem értelmezni, hogy miért is olyan ízű, miért is olyan színű, amilyen, mit is tanít. Nyilván van, ahol erősebb a visszajelzés, amikor mondjuk egy Vasárnapi ebédnél kapok történeteket, beszélgetek az emberekkel, de van olyan is, hogy 10-ből kettőnek csillog a szeme, kettő zavarban van, a többiek meg maximum érdektelenek.

Ez attól is függ, hogy mennyire engedi a szituáció, az alkalom. Szeretem végigkísérni a vacsora lépéseit, segíteni az értelmezést vagy épp csak felhívni a figyelmet arra, mire érdemes figyelni. Volt olyan vacsora, ahol az ültetőkártyákon a nevek helyett a cég hívószavai jelentek meg, amiket utolsó fogásként vissza is kaptak villába gravírozva a vendégek. Ezzel a design thinking első lépése kapott visszacsatolást az utolsó lépésként. (A vacsora témája ebben az esetben a design thinking gondolkodásmód volt.) De volt olyan, amikor felkértem a vendégeket, hogy vacsora közben üljenek át másik asztalhoz, mert ezzel tudták a legjobban Krúdy helyébe képzelni magukat, aki sokszor más étteremben ette meg az egyes fogásokat. (Egy Krúdy tiszteletére tervezett és rendezett vacsoránál ez fontos utalás.)

Persze valahol mindent az újdonságélmény irányít, az emberek minél többet akarnak megtapasztalni, minél izgalmasabbakat akarnak enni, és az milyen jó, ha annak van valami célja is, valamit el tud mesélni. Vagy ki tudok egészíteni úgy egy kiállítást, hogy az ne csak a pogácsa legyen, és a bor, hanem olyan megtervezett falat, ami kapcsolódik a kiállításhoz is, ehetővé tudom tenni a kiállítást.

Mit fogunk enni a jövőben?

Egyre bizarrabbnak tűnik, amit erről gondolok, de ebben is a legfontosabb számomra az emberi hozzáállás. Azaz

lehet, hogy a szükséges fehérjét például bogarak formájában visszük be, vagy 3D nyomtatós étel meg kapszula lesz, amiket robotok kínálnak majd virtuális kávézókban,

de itt is mindig az a kérdés, hogy ezt mennyire fogjuk tudni használni, és mennyire fog hiányozni az a szociális attitűd, ami például a Vasárnapi ebédben vagy az Emlékek cukrászdájában megvan.

Meg persze mi lesz az élvezeti értékkel, hiszen nemcsak az önfenntartás miatt eszünk, hanem mert szeretjük enni, amit eszünk, mert szeretjük az ízeket, szeretjük nézni, szeretjük szimatolni, megfogni. A kutatás persze a fenntarthatóságról is szól, hogy mi a vízió, ki mit mond, mi lesz a növénytermesztéssel, az állattenyésztéssel, lesz-e hús 70 év múlva, meg mi lesz a szociológiai attitűddel, működni fog-e pszichológiailag is, lesz-e emlékmegosztás. Az is lehet persze, hogy a végén lesz egy saját tervezésű projekt, kísérleti vacsora A jövő étkezése címmel, de most inkább arra fektetném a hangsúlyt, hogy kiderüljön, mit gondolunk erről.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.
Zenés színház

Kovács János az Operaház korrepetitorainak munkáját méltatta

"Szívből gratulálok nagyszerű billentyűs kollégáimnak" - írja.
Klasszikus

Jascha Heifetz ujjai lassított felvételen: ezért volt ő a 20. század Paganinije!

A filmrészlet az 1951-es Of Men and Music című portréból megmutatja, hogy a mindig tökélyre törekvő Heifetz milyen technikás játékos volt.
Klasszikus

Lehet, hogy hiába gyakorolsz, minden a genetikán múlik

Sokan úgy tartják, hogy a kimagasló eredményekhez gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás kell. Nos, ez nem igaz, sokkal több múlik a genetikán.
Könyv

Kukorelly Endre egymillió forintot ajánlott fel a Baumgarten-díj visszaállítására

Az író közösségi finanszírozásból javasolja a díj felélesztését, reagálva a nemzeti ünnepen kiosztott állami kitüntetések körüli visszásságokra.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz ajánló

Bolondítsd az áprilist az új Fidelióval!

Az ingyenes programmagazin áprilisi számában az aktuális eseménynaptár mellett megtalálod Fáy Miklós és Vámos Miklós rovatát, valamint számos interjút, többek között Mohácsi Jánossal, Béres Attilával és Dobozy Borbálával. Lapozz bele online!
Plusz kotta

Látott már kottaírógépet?

Az 1950-es évekbeli találmány soha nem terjedt el széles körben, furcsa alakjával azonban ma már zene- és dizájntörténeti ritkaság.
Plusz hiphop

Erre a zenére érik a legfinomabb sajt

Bársonyosabb és nagyobb lyukú az az ementali sajt, amelyet folyamatosan zenén érlelnek, svájci kutatók szerint a hiphop ebből a szempontból hatékonyabb, mint Mozart zenéje.
Plusz hang

Kiderült, hogy a hanghullámoknak is van tömegük

Eddig a fizika egyik alapvetése volt, hogy a hangnak nincs tömege, de kiderült, hogy van, és hat rá a gravitáció is.
Plusz kossuth-díj

Törőcsik Mari Kossuth Nagydíjat kapott

Március 15. alkalmából Áder János kiosztotta a Kossuth-díjakat. Íme a lista.