Plusz

Belekóstolnánk egymás emlékeibe? - Egy food designer a jövő ételeiről

2019.02.17. 11:05
Ajánlom
Van-e ízük az emlékeknek? Vagy fordítva, milyen emlékek kapcsolódnak egy „egyszerű” vasárnapi ebédhez? Hívhat-e időutazásra egy desszert, egy süti? Góg Angéla food designer nem egyszerűen ételeket tervez, hanem a hozzájuk kapcsolható/kapcsolódó szociális attitűdöket is vizsgálja projektjeiben. Most éppen a jövő ételeit kutatja.

Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, a food design több annál, mint hogy egy étel kockás vagy kerek, fehér vagy piros.

Hogy kinek mit jelent a food design, nagyon eltérő lehet, az azonban közös, hogy

a tervező nem egyszerűen egy ételt vagy ételsort kreál, hanem azzal valamit el is szeretne mondani. Lenne tehát üzenet is.

Az üzenet anyaga az étel, egy minden érzékszervünkre ható eszköz, amivel sokkal többet tudunk elmondani, de legalábbis nagyobb hatást tudunk elérni, mint azt alapból gondolhatnánk. Bizonyos szempontokból ugyanolyan eszköz, mint bútortervezés esetében mondjuk a fa, benne vannak mindazok a tárgytervezési attitűdök is, csak sokkal izgalmasabb, mert meg is lehet enni.

angi-171605.jpg

Góg Angéla (Fotó/Forrás: Fidelio)

Én inkább azt tartom food designnak, ami tartalmazza ezt a fajta tervezettséget (is), ami nem csak a látványelemekről szól. Alapvetően persze formatervező vagyok, így ebben a tervezési folyamatban ugyanúgy szerepet kapnak a tárgytervezési ismérvek, mint „rendesen”, hogy legyen ergonomikus, szép, valóban meg lehessen fogni, ne essen azonnal elemeire. Fontos tehát a használhatóság, hogy be tudja tölteni az alapfunkcióját mind formailag, mind színben, mind ízlelés szempontjából, azaz élvezeti cikként is. Számomra azonban ennél talán fontosabb, hogy ezen keresztül valami többet is el tudjak mondani.

És miket üzensz?

Ez mindig más, de alapvetően nagy vágyam foglalkozni azzal, hogy az étel mennyivel többet is jelent annál, mint hogy megesszük és élvezzük, mert finom, hanem hogy mennyi emléket őrzünk, és megmutassam, hogy ez sokkal alapvetőbb dolog ahhoz, hogy kiderüljön, mennyire kapcsolódunk egymáshoz. Ha együtt eszünk, vagy megmutatjuk egymásnak az ételeinket, vagy az egymás ételeihez kapcsolódó emlékeket, akkor olyan, sokkal nagyobb töltetű kapcsolati háló alakul(hat) ki közöttünk, ami amúgy nem biztos, hogy létre tudna jönni.

A képre kattintva galéria nyílik!

Az például egy nagyon fontos üzenetem, hogy figyeljünk, fókuszáljunk arra, ami körülvesz és körülvett bennünket.

Erre az érzékszervi „időutazásra” épült több nagy projektem is, például a diplomamunkám, az Emlékek cukrászdája, amely több száz személyes történet alapján tervezett, öt süteményből álló sorozat. Hívószavai: mama, kívánság, vasárnap, vakáció, bárcsak.

Az emlékezés és a szociális attitűd végigkíséri a fő projektjeidet is.

Mindkét alapvetően fontos, nagy projektem – az Emlékek cukrászdája mellett a Vasárnapi ebéd – során egyértelműen arra hívom fel a figyelmet, hogy foglalkozzunk egy belső folyamattal, a saját emlékeinkkel. Ez alapvetően mindegyikben benne van, az ételnek van egy erős szociális töltete: üzenethordozás és network kialakítása. Mint tervezőt az emlékezés, a felidézés érdekel nagyon, hiszen tapasztalatból is tudhatjuk, hogy az érzékszervi „emlékhordozás” nagyon erős impulzus,

elég egy-egy íz vagy illat ahhoz, hogy korábbi életünk mozzanatait, de egész korszakait is átéljük.

E projektekben arra teszek kísérletet, hogy ismeretlen és ismerős emberek személyes történeteinek feldolgozása alapján létrehozzak egy olyan rendszert, amely képes meglátni és értelmezni a hasonlóságokat és a közös pontokat. Az a fajta gondolkodásmód mindig is jellemző volt rám, hogy mindennek legyen miértje. Ha megkérdezed, hogy miért piros, tudjak rá válaszolni, ha azt, hogy miért esik szét azonnal, ha megfogod, arra is tudjak válaszolni.

Ékszertől az ételig

Góg Angéla ékszertervezést kezdett tanulni a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tárgyalkotó szakán, de hamar formatervező szakra váltott, ahol a social design irányzat foglalkoztatta leginkább. „Azok a projektek éltettek, amelyekben benne van az ember maga.” Tervezőként is az hajtotta, hogy hatást érjen el, „pályázatra köztéri lámpát tervezni kevéssé hozott lázba”.

Foglalkozott vendéglátással is, volt egy kávézója, a Műhely Budán, a Fő utcában, ahol rendszeresen voltak kiállítások, és a kiállítóknak célzottan tervezett mindig valamit, ott már elindult ez a fajta ételtervezés. A szakdolgozatában azt akarta bebizonyítani, hogy nemcsak lámpát, hanem ételt is lehet tervezni ugyanolyan szabályok szerint. Miután elkezdett foglalkozni az emlékezéssel meg a kötődéssel, már egyenes út vezetett a mostani munkáihoz.

Átmennek az üzenetek, csillog az ételeidet evők szeme?

Két út van: megeszed, finom, élvezed, és ennyi az ügy, vagy segítem értelmezni, hogy miért is olyan ízű, miért is olyan színű, amilyen, mit is tanít. Nyilván van, ahol erősebb a visszajelzés, amikor mondjuk egy Vasárnapi ebédnél kapok történeteket, beszélgetek az emberekkel, de van olyan is, hogy 10-ből kettőnek csillog a szeme, kettő zavarban van, a többiek meg maximum érdektelenek.

Ez attól is függ, hogy mennyire engedi a szituáció, az alkalom. Szeretem végigkísérni a vacsora lépéseit, segíteni az értelmezést vagy épp csak felhívni a figyelmet arra, mire érdemes figyelni. Volt olyan vacsora, ahol az ültetőkártyákon a nevek helyett a cég hívószavai jelentek meg, amiket utolsó fogásként vissza is kaptak villába gravírozva a vendégek. Ezzel a design thinking első lépése kapott visszacsatolást az utolsó lépésként. (A vacsora témája ebben az esetben a design thinking gondolkodásmód volt.) De volt olyan, amikor felkértem a vendégeket, hogy vacsora közben üljenek át másik asztalhoz, mert ezzel tudták a legjobban Krúdy helyébe képzelni magukat, aki sokszor más étteremben ette meg az egyes fogásokat. (Egy Krúdy tiszteletére tervezett és rendezett vacsoránál ez fontos utalás.)

Persze valahol mindent az újdonságélmény irányít, az emberek minél többet akarnak megtapasztalni, minél izgalmasabbakat akarnak enni, és az milyen jó, ha annak van valami célja is, valamit el tud mesélni. Vagy ki tudok egészíteni úgy egy kiállítást, hogy az ne csak a pogácsa legyen, és a bor, hanem olyan megtervezett falat, ami kapcsolódik a kiállításhoz is, ehetővé tudom tenni a kiállítást.

Mit fogunk enni a jövőben?

Egyre bizarrabbnak tűnik, amit erről gondolok, de ebben is a legfontosabb számomra az emberi hozzáállás. Azaz

lehet, hogy a szükséges fehérjét például bogarak formájában visszük be, vagy 3D nyomtatós étel meg kapszula lesz, amiket robotok kínálnak majd virtuális kávézókban,

de itt is mindig az a kérdés, hogy ezt mennyire fogjuk tudni használni, és mennyire fog hiányozni az a szociális attitűd, ami például a Vasárnapi ebédben vagy az Emlékek cukrászdájában megvan.

Meg persze mi lesz az élvezeti értékkel, hiszen nemcsak az önfenntartás miatt eszünk, hanem mert szeretjük enni, amit eszünk, mert szeretjük az ízeket, szeretjük nézni, szeretjük szimatolni, megfogni. A kutatás persze a fenntarthatóságról is szól, hogy mi a vízió, ki mit mond, mi lesz a növénytermesztéssel, az állattenyésztéssel, lesz-e hús 70 év múlva, meg mi lesz a szociológiai attitűddel, működni fog-e pszichológiailag is, lesz-e emlékmegosztás. Az is lehet persze, hogy a végén lesz egy saját tervezésű projekt, kísérleti vacsora A jövő étkezése címmel, de most inkább arra fektetném a hangsúlyt, hogy kiderüljön, mit gondolunk erről.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Elhunyt Heller Ágnes

A filozófus kilencven éves volt, a 444 értesülése szerint Balatonalmádiban érte a halál.
Klasszikus

Holnap kezdődik a Fesztivál Akadémia a Zeneakadémián

A Budapest legszebb helyszínein július 20. és 28. között zajló kamarazenei fesztiválon hét esti nagy koncert, mesterkurzusok, ingyenes előadások, nemzetközi hegedűverseny és számtalan kísérőprogram várja az érdeklődőket.
Zenés színház

Jesszumpeppi, az előzetes alapján borzasztónak tűnik a Macskák filmváltozata

Olyan világsztárok főszereplésével jön a Macskák című Lloyd Webber-musical filmváltozata, mint Taylor Swift, Ian McKellen és Judi Dench. Nem tűnik jónak.
Plusz

Sokkal több ilyen kölyök kéne ebbe az országba

Szokatlanul kulturált fesztiválozókra bukkantam, összebarátkoztam egy csigával, de aztán hamar tempót váltottam, ficamodott bokával toltam a Middlemist Redre. Színházat alapítottak egy erdő szélén. Bánkitó-napló négy napról.
Klasszikus

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz bánkitó

Sokkal több ilyen kölyök kéne ebbe az országba

Szokatlanul kulturált fesztiválozókra bukkantam, összebarátkoztam egy csigával, de aztán hamar tempót váltottam, ficamodott bokával toltam a Middlemist Redre. Színházat alapítottak egy erdő szélén. Bánkitó-napló négy napról.
Plusz gyász

Elhunyt Heller Ágnes

A filozófus kilencven éves volt, a 444 értesülése szerint Balatonalmádiban érte a halál.
Plusz hír

Mi a cirkusz csodája? – Dalpályázatot hirdettek

A pályázat szeptemberi döntőjén a kiválasztott dalokat koncerten adhatják elő szerzőik vagy előadóik a Fővárosi Nagycirkuszban.
Plusz interjú

Bors helyett papayamag, csili helyett téglapor

Jó fűszer nélkül nincs jó étel. De vajon mindig jó-e a fűszer? A fűszerhamisítás jól jövedelmező, ezért komoly hagyományokkal bíró „üzletág”, ami napjainkban is virágzik. Így korántsem lehetünk biztosak abban, hogy a kis tasakban azt kapjuk, amit szeretnénk, és amit kifizettünk. Tegzes Dániel fűszerkereskedővel beszélgettünk.
Plusz összművészet

Új helyszíneken és környezetbarát módon fesztiválozhatsz a Művészetek Völgyében

Július 19. és 28. között újra a Balaton-felvidék három apró települése, Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend lesz az ország központja.