Plusz

Bemutatni a bemutathatatlant

Öngyilkosság - Magyarorság 1956 - 1986 kiállítás az OSA-ban
2018.10.29. 16:05
Ajánlom
Mást mond róla a vallás és mást a filozófia; egyéni döntés, mégis társadalmi probléma. Az OSA Öngyilkosság-kiállítása nem egy könnyű esti program, de nem is annak szánták.

Akad egy rakás dolog, amiben Magyarország a világelsők között toporog, mégsem lehetünk rá büszkék: elhízás, vastagbélrák és egyéb daganatos megbetegedések - és az öngyilkosság.

Utóbbiról hihetetlenül nehéz, de kell beszélni, az egyéni döntés ellenére ugyanis társadalmi problémáról van szó.

Az OSA Archívum Öngyilkosság - Magyarország 1956 - 1986 című kiállításával ehhez a párbeszédhez kívánt hozzájárulni.

Pedig, ahogy Tóth Krisztina író megnyitóbeszédében elmondta: ez nem is kiállítás, ugyanis nincsenek képek a falon. A teremben több tucat karton-pulpitus áll katonás rendben; akárcsak az amerikai típusú, modern sírok egy temetőben. A pulpitusok tetején egy-egy kartonmappa fekszik - ezek alkotják a kiállítás valódi anyagát: fél-másfél oldalas szemelvények öngyilkossággal kapcsolatos kutatásokról, elméletekről, rendőrségi anyagokból angol és magyar nyelven. Az írások mellett a mappa fekete-fehér fotókat is tartalmaz - a Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Helyszínelő Részlegének fotóarchívumából származó képek megdöbbentőek: a halálesetek változatosak, de szinte mindegyiket a nyomor, az elkeseredettség és a magány jellemzi. 

BRFK-64-861-0384-140253.jpg

Búcsúlevelek az asztalon (Fotó/Forrás: Budapest Főváros Levéltára/ OSA)

A tárlat tíz részből áll, a mappákban található szemelvények a következő témák köré csoportosulnak: Tények, Hipotézisek, Magyarázatok, Morális statisztika, Filozófiai és morális értelmezések, Nyilvános viták, Társadalmi háttér, Szegénység, Bűnügyi fotográfia, Jelek Nyomok Részletek. A számozások segítenek az eligazodásban, de a látogatók maguk fedezhetik fel a hatalmas tudásanyagot.

Egyfajta nyomozóként barangolhatunk a teremben, bele-belekukkantva a rendőrségi mappákra hajazó dokumentumokba: hol a statisztikába, hol egy-egy konkrét esetbe, hol pedig abba, hogyan kezelte a témát a korabeli sajtó.

Az elrendezés az öngyilkosság témájának rendkívüli összetettségét hivatott jelezni: nincs egységes magyarázat, ahogy azok az életutak is eltérnek, amelyek végül idáig vezetnek. Nem tehetünk mást, mint a lehető, legtöbb szempontból vizsgáljuk az öngyilkosság jelenségét, de még így is rettenetesen nehéz teljes képet kapni arról, ki miért tesz ilyet, és miért ekkora társadalmi probléma mindez nálunk. Egyre több dokumentumba belekukkantva szép lassan bővül a látókörünk és tárul fel előttünk a kép.

A legelső mappa egy rendőrségi jegyzőkönyv, amely a maga hivatalos-visszafogott módján mutat be egy tragikus sorsot - akárcsak egy Gelléri Andor Endre novella: iszákos, erőszakos férj, a feleség összejön egy, a gyárban magasabb pozícióban dolgozó munkatársával, mire a férj begurul, és a felesége után meg az illetőt is meg akarja verni. Bedob pár felest, a feleség tiltakozása ellenére bemegy a gyárba - aztán néhány deciben kiegyezik a szeretővel, így nem lesz verekedés. A férj hazamegy, és elkeseredésében részegen felakasztja magát. 

suicide_exhibition_2018-140630.jpg

Öngyilkosság - Magyarorság 1956-1986 (Fotó/Forrás: Végel Dániel/ OSA)

Más pulpitusok különböző meghatározásokat, statisztikákat rejtenek. Az egyik például a finnugor öngyilkossági elméletről szól: eszerint az ebbe a családba sorolt népek között nemcsak kiugróan magas az öngyilkosságok száma, de mindez hazájukat elhagyva is jellemző rájuk.

Az Egyesült Államokban például a magyarok követik el a legtöbb öngyilkosságot a bevándorló népcsoportok között.

Nem feltétlen a lakóhely, az aktuális anyagi helyzet következménye tehát az önkéz általi halál.

Hogy akkor pontosan mi is az oka, hogy a világ egyik legszomorúbb statisztikájában ennyire elől szereplünk, arra a kiállítás sem ad egyértelmű választ - hiszen nem is lehet. 1860-ig nem volt kiugró itthon ez a szám, a századforduló után viszont egyből a világ élvonalába katapultáltuk magunkat, ahol a csökkenések ellenére a mai napig ott vagyunk. Rengeteg kutatás foglalkozott azzal, mi és hogyan alakítja az öngyilkosságot - jó néhányból szemezgethetünk a kiállításon is: hatással van-e az öngyilkosságra a napsütés, a holdciklus, vagy akár a parlamenti választások. Az Egyesült Államokban ugyanis bebizonyították, hogy a választások éveinek két hónapjában csökken az öngyilkosságok száma - ez az úgynevezett death-dip effect. Érdekes módon mindez Magyarországon nem jellemző - olyannyira nem, hogy a választások vasárnapjain inkább nő az öngyilkosságok száma, bár az eredmény nem szignifikáns.

A hasonló, általában a kutatások absztraktjából származó szemelvényekkel az a probléma, hogy semmiféle kontextus vagy magyarázat nem fűződik hozzájuk - bár lényegük így is érthető, de nem feltétlenül világos minden látogató számára, mit jelent az, hogy valami szignifikáns, mi az a sokat hivatkozott p-érték, vagy hogy jön ide mindenféle ANOVA-elemzés. Szerencsére nagyobb fennakadást ez sem okoz, hiszen az egyértelmű jelöléseknek köszönhetően könnyen átugorhatunk egy-egy szakaszt - így ha például nem érdekel minket, melyik magyar megyében a legmagasabb az öngyilkosságok száma immár évtizedek óta (Bács-Kiskun és Csongrád), nyugodtan áttérhetünk a filozófiai magyarázatokra, vagy épp a bűnügyi fotográfia rejtelmeire. Érdekes és megrázó részletek várnak ezekben a mappákban is.

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe. 

A kiállítás november 4-ig látogatható a Blinken OSA Archívumban, Budapesten, az Arany János utca 32. szám alatt.

 

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Meghalt Andy Vajna

A filmipari kormánybiztos hosszú betegség után hunyt el.
Plusz

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.
Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.
Klasszikus

Ez a nagybőgő elfér egy kézitáskában

A nagybőgősnek soha nem könnyű dolog az utazás, ezen segít a TravelBass nevű olasz cég. Persze egy kis trükk van a dologban.
Zenés színház

Spielberg egy 17 éves, ismeretlen lányt választott a West Side Story női főszerepére

Steven Spielberg egy nyílt szereplőválogatáson feltűnt, ismeretlen 17 éves lányra bízta Maria szerepét a West Side Story új filmes feldolgozásában.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz ajánló

Űzze el a telet a Fidelióval! – A februári szám megtalálható országszerte

Az ingyenes programmagazin februári számában az aktuális eseménynaptár mellett megtalálja Fáy Miklós és Vámos Miklós rovatát, valamint számos interjút, többek között Ertl Péterrel, Kukorelly Endrével, Kútvölgyi Erzsébettel és Závada Péterrel. Lapozzon bele online!
Plusz magazin

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.
Plusz magazin

John Cage csendzenéjét pop- és rockegyüttesek dolgozták föl

A 20. századi kortárs zene kiemelkedő szerzője 4'33" című műve előtt tiszteleg a londoni Mute kiadó. A legendás csendzenét a Depeche Mode, a New Order, a Laibach, Moby és mások adják elő.
Plusz ajánló

A boldogtalan családok írója - Ámosz Oz-ra emlékezünk a Fidelio Klasszikban

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának január 19-i adásában a Retikül Irodalmi Szalon munkatársával, Takács Andreával a közelmúltban elhunyt íróról, Ámosz Ozról is beszélgetünk.
Plusz magazin

Hogyan tűnik le a hedonista művész mítosza?

A művész alkoholista és drogfüggő típusa halványodni látszik, helyettük már aszkéta művészeket csodáljuk, akik naponta 10-12 órát is képesek dolgozni. Miért?