Robert Cenedellát csak 'art bastard'-nak, vagyis művészeti gazfickónak, fattyúnak becézik - ilyen címmel készült róla film is pár éve. Festőként olyan fricskákat és kulturális kommentárnak is beillő olajfestményeket jegyez, mint a keresztre feszített Mikulást ábrázoló képe, a Hitlert karmesterként ábrázoló munkája vagy posztapokaliptikus látomása Donald Trumppal, kólával és Goofy-val. Ki-ki eldöntheti, kedvére valóak-e ezek a kortárs művészeti képek. Ami miatt Cenedella az alkotásain túl képes volt hírnevet szerezni, az abból a hozzáállásából is fakadt, hogy úgy szeretne a művészeti világhoz tartozni, hogy nem akarja elfogadni annak íratlan, belterjes szabályait. Ha vannak ilyenek egyáltalán.
Roberto Cenedella (forrás: az alkotó hivatalos weboldala) (Fotó/Forrás: Mark Berghash)
A festő ugyanis inkább hírhedtnek, mint híresnek számít a művészeti világban - utóbbi ugyanis egyszerűen nem hajlandó tudomást venni róla. Voltak ugyan kiállításai itt-ott, de nagynevű múzeumba egyetlen képét sem sikerült bejuttatnia, és recenziók sem igen születtek alkotásairól. Neki pedig mindennél többet jelentene, ha egyszer egy világhírű kiállítóteremben láthatná viszont a nevét.
Az alapvető következtetés, hogy ha nem vagy bent egyetlen múzeumban sem, akkor nem vagy múzeumi minőségű
- jegyezte meg szomorúan a sztoriját közlő Daily Beastnek.
Ebbe viszont nem akart belenyugodni, ezért idén februárban pert indított az öt legnagyobb New York-i múzeum, a MoMA, a Whitney, a Met, a Guggenheim és a New Museum ellen, 100 millió dollárt követelve, amiért azok nem hajlandók kiállítani a munkáit.
Keresetében nemcsak azt rótta fel a múzeumoknak, hogy megtagadják tőle, amit megérdemel, de azt is, hogy közösen szövetkeznek, hogy csökkentsék a művészeti versenytársakat, és felverjék a kortárs művészeti alkotások árait, ami már nem több néhány alkotó belterjes társaságánál.
A múzeumok beperlésével extrém jogi lépéseket teszek, de nemcsak magamért, hanem számtalan egyéb művész érdekében!
- jelentette ki keresetében.
Sokan azt gyanítják, a per maga is egy művészeti projekt,
egyfajta szatíra - ebben az esetben az első olyan Cenedellától, amivel valóban foglalkoznak a lapok. A per mellé a festő mellékelte Disclaimer (Nyilatkozat) című alkotását is, amely nem más, mint egy múzeumokba szánt fatábla, aminek felirata arról tájékoztatja az olvasót, hogy attól, hogy valami kiállításra került, nem feltétlenül a legmagasabb művészi értéket képviseli - épp ezért azok is lehetnek remek művészeti produktumok, amelyek nem kerülnek be múzeumba. Csak kissé áthallásos, ugye?
Roberto Cenedella: Disclaimer (forrás: az alkotó hivatalos weboldala)
Azt gondoltam, a Nyilatkozat egy barátságos ötlet. Nem az zavar, amit a múzeumok mutatnak. Senkit sem akarok cenzúrázni. Az zavar, amit nem mutatnak meg
- magyarázta művét.
Az öt érintett múzeum a jogi lépést követően is ugyanúgy viselkedik Cendellával, mint eddig: nem vesznek tudomást róla. Természetesen arról se árultak el részleteket, kurátoraik milyen elvek mentén szelektálják a kiállításba bekerülő alkotásokat. Ügyvédjük viszont azonnal megtette a szükséges válaszlépéseket, hogy a keresetet semmissé nyilvánítsák.
Maga Cendella bármennyire ellentmondásos alak is, jogi hercehurcája egy valós jelenségre hívja fel a figyelmet: magukon a múzeumokon és a megfelelő körökben mozgó art dealereken és művészeken kívül senki sem tudja, mi alapján kerülnek be a művek egy-egy intézménybe. 1917-ben még forradalmi tettnek számított, amikor Marcel Duchamp egy vécécsészét állított ki - ma azonban szinte hetente érkeznek a meghökkentőbbnélmeghökkentőbb hírek, amelyek egyre inkább aláássák a kortárs művészet iránti megbecsülést.
Kapcsolódó
A takarítók kidobták a szobrát, mert üres Happy Meal doboznak hitték
Nehéz manapság eldönteni, mi művészet és mi nem - egy hongkongi takarítónak sem sikerült.
Kapcsolódó
Diákcsínyből vált kiállítási tárgy
Bámulatos, micsoda művészetelméleti kérdéseket feszegethet egy kiállításon felejtett ananász.
Más részről viszont a művészeteket nem lehet standardizálni, vízmértékhez igazítottan mérni - ahogy azt Robin Williams tanár-karaktere remekül prezentálta a Holt költők társaságában:
A művészeti piac a világ egyik legmanipulatívabb piacává vált. Cenedella keresetében is idézett egy statisztikát, miszerint az amerikai múzeumok önálló kiállításainak egyharmada olyan művészhez köthető, akit az öt legbefolyásosabb kereskedelmi galéria (Gagosian Gallery, Marian Goodman, Pace, David Zwirner, Hauser&Wirth) képvisel.
Ennek ellenére Cenedellát ezután sem fogják komolyan venni a művészeti világban. A Daily Beast által megkérdezett kurátorok közül volt, aki nemes egyszerűséggel egy "rakás szarnak" nevezte a munkáit, más kicsit finomabb fogalmazott: nem így kellett volna hírnevet szereznie magának. Akadnak azért támogatói is, főképp a női és LMBTQ művészek közül, akik ugyanazt érzik, mint ő, hogy egyszerűen kizárták őket a kortárs művészeti életből.
hírlevél
