Plusz

Berlin sem a paradicsom

2010.11.30. 15:45
Ajánlom
Hősnőnk (E) él és virul, de főként dolgozik. Másik hősnőnk (B) szintén él és virul, és kicsit fázik. Az első hónapok izgalma után a kapcsolat új fázisba lép.

November 6.

Hónapok óta szervezik és ma került sor rá: a nemrég elhunyt Christoph Schligensief születésnapját ünnepelte a ház. A búcsúztató az úgynevezett Spektakel-elvén zajlott. (A házban Spektakelnek nevezik azokat a rendezvényeket, melyek során nemcsak az egyébként is szokásos játszóhelyeket használják, hanem a színházépület egészét megnyitják a publikum előtt. Két hete volt az úgynevezett Berlin-Spektakel, berlini tematikájú projektekkel, nem írtam róla, mert munka okán keveset láttam belőle.) Számtalan kis monitoron hihetetlen gazdag forrásanyagot vetítettek: próbafelvételeket, interjúkat, előadásrészleteket, filmeket az elmúlt húsz évből - számomra ez volt a legérdekesebb. És még egy szép gondolat: a szervezők megterítettek egy hatalmas asztalt, és szájról szájra terjesztették, hogy mindenki hozzon ételt-italt Christoph méltó búcsúztatása alkalmából. Ami még több, a szép gondolat működött: borok, avokádókrém, csoki, sült hús, gyümölcslé mellett gyászolt a ház és közönsége.

November 7.

Nem is kell rá figyelni, anélkül is szembeszökő, mennyire máshogy kezeli magát Berlin, mint azt hazánk városaitól megszoktuk. A város nem pusztán földrajzilag behatárolt terület, illetve a lakosok összessége, hanem élőlény. Fel se lehet sorolni, hány cég és szervezet tekinti jó marketingfogásnak, ha a berliniek berlini öntudatára hivatkozik. Egy példát azért idéznék, az érthetőség kedvéért - a metrószerelvényekben elhelyezett képernyőkön naponta változó műsor fut: bulvárhírek, sport, időjárás, közérdekű közlemények. Itt szokták vetíteni a kedvenc Berlin-reklámomat is. Sok különböző verzió létezik, példaképp:

Csaposlányt ábrázoló fotó, a pólóján a következő felirat: Borravalót vagy pofa be! A képaláírás pedig: Berlin - durván mondjuk, de kedvesebben értjük.

Két nő és egy kisgyerek a vidám városi forgatagban. A képaláírás: Berlin - ahol egy család nem feltétlenül úgy néz ki, mint egy család.

Nem győzöm hangsúlyozni - ha az eddigiekből véletlenül nem lenne egyértelmű -, mindennek semmi köze a magyar országimázs-kampányokhoz (jelzőt direkt nem használok). Valamilyen furcsa módon itt igaznak hat a propaganda. Hogy a jó propaganda formál-e közösséget vagy fordítva: létező közösségben hat-e igazabbnak a propaganda - nem tudom.

November 9.

Frank Castorf szerint nehéz egy figurán keresztül egy társadalmat jellemezni. Könnyebb egy társadalmi helyzet segítségével egy alakról mondani valamit.

November 10.

Fokozatosan teljesen megváltozott a Castorf-próbák menete. Átjöttünk a színpadra végre, a városközpontba. Ezzel párhuzamosan Castorfot mintha kicserélték volna - napi 10-12 órát próbál, szinte szünet nélkül. És a próba-módszere is megváltozott: kifejezetten gyakran magyaráz, sőt - információt oszt meg. Némi kárörömmel veszem tudomásul, mikor gyakran - épp korábbi titokzatosságából fakadóan - nehézségei támadnak. A színészek nem emlékeznek, hogy lett beállítva a jelenet, honnan jöttek-merre mentek-mit csináltak pontosan. Ilyenkor Castorf emelt hangon kéri számon, hogy miért nem értik azokat az - egyébként logikus - összefüggéseket, melyeket mindeddig véletlenül sem osztott meg velük. A hangulat mindennek ellenére kiegyensúlyozott, a munka halad, a színészek bíznak a rendezőben.

Castorf ma arra hívja fel a figyelmet például, hogy az élőkamerás részek alatt szigorúan tartsák a színészek a koreográfiát. "Ez kérem nem filmes realizmus, pont az benne a vicces, hogy teljesen abszurdak a járások, hogy látványosan folytatódik a színház."

November 11.

Ma botrány volt a próbán! Castorf az utolsó jelenetet próbálta, melyben három színésznő van jelen. Egyikük a sztárnak számító Sophie Rois, aki a darab főszerepét játssza. És a művésznő csak tessék-lássék ismételte a videón visszanézett dolgokat, nem igazán próbált. Castorf újra- meg újrakezdte a jelenetet az elejétől, de semmi nem haladt előre. A Főnök végül nyűgösen kifakadt, hogy Frau Rois miért nem próbál, miért nem segít neki. Frau Rois pedig kikérte magának, és felrótta az intendáns úrnak, hogy nem tudja, mit akar a jelenettől. Az intendáns úr megadta magát, és befejezte a próbát. Tanulságos volt látni, hogy Castorffal is megeshet ilyesmi.

November 21.

Kopogós csizmában mentem az utcán, este tízkor. Valaki kikiabált az ablakon, hogy: Vedd le a cipőd, Arschloch! Erre én, a Berlinben tanult magabiztossággal és kommunikáció-kedvvel felvértezve, válaszoltam: Elnézést, mégse mondhatja csak úgy valakinek, hogy Arschloch... Az úr félbeszakított: Kuss, Arschloch!

Le voltam forrázva. Berlin sem a paradicsom.

November 23.

Rettentő hideg van.

A mai dramaturgia-ülésen újra felmerült az egyik kényes kérdés: a Volksbühne letűnt virágkora.

(Erről félszavak erejéig már többször hallottam, a házbeli közvélekedés körülbelül tíz évvel ezelőttre teszi a Volksbühne működésének csúcsát.) Arról szólt a vita, vajon milyen mértékben tekinthető politikusnak az új Castorf-bemutató. (A "politikus" fogalom a színházban az abszolút legnagyobb dicséretnek számít.) Ennek kapcsán folytatódott a beszélgetés, és összetűzéssé fajult: ki a hibás a színház hanyatlásában, miért nincsenek Castorf mellett más jelentős rendezők, miért öregszik a közönség.

Hát, erre nincs mit mondanom. Berlin sem a paradicsom. (Maximum az egyik előszobája.)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Elmezavara miatt nem ítélik el a zongoraművész volt feleségét, aki megölte két gyermeküket

 Egy texasi bíró hétfőn elmezavara miatt nem találta bűnösnek két kislányuk meggyilkolásában Vagyim Holodenko ukrán zongoraművész volt feleségét.
Zenés színház

Kalocsai Zsuzsa: „A szívünk-lelkünk benne van”

Kalocsai Zsuzsa született díva, igazi primadonna, aki nem csak csodás hangjának, hanem belső eleganciájának, királynői megjelenésének köszönhetően érdemelte ki a Budapesti Operettszínház közönségének szeretetét.
Klasszikus

Bolhás kutyus vette el a színpadot a hegedűművész Quentin Tarantinótól

A szégyentelen Blöki dörgölőzött, hempergőzött, vakarózott, és a füle botját sem mozdította a zenére. Most ez a szakasza van az évnek.
Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Vizuál

Kiállítják az első bécsi női fényképész századeleji portréit

Művészek, arisztokraták és más hírességek a század elejéről Klimttől Picassóig a Madame d'Ora néven dolgozó Dora Kallmus fotográfiáin a bécsi Leopold múzeumban.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Plusz nka

25 év, 25 nap – Változatos programokkal ünnepli negyedszázados fennállását az NKA

A széles merítésű eseménysorozaton a Nemzeti Kulturális Alap valamennyi kollégiuma önálló programmal jelentkezik szeptember 23. és október 17. között. Mutatjuk a teljes kínálatot!
Plusz hír

Orvosi szöveget találtak egy 2000 éves papiruszon, és végre tudjuk, mi áll rajta

Egy eddig ismeretlen ókori orvosi szöveget tartalmaz a Bázeli Egyetem kétezer éves papirusza, amely a 16. század óta okoz fejtörést a kutatóknak.
Plusz fesztivál

Pénteken nyílik a Művészetek Völgye!

Pénteken kezdődik a Művészetek Völgye, a fesztiválon több mint 1500 program várja az érdeklődőket július 29-ig Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden.
Plusz magazin

A Fidelio már augusztusra hangol – megjelent az új szám!

Az ingyenes programmagazin augusztusi számában a nyári eseménynaptár mellett megtalálja Fáy Miklós és Vámos Miklós rovatát, gasztro ajánlatunkat, valamint számos interjút, többek között Szécsi Noémivel, Karinthy Mártonnal, Szemenyei Jánossal. Lapozzon bele online!
Plusz gasztro

Hé, Bubu, mi van a piknikkosaradban?

Maci Laci, a népszerű mesében szereplő medve imádta a kirándulókat, főleg a piknikkosarakban megbúvó finomságok miatt. E havi gasztro-összeállításunk a nyár egyik kedvenc foglalatosságáról szól: mire figyeljünk, mit vigyünk magunkkal, és hogyan élvezzük a piknikezés minden pillanatát.