- Saját magadat betű-, és pixelrakodómunkásként definiálod. Nem éppen hagyományos elnevezése egy ember foglalkozásának, bár tény, hogy annyi mindenre, amit csinálsz, nehéz jó elnevezést találni. Mi mindennel foglalkozol pontosan?
- Címkék elleni lázadásból gyúrmákoltam magamnak ezt a többszörösen összetett szót. Azóta rajtam ragadt. Írok, olykor táncelméleti írásokat. Kiadványokat és borítókat tervezek, néha videót vágok. Betűk és pixelek között kortyolgatom a napi három kávém, mostanra már egészen megszelídítettük egymást.
- Tavaly jelent meg első verspróza köteted Varratok címmel, idén májusban pedig egy felnőttmesekönyvvel, a Kinőtt a szívvel örvendeztetted meg a közönséget. Mi inspirált arra, hogy felnőtteknek szóló mesét írj?
- Nem felnőtteknek terveztem, csak idővel így alakult. A Szélkislány firkantásai öt éve íródott és sokat várt a végső formájára. Aztán Zsilike is megszületett a fejemben. Maros Krisztivel, a kötet illusztrátorával és Darvasi Ferivel, a szerkesztővel arra törekedtünk, hogy belakjuk azt a vékony határvonalat, amin belül-kívül végül is mindenkinek szólhat. Gyerekeknek és felnőtteknek is. Bennem egy cél volt, a hitelesség. Ez a „mélyutazás“ talán a felnőtteknek, fejti fel igazán a színeit, ezért is ez az alcím. Amolyan kitalált műfajmeghatározás.
Szabó Imola Julianna
- A Kinőtt szívhez Braille-írásos melléklet is készült, és a benne található egyik történet is egy megvakuló kislányról szól. Szívügyed a vakok és gyengénlátók bevonása a kortárs irodalomba?
- Egy reggel Zsilikével a fejemben ébredtem, aztán elkezdett életre kelni. Miután megküzdöttem a szöveggel, arra gondoltam, hogy mennyire szép lenne, ha azok is olvashatnák, akikről szól. Gesztusként. Külön öröm volt, hogy ezzel a pontírást is népszerűsíthetjük. Hiszek az integrációban, a művészet eszközével pedig olykor szinte észrevehetetlenül lehet összefolyatni a különböző világokat. Megmutatni, hogy mi rejlik az ismeretlen mögött. Ilyen módon igen, szívügyem lett az érzékenyítés, az empátia.
- Az 50 tehetséges magyar fiatal tehetséggondozási program résztvevőjeként milyen projektek vannak előtted, illetve mögötted?
- Az Olvasás Éjszakáján, október 10-én fogunk Krizsó Szilvivel, a mentorommal beszélgetni. Izgatottan várom, hogy milyen lesz majd ebben a helyzetben egymással szemben ülni. A programban nagyon inspiráló volt a többiekkel való találkozás is. Fiatal és lelkes, rendkívül érdekes területeken dolgozó tehetségekkel találkozhattam. A közös programokból sokat inspirálódtam, kinyílt egy másik világ. Kele Dórival, aki szintén bejutott a programba új lendülettel folytattuk az Instaverset, ami már 7000 kedvelőnél tart. Ez Dóri érdeme. A régiek mellett sok új terv is körvonalazódott ez idő alatt, például egy a Kinőtt szívvel kapcsolatos jótékonysági aukción ügyködünk, remélem, hogy sikerül majd.
Szabó Imola Julianna 2
- Milyen a mentor-mentorált kapcsolat Szilvi és közted?
- Bizalmasok lettünk. Kaptam a személyében egy kivételes szakembert és egy barátot is. Sok közös vonásunk van, és ez külön szórakoztató.
- Tevékenységedet független nőként kezdted, de időközben gyermekeid születtek. Változott valamit a hangvétel, a témaválasztás, amióta édesanya lettél?
- Már pocakkal fejeztem be a főiskolát, így megszoktam, hogy többen vagyunk, ha feladat van. Nélkülük nem lennék az, aki. A legtöbbet tőlük tanultam, tanulok. Minden nap fel kell nőnöm a feladathoz, miközben végre sosem nőhetek fel. Érzékenyebb és keményebb lettem, koncentráltabb és szétesettebb. Boldog és lelkes, féltő és aggódó. Már nem is emlékszem, hogy milyen volt előtte. Mindig is ez volt, mindig is erre vágytam: Lilusra és Ambrusra. A mesék világa felerősödött. De négyszer annyi mesét kell kitalálnom napközben, mint amennyit végül leírok. Reggelre mindig elfelejtem. És ott élőben, velük együtt kitalálva az álom előtt, teljesen más. Vannak ilyen titkos meséink, amit meg kellett ígérnem, hogy csak a miénk marad. Rímeink, amiket mi találtunk ki. Lilus néha meglep olyan mondatokkal, amik minden szomorúságon átlendítenek, új lendületet adnak. Büszke rám, a Kinőtt szívre különösen, és ez nagyon fontos nekem.
- Írsz, költesz, elemzel, tervezel. Van még valami nagy dobás a tarsolyodban? Mesélnél a jövőbeli terveidről?
- Terveim vannak, vágyam is sok. Időm mostanában kevesebb. Minden feladatért hálás vagyok, főleg azért, amit jól tudok megoldani. Most Magolcsay Nagy Gábor rendhagyó kötetét tördelem-tervezem. Metzing Eszter fiatal grafikussal két közös könyvön is dolgozunk, remélem, hogy jövőre valamelyik megjelenik. Emellett az új prózakötetem csiszolgatom, amit fotókkal és játékos tipográfiával képzeltem el, de még messze a vége. Tavaszra összeérnek a dolgok, és remélem, hogy képes leszek új és érdekes dolgokat létrehozni.
hírlevél
