Biztos, hogy mindig azt kapjuk, ami a zacskóra van írva, vagy élni kell a gyanúperrel, hogy fűszer helyett csak valami annak kinéző anyagot vásárolunk?

Amióta fűszerek vannak, azóta van hamisítás, mert kicsi és drága, tehát megéri csalni vele. A fűszerhamisítás már régóta megy, és mostanáig megmaradt. Az elmúlt évtizedekben két nagy port kavart ügy került nyilvánosságra, mindkettő a fűszerpaprikához kapcsolódott.

A mindennapokban azonban folyamatosan bele lehet szaladni hamisított, vagy fogalmazzunk úgy, megbuherált fűszerekbe. A legegyszerűbb például, hogy bármire, ami csíp, azt mondják, hogy bors, és annak is árulják. Annál egyszerűbb hamisítani, minél magasabb szinten feldolgozott. Maradva a fekete borsnál, ha kézbe vesszük a borsot, látjuk, hogy milyen, de az őröltről már sokkal nehezebb megmondani, hogy mi van benne, pedig csak processzuson esett át, de az őrölt bors már kétszer-háromszor drágább, mint a szemes.

Fűszerek (Fotó/Forrás: pxhere)

A papaya magja – ami amúgy használhatatlan – például népszerű helyettesítő anyag, mert egy kicsit csíp. Az őrölt fekete bors tehát papayamaggal nagyon sokszor meg van tekerve, a borsnak borsízű a levele is, de az teljesen „normális”, általános, hogy a szárat beletekerik.

Melyek a hamisítás miatt leginkább veszélyeztetett fűszerek?

Hamisítani nyilván azt érdemes, ami drága, és így nagyot lehet vele szakítani. A legdrágábbak tehát a leginkább veszélyeztetettek, mert azokon van a legnagyobb haszon.

A kambodzsai vörös kampoti bors iszonyú drága, de a feketéknél is a termőhelytől függ az ár. A vietnámi gyengébb, az indiai sokkal jobb, az meg, hogy Hamburgban két zsákot kicserélnek, nem mindig derül ki.

vanília (Fotó/Forrás: közkincs)

A vanília esetében egészen extrém példák vannak. Létezik például egy szerkezet, amivel a szép vaníliahüvelyt felhúzzák egy orvosi tűhöz hasonló valamire, és kihúzzák belőle a magokat, amik a legértékesebbek a vaníliában, és úgy szárítják tovább. És ez így még mindig vaníliának számít, magokat is lehet találni benne, de nyilván nem ugyanolyan, mint amit nem „műtöttek meg”. Mi, amikor megtaláltuk a legjobb vaníliabeszállítónkat, csodálkoztunk, hogy a korábbi 3-5 grammos rudak hogyan lesznek 8-10 grammosak. Hát azért, mert azok igazi, eredeti, zsíros rudak.

Ugyanez például a fahéjnál és más magas illóolaj-tartalmú fűszereknél úgy megy, hogy a beérkezett fűszerekből egyszer már kivontak illóolajat, így már csak sokkal kevesebb van benne, mint kellene lennie. Még mindig fahéjillata van, és még mindig fahéj, ahogy a megcsonkított vanília is, de ezek már másodlagos alapanyagok, amikről egy hasznot már lekaptak.

A termelőtől a fogyasztóig tartó út során melyik mozzanat a legveszélyesebb?

Általában az első megállás, tehát a termelő után babrálják meg a fűszereket. Jellemzően még az Európai Unión kívül történnek ezek, de már az unión belül is ütik a cuccokat, például a csilibe téglapor vagy valamilyen kőzetgyapot-őrlemény kerül. Sőt, már találkoztunk országon belül vásárolt hamisított paprikával is. Vagy itt van a fekete hawaii só, ennek az ára 15-szöröse az átlagosnak, tehát hatalmasat lehet szakítani vele.

A kereskedők hogyan tudnak védekezni a hamisítás ellen? Van-e például útlevele a fűszernek?

Persze, papír az sok van, de a legbiztosabb, hogy azoktól vásárolunk, akiktől jót kapunk. Bár létezik fűszertőzsde, ott az élelmiszeripar nagy szereplői vásárolnak, mi a kikötőkben – Rotterdamban vagy Hamburgban – vásárolunk. Sokat utaztunk, sok termelőt megnéztünk, de csak az EU-ba már beléptetett árut veszünk. Régi bevált partnerektől, nagy gyáraktól veszünk, ahol ki tudjuk kérni a fűszer teljes mikrobiológiáját, a teljes életútját. Német, olasz, holland nagykerekből, amiknek megvan a saját laboratóriumuk. Tehát van útlevél, de ettől még nem lehet feltétlenül biztosra menni, hogy például a fajhéjat már megizzasztották-e.

Tegzes Dániel fűszerkereskedő

Az EU persze ellenőrzi, hogy mi lép be, de azt, hogy a fahéjból már leszedtek 5 százalék illóolajat, nehéz megmondani. Szárított termék, a zsákban, konténerben a világ minden dolga benne lehet. Egy csomó esetben a belépéskor gőzkezelik az árut a kikötőben, de a gőzkezelés meg elvesz az ízéből.

Mi a helyzet a fűszerkeverékekkel és a zöldfűszerekkel?

Ugyanilyen veszélynek vannak kitéve a keverékek is – amelyek egyébként sokkal népszerűbbek, mint a monofűszerek –, bár nem hamisítás konkrétan, de éppúgy csalás, hogy a fűszerkeverékekbe a szükségesnél sokkal több sót tesznek. Ha egy fűszerkeverék összetevői úgy kezdődnek, hogy só, maltodextrin és mondjuk nátrium-glutamát, akkor jó eséllyel abba futottunk bele, hogy van valami keverékünk, de a 60 százaléka édesítőszer meg só, meg valami hordozóanyag, meg nátrium-glutamát, és a végén van valami fűszer is. A fűszerkeverékek összetétele nem meghatározott, az élelmiszerkönyv nem nagyon foglalkozik ezekkel, leginkább a paprikával, szóval nagyjából bármit lehet csinálni velük.

A szárított zöldfűszereket is ütik, simán füvet is belekaszálhatnak, és bele is kaszálnak. Volt „szerencsénk” belefutni például olyan, Magyarországon beszerzett szurokfűbe, amiben aztán tényleg minden volt, emberi fogyasztásra alkalmatlan anyagokat is találtunk benne. És sajnos ez nem egyedi eset.